A SZENTÍRÁS ÜZENETE A MAI KUTATÁSOK TÜKRÉBEN

A kolozsvári Biblikus Tanulmányi Központ és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem december 6-7-én szervezett tudományos ülésszakot a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, mely sorban a harmadik közös rendezvény volt. Az idei szimpózium témáját Erdő Péter bíboros javasolta: A Biblia – az európai kultúra alapja. Az előadók aktuális kérdéseket vetettek fel. Rámutattak arra, hogy nosztalgia és pesszimizmus nélkül, a tudomány fényében szemlélve a jelenségeket, meg lehet találni, és meg lehet őrizni közös szellemi, spirituális és morális értékeinket. A kulturális gyökérvesztést nem tudjuk ugyan megakadályozni, de a közös értékek átmentésén érdemes fáradozni.

Nicolae Bocsan kolozsvári és Fodor György budapesti rektor egyaránt utalt arra, hogy a felvetett téma mennyire időszerű és ígéretes intézményeink jövőjét tekintve, mindketten kiemelték a Biblikus Tanulmányi Központnak a felekezetek közötti dialógust elősegítő szerepét.

Az előadások és az azokat követő megbeszélések azt bizonyították, hogy lehetséges különböző felekezetűek és különféle nyelvet beszélők számára a Szentírás olyan megközelítése, ami nem az ellentéteket élezi ki, hanem az őszinte érdeklődés révén kapcsolatokat épít.

A konferencián elhangzott kutatási eredményekről szóló beszámolók a Szentírás életközelibb értelmezéséhez járulhatnak hozzá. Fodor György előadása – Az Immanuel-jövendölés (Iz 7,14) egzegézise és európai hatástörténete – bevezetésében utalt a szekularizáció veszélyeire valamint arra, hogy az európai kereszténység leginkább az ünnepekben fog továbbélni, de ezeknek az ünnepeknek a teológiai tartalmára a tömegek egyre kevésbé fognak emlékezni. A legnagyobb esélye a túlélésre a karácsonynak van, ezt az ünnepet a legnehezebb megfosztani eredeti jelentésétől: az emberiség tiszta arca a betlehemi gyermekben ismerhető föl.

A karácsonyi prófécia történetének szemlélése arra vezethet minket, hogy jobban megértsük az isteni sugalmazás kibontakozásának folyamatát. Kránitz Mihály, a PPKE rektorhelyettese Szent Pál apostol missziós útjainak és az európai kereszténység kialakulásának kapcsolatát vizsgálta. Hans Klein, a szebeni evangélikus teológia Újszövetség tanára, a Romániai Biblikus Szövetség elnöke Szent Lukács evangéliumának kulturális vonatkozásait tárta föl elsősorban a művészeti, az etikai és a spirituális vetületekre összpontosítva. Vladimir Petercă, a bukaresti Szent Teréz Teológiai Intézet tanára A Szentírás tegnap és ma, Ioan Chirilă, a kolozsvári ortodox teológiai kar dékánja pedig A Biblia a román kultúrában címmel tartott előadást. Marius Furtună, a görög katolikus didaktikai teológia tanára az európai egzegézis retorikai módszerét és néhány eredményét ismertette. A héber szépség-fogalom és a görög kultúra esztétikai szemléletének különbözőségéről valamint a Szentírás esztétikai értékeiről Molnár János, a református didaktikai kar dékánja értekezett illusztratív elevenséggel. Felhívta a figyelmet a globalizmus következményeire: a lét minden dimenziójának az átrendeződésére és átértékelődésére, ezen belül az esztétikum krízisére. Nagy József, a gyulafehérvári teológiai főiskola tanára Szent Pál kenózisról (kiüresedésről) szóló tanítását elemezve kifejtette, hogy Krisztusnak a teljes önkiüresedésig menő áldozatát a szeretet tette lehetővé. Thorday Attila (PPKE) A neaniskos szerepe a Márk megfogalmazása szerinti húsvéti misztériumban című és Lészai Lehel (református didaktikai kar)

A „neaniskos szerinti evangélium" helye a szinoptikusok között és a posztmodern Európa teológiai gondolkodásában című előadása az evangéliumok szövegében legtöbbször észrevétlenül átugrott epizódok jelentőségére hívta fel a figyelmet. Oláh Zoltán (Gyulafehérvár) az Ószövetségről szóló, magyar nyelven még nem olvasható 2003-as pápai dokumentumot ismertette.

Az előadásokban elhangzott gondolatok megvitatása az eseményhez méltó légkörben történt, dinamikussá tette a konferencia menetét, hatékonnyá az előadók előzetes munkáját, és azt is előre jelezte, hogy a tudományos kutatás nem csak akadémiai szinten gyümölcsöző: reális esély van arra, hogy a Szentírás üzenete egyre tisztább formában jusson el mindenkihez.

A konferencia első napját élményszerű esemény zárta: a görög katolikus teológiai kar Magnificat kamarakórusának fellépése.

Farmati Anna

EGY FALAT A LÉLEKNEK

Az angyali üdvözlet

„Üdvözlégy Mária, …

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja,

imádkozzál érettünk, bűnösökért,

most és halálunk óráján. Ámen.

A mennyei Atya megváltói terve akkor teljesedett be, amikor Mária igenjéhez csatlakozott a kereszten haldokló Üdvözítő beteljesedett felkiáltása.

A názáreti Szűz a végsőkig kitartott adott szava mellett: „Az Úr szolgáló leánya vagyok". Vállalta a legnagyobb megpróbáltatást, ami egy édesanyát érhet: végig kellett néznie fia halálra kínzását és kivégzését. Hallgatta fia utolsó szavait és szívébe zárta azokat. „Asszony, nézd, ő a te fiad! Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, ő a te anyád!"

(Jn 19, 26-27). Így lettünk Mária gyermekei, és így lett ő a mi mennyei édesanyánk.

Már az apostolok is ezt érezték, amikor pünkösd előtt együtt imádkoztak Máriával. Az egyház soha nem feledkezett meg Máriáról, édesanyaként és közbenjáróként tisztelte.

Az angyali üdvözlet befejező része a 12. és 16. század között csatlakozott Gábor angyal szavaihoz valamint Erzsébet üdvözléséhez. V. Szent Piusz pápa 1568-ban véglegesítette és hagyta jóvá az Üdvözlégy Mária mai formáját.

Számomra nagyon sokat mond az „asszonyunk" megszólítás, míg a latinban csak „Sancta Maria" – Szent Mária. Mintha hozzánk közelebb állna a Szűzanya. Bizalmasabbak vagyunk hozzá: asszonyunknak szólítjuk. De az is, mert első szent királyunk, a szenvedő Krisztushoz hasonlóan, halála előtt egész országát és népét rábízta. Ő a mi nagyasszonyunk. Így imádkozhatunk hozzá: Asszonyunk, Szűz Mária… imádkozzál érettünk.

Az édesanyának minden gyermeke egyforma, mindeniket egyformán szereti, aggódik értük, de mégis az a legkedvesebb, aki jobban ragaszkodik hozzá, aki követi példáját, és még felnőtt korában is kötődik hozzá.

A Szűzanyának is minden megkeresztelt ember édes gyermeke, mert szent Fia testvérei lettek a keresztség szentsége révén. De ő is csak azon segíthet, aki valóban akarja is, követi példáját. Nem elég az imát mondani, élni is kell azt! Ő imádkozik értünk, bűnösökért, de az ő közbenjárásához a mi bűnbánatunknak kell kapcsolódnia. Szent Péter egy életen át siratta bűnét. Mi ejtettünk-e egyszer is könnyeket bűneink miatt? Pedig legnagyobb fájdalma ma is az, ha Fiát bántják.

Halálunk óráján is ott lesz mellettünk, mint ahogy szent Fia mellett állt, de ha mi nem tesszük meg, ami tőlünk telik, az ő közbenjárása is hiábavaló.

Az Úr eljövetelét várjuk, de vajon hányszor vártuk már, hányszor készültünk a karácsonyra, hányszor fogadkoztunk, hányszor mondtunk igent, s mégsem látszik az eredmény. A világ, a város, a környezetünk ma is olyan, mint a tavaly, mint öt, tíz évvel ezelőtt. Ma is a pénz diktál és vezet. Ma is a gyűlölet az uralkodó, ma is az emberi méltóság semmibevétele keseríti meg az életet. Ma is a legnagyobb hiánycikk a szeretet, mert a szolgálat szó kiveszett szótárunkból. Hiánycikk az alázat, mert nem ismerjük igazi jelentését. Az alázatos ember nem a gyáva, nem a bugyuta, hanem az, aki elfogadja önmagát olyannak, amilyennek Isten teremtette, nem akar több lenni, mint amire képes, nem követel erkölcsi autonómiát, hogy maga szabja meg, mi a jó és mi a rossz.

Valahol hiba van! Az Úr pedig ma is jön és várakozik, szállást keres, de nem kézzel épített házakban, hanem az emberi szívekben, ahol a felebaráti szeretet melegít. Amikor egy katasztrófa-sújtotta évet hagyunk magunk mögött, legalább most nézzünk önmagunkba, ismerjük be, mennyire eltávolodtunk a keresztség szentségében kapott emberi méltóságunktól. Tartsunk igazi bűnbánatot, mert az elmúlt év mint felkiáltó jel magaslik a világ fölött, de ehhez éles szem és máriás lelkület kell.

Nyissuk meg szívünket a Megváltó előtt, mondjunk igent Isten akaratának, egymás iránti szeretettel válaszoljunk Isten végtelen szeretetére, aki értünk emberré lett, aki sorsközösséget vállalt velünk, hogy megtaníthasson az isteni és emberi szeretetre, amely minden élet forrása és végcélja kell hogy legyen. A Szűzanya egész életében tükrözte ezt a szeretetet, s teszi ma is. Minket is megtanít ennek mikéntjére, csak várja a mi igenünket, kitartó, buzgó imánkat: „Asszonyunk, Szűz Mária… imádkozzál érettünk… most és halálunk óráján. Ámen."

Derzsy András

…nem utolsó sorban

Egy alkalommal divatos rádióműsort hallgattam. Ezekben a műsorokban fel szoktak dobni egy témát, a hallgatóság bekapcsolódik, elmondja a véleményét. Mondhatnám olcsó, nem sok felkészülést igénylő, s talán még profitáló műsor is. Eszmei mondanivalóról, kulturális értékről ne is beszéljünk. A gondolat: ami tetszik a közönségnek, az jó nekünk is…, és fordítva.

Az említett alkalommal, mondhatnám jellemző témát vetettek fel: Melyik a leghaszontalanabb karácsonyi ajándék? Dőltek is a hallgatói vélemények. Számtalan jó- és kevésbé jópofa, szellemes és humoros, ízléstelen és jó ízlést kereső vélemény hangzott el. Gondolom, a műsor végén elégedettek lehettek a szerkesztők.

Micsoda szellemiség? Micsoda lelkiség? És az a menő? Csak erre fogékony a ma embere? Nem hiszem, hogy csak ennyi lenne az igény. S azt sem hiszem, hogy csak a felszínesre lennének kíváncsiak. Többre van szükségük.

Hasznos, hasznosabb, leghasznosabb… Haszontalan, haszontalanabb, leghaszontalanabb… Az üzleti világ lelkülete ez. Sokak számára csak ennyi volna az advent?

Egy találó karikatúrát láttam. A főúton emberek sokasága tolong, kezükben csomagok, karácsonyfák, karácsonyi bevásárlás tárgyai. Az oldalutcából a gyermek kis Jézussal a szent család érkezik, de a nép észre sem veszi őket. Ők pedig azt kérdezik: – mi ez?

Úgy tűnik, nekünk a leghaszontalanabb karácsonyi ajándék a testté lett Ige, a gyermek Úr Jézus. Mindenre figyelünk, ami kicsinyes vágyainkat kielégíti, de Isten és az ő szent Fia az utolsó, a leghaszontalanabb. Lehet azért, mert ő nem a díszes csomagolást választja, s a karácsonyfa alatt sem akar helyet foglalni. Ő a mi bűzös lelki istállónk mélyét, az általunk elfelejtett, utolsó helyet keresi.

Fr. Anaklét OFM

LITURGIA

A napkelte és a napnyugta megünneplése

Mivel földi zarándokutunk minden napja Isten szeretetének új ajándéka, az egyház mindig is érezte annak szükségességét, hogy az emberi lét napjait és óráit Isten dicsőítésének szentelje. Ezért a hajnal és a napnyugta minden nép számára a vallásosság kifejezésének tipikus pillanatait jelenti. Ezeket már a bibliai hagyomány is megszentelte a reggeli és esti áldozat felajánlásával, a keresztények számára is a kezdetektől fogva az ima sajátos időszakát jelentik. A napkelte és a napnyugta egyaránt sajátos jelleggel rendelkezik: a hajnal örömteli szépsége és a naplemente győzedelmes ragyogása a világegyetem ritmusát jelöli, amely mély kapcsolatban áll az ember életével. Az üdvösség misztériuma, amely az emberi történelemben megvalósul, szintén az idő különféle fázisaihoz kapcsolódik. Ezért a nap kezdetét jelző laudesen kívül az egyházban az est közeledtekor meghonosodott a vesperás elimádkozása. A két imaóra liturgiája a húsvéti misztérium két alapvető szempontjára emlékeztet: „Este az Úr a kereszten van, de reggelre feltámad" (Szent Ágoston). A laudest, mint reggeli imádságot, és a vesperást, mint esti imádságot, éppen azért, mivel Krisztus halálának és feltámadásának emlékéhez kapcsolódik, az egyetemes egyház tiszteletreméltó hagyománya szerint a mindennapi zsolozsma kettős sarkpontjának, a fő imaóráknak kell tekinteni (Sacrosanctum Concilium). Az ókorban, a naplemente után, a lámpás meggyújtása örömmel töltötte el a ház népét. A keresztény közösség is, amikor estefelé meggyújtotta a mécsest, hálás szívvel imádkozott a lelki világosság ajándékáért. A lucernáriumnak nevezett fényforrás lángja a soha le nem nyugvó napot, azaz Krisztust jelképezte. A sötétség beálltakor a keresztények tudják, hogy Isten megvilágítja az éjszakát is jelenléte ragyogásával és tanításai fényével. A fény jelképéből merítve a vesperás esti áldozatként, dicsőítő és hálaadó imaként alakult ki, a testi és lelki fényért valamint a teremtés és megváltás egyéb ajándékaiért. Az este az az időszak, amikor Isten színe előtt imádkozva átgondoljuk az eltelt napot. Hálát adunk azért, amit helyesen elvégeztünk, és bocsánatot kérünk azért, amit rosszul tettünk, imádkozunk az isteni irgalmassághoz, hogy Krisztus ismét felragyogjon szívünkben.

Az éjszaka közeledte egyben felidézi az éj misztériumát. A sötétség lehet gyakori kísértések, gyengeségek forrása, amikor engedünk a gonosz csábításának. Az éjszaka mindannak a rossznak a jelképévé válik, amelytől Krisztus megszabadított bennünket. Ugyanakkor az éj leszálltakor az ima a húsvéti misztérium részeseivé tesz bennünket, amelyben az éjszaka ragyog, mint a nappal. Az ima kivirágoztatja reményünket, hogy a múló időből átmegyünk az örök napba, a lámpa ingó fényéből az örökös világosságba, a hajnalt váró virrasztásból az örök dicsőség királyával való találkozásba.

A nappal és az éj váltakozása szabályozta az ókori ember életének ritmusát, és arra késztette, hogy elgondolkozzék az élet nagy kérdéseiről. A modern haladás részben megváltoztatta az emberi élet és a kozmikus idő közötti kapcsolatot. Ám az emberi tevékenységek szoros ritmusa sem vonta ki teljesen az embereket a nap ciklikus mozgása alól. A napi ima két fontos mozzanata ma is maradéktalanul érvényes, mivel örökös jelenségekhez kapcsolódik. A reggel és az este továbbra is alkalmas időszak az imádságra, mind közösségi, mind egyéni szinten, hatékony eszközt jelent arra, hogy mindennapi életünket Krisztus, a világ világossága felé irányítsuk.

II. János Pál katekézise a vesperás liturgiájáról 2003. október 8-án

(forrás: Magyar Kurír 2003. X. 9.)

KÖNYVAJÁNLÓ

Nézz az ég felé

a címe Sebestyén Péter legújabb, sorban ötödik kötetének. Első benyomásaimat szeretném most az olvasóval megosztani paptestvérem ízléssel megszerkesztett, aktuális tartalommal megtöltött könyvéről.

Sebestyén Péter bátor ember benyomását keltette eddigi köteteivel is, de most mindenképpen meggyőzött ezen erényéről. Bátor, mert meri hallatni hangját, van véleménye, és azt ki is mondja, mi több, ki is tudja mondani, mert olyan szókincse van, amellyel ünneplőbe öltöztetve állítja elénk meglátásait. Az egész köteten ünnepélyesség vonul át, akkor is, ha recenzál, vagy a hétköznapok hordalékáról töpreng.

Sajátos életérettség zamata árad minden sorából, és ez azért is lényeges, mert Sebestyén Péter még mindenképpen fiatal papnak számít. Honnan ez az érettség? Az élet edzette éretté? Szentély-szobájának titka az egész? Én úgy látom, hogy mindenképpen érzékeny lelkű és tehetséges megfigyelő. Életközelben él a gondokkal és örömökkel. Nem szereti a kész válaszokat, ezért sokat töpreng a felsejlő igeneken és nemeken. A régiek erre azt mondták, hogy sokat rágja a ceruza végét. Közösség- és templomépítés közben olyan tapasztalatokkal gazdagodott, amelyek egyediek, sajátosak és következésképpen „lélek-érettségiztetőek". S mint ilyenek, megosztásra érdemesek. Megosztani pedig szeretetből, a szeretet felelősségéből akarja. Ugyanakkor aki úgy tanít, hogy közben még a gyermekektől is tanulni akar, az olyan nyitott lelket hordoz magában, akire érdemes odafigyelni, akit érdemes számontartani.

Vallom, hogy Sebestyén Péter csendben és észrevehető következetességgel a születő erdélyi lelki irodalom egyéniségévé érett. Én nagyon szorítok neki. Míg gratulálok és megköszönöm ajándékát, arra kérem a Szentlelket, az adományok kiosztóját, hogy tegye termékennyé Péter atya lelkét további hasonló művek megalkotására.

Oláh Dénes

Jövőnk a család

Az Új Ember Kiadó újdonságai

A Magyar Katolikus Családegyesület és az Új Ember Kiadó nemrégiben közös könyvbemutatót tartott. A bemutatón Bíró László családreferens püspök ismertette Hívom a családokat című leveleinek 2006-os sorozatát, illetve bemutatta a Jövőnk a család című kétkötetes könyvet.

2006-ban hívom a családokat, mint eddig is, ugyanakkor küldöm a családokat evangelizálni – olvashatjuk a családreferens püspök hívó levelében, amely családokhoz, házaspárokhoz, családokat szerető szerzetes- és paptestvérekhez, illetve mindenkihez szól, aki a család és az élet mellett áll.

A következő évben Bíró László püspök az evangelizációra hívja fel a figyelmet, hogy a családok „osszák meg kincseiket a körülöttük élőkkel", „tegyenek tanúságot belső egységükről", „járjanak elöl a szolidaritásban", „lépjenek párbeszédre a mellettük élőkkel", és „szeretettel fogadják el felebarátaikat olyannak, amilyenek".

A Jövőnk a család első kötete a jegyespárok, a második pedig a családok lelkigondozására helyezi a hangsúlyt. A könyv első oldalain Bíró László előszavát olvashatjuk: „Magyarországon a XXI. század kezdetén egyre több a társtalan, kapcsolataiban meghasonlott ember. Riasztó statisztikai adatok látnak napvilágot a felbomló, sikertelen házasságokról." „A jó házasságok adnak alapot az egészséges, életerős családoknak, a társadalom pedig olyan lesz, amilyenek alkotóelemei: a családok." A két kötet az Olasz Püspöki Konferencia családpasztorációs irodája által kiadott könyvek fordítása. A család az első evangelizációs team – mondta II. János Pál pápa –, hívta fel a figyelmet a püspök.

Szabó Ferenc jezsuita új könyvét, amelynek címe: Ez a mi hitünk, bátran vehetik kezükbe azok, akik a keresztény hit iránt érdeklődnek. Az írás hitünk foglalatát adja, elsősorban a keresők, az egyháztól eltávolodottak számára. A könyv a Vatikáni Rádió magyar adásában 2005 nyári vasárnapjain elhangzott sorozat anyagát tartalmazza. Szabó Ferenc így fogalmazza meg a kötet célját: „nem-keresztény keresőknek és hitüket elmélyíteni akaró keresztényeknek nyújt segítséget, hogy a küszöbtől eljussanak a korszerű hitvalláshoz, és öntudatosan (de szerényen) válaszolni tudjanak azoknak, akik hitükről és reménységükről kérdezik őket". (vö. 1Pt 3,13–16)

József Attila istenkereső és istenes verseit is bemutatja a Dolgaim elől rejtegetlek… címmel megjelent tanulmánykötet és antológia. A Zsille Gábor által szerkesztett könyv az Új Ember hetilapban 2004 karácsonyától közölt sorozat kibővített változata, amely a költő születésének 100. évfordulója előtt kíván tisztelegni. József Attila istenkereső költészetét kortárs magyar költők, többek között Nyilas Attila, Gyurkovics Tibor, Kalász Márton, Ács József, Nagy Gáspár személyes hangú elemzései, illetve József Attiláról írt versei kísérik. (gondola.hu)

NEVELÉS

A szülői példa hatása

Megszoktuk, hogy a bajokért, boldogtalanságokért, nyomorúságokért másokat okoljunk, a felelősséget távolabbi okokra toljuk, sőt meggondolatlanságunkban Istent hibáztassuk. A szülők gyakran szidják gyermekeiket, fenyítéssel szoktatnák a jóra, s ha mindez nem sokat fog a gyermeken, csodálkoznak, panaszkodnak, olykor szemrehányást tesznek a tanítónak, iskolának. De nem jut eszükbe szemrehányást tenni önmaguknak.

A gyermek fogékony lelke az első és legfontosabb benyomásokat a családban nyeri, későbbi élete folyása nagyrészt már eldőlt azzal, hogy milyen életet látott szülei körében. A legfontosabb nevelőeszköz a szülők részéről nem a szó, a figyelmeztetés, fegyelmezés stb., hanem a gyermeknek adott jó példa. A szülők magaviselete, élete gyakorolja a legnagyobb, szinte kitörölhetetlen hatást a gyermekre. A gyermek mindent megfigyel és megjegyez. Látszólag elmerül a képeskönyvbe vagy a játékba, de közben éber figyelemmel hegyzi a fülét arra, ami körülötte történik. A felnőtt azt hiszi, hogy a gyermek úgysem lát meg semmit, de nagyon is észreveszi azt, amit el akarnak rejteni előle és bizony nem felejti el. A szóbeli figyelmeztetést, oktatást a legtöbbször elfelejti, de a szülők életét, legyen az rossz vagy jó, soha. Élete nem a szavak, hanem a látott példa szerint fog alakulni.

Nem tudom meghatódás nélkül leírni a szüleim példáját. Most, öreg koromban is, hálával és szeretettel gondolok példájukra, ami örökre megmaradt bennem. Valahányszor édesapámra gondolok, mintha látnám tekintetét, mozdulatait, tetteit, szenvedéseit, hallgatását, gondoskodását, áldozatos munkáját, csendes imáit. Édesanyám nem rótta föl a szegénységet, derűs és vidám volt mindig. Akkor is tudott énekelni, amikor könnyebb lett volna sírni. Szerényen éltek, de mindig elégedettek voltak. Munkájuk épp oly nehéz volt, mint az életük, de nem panaszkodtak. Megmutatták nekünk, mire képes a szívós türelem. Nekik köszönhetjük a mindennapi munkában való kitartást. Kora ifjúságomtól kezdve élt bennem a vallásosság, azt semmi kétely, semmi élvezetvágy, sőt bűn sem tudta kiölni. Arra emlékszem igazán, amit láttam, nem pedig arra, amire szavakkal oktattak.

Nem marad tehát titokban a gyermek előtt a szülők szép élete, de – sajnos – nem marad titokban rossz példájuk sem. A gyermeket nem csak rossz cimborák, hanem a szülők is megronthatják. Különösen két tényezőre kell felhívnom a szülők figyelmét. Először arra, hogy adjanak jó példát a vallásosságban. A szülők egyetlen jó példája csakugyan többet ér, mint száz prédikáció. Elsősorban az apa vallásossága vagy vallástalansága van döntő befolyással a gyermek lelkére. A gyermek a jó Istent is ember módra képzeli el, a legtökéletesebb emberhez hasonlítja. Boldog az a gyermek, akinek olyan apja van, hogy a jó Isten képét apjának vonásaiból állítja össze. Ugyanakkor a vallás gyakorlataiban tanúsított könnyelmű felfogás,

a vallási kötelességek elmulasztása a szülő részéről olyan, mintha szántszándékkal rosszat akarna gyermekének. A másik tényező a családi béke. A gyermek lelkében a legmélyebb nyomot hagyja az, hogy milyen hangon beszélnek egymásról a szülei, megbecsülik-e, segítik-e és tisztelik-e egymást, vagy az egyik zsarnoka akar lenni a másiknak, reggeltől estig egymást szidják, gáncsolják, egymásnak kellemetlenkednek, mindenben ellenkeznek, minden fölött veszekednek. Nem akarok kitérni arra, hogy a házastársak közötti békétlenség sokszor milyen semmiségből keletkezik. Inkább arra a hatásra hívom fel a figyelmet, amit a szülők egyenetlenkedése a gyermek lelkére és életére gyakorol.

Ha a gyermek azt látja, hogy azok, akiket szeret, akiket tökéletesnek és hatalmasnak szeretne tudni, egymással hangoskodnak, durván civakodnak, esetleg tettlegességre ragadtatják magukat, akkor lelkének minden szépsége és jósága lehervad, gyermekkorának fájdalmas emlékei egész életén keresztül nyomasztani fogják. A hozzá legközelebb állók részéről okozott félelem zavarttá, bizalmatlanná, zárkózottá teszi a gyermeket. Gyanakvó, kicsinyes, félénk ember lesz, aki lesütött szemmel jár, csendes hangon, legtöbbször akadozva beszél, kerüli a társaságot, mindig elégedetlen, irigykedő, nem bízik önmagában és embertársaiban.

A művelt, gyengéd, szeretetteljes otthon, ahol a szülők egymást megbecsülik, elnézéssel, segítőkészséggel vannak egymás iránt, többet jelent a gyermek lelki és erkölcsi egészségére nézve, mint a legbölcsebb nevelés vagy a legkiválóbb iskola. Ilyen körben a gyermek derűs, bízó lélekkel nő fel. Ha a helyes magatartás és önuralom állandó a családban, az csak úgy sugárzik a gyermekről: nyílt a szeme, vidám az arca, barátságos a társaival, jóindulatú, vállalkozó kedvű, életrevaló. Mindenkire sok nehézség vár az életben, sorsa sokféleképpen alakulhat. Veszélyek szegélyezik az utat, amelyen haladnia kell. A körülmények eltéríthetik, életének útját más irányba terelhetik, mint amit a szülő akart, amire törekedett. De még a rossz útra tévedt embernek is Istenen kívül egy nagy reménye marad: a szép, békés családi otthon, szüleinek felejthetetlen jó példája, amit gyermekkorában tapasztalt, s aminek emléke a pusztulás szélén is visszatarthatja a szakadékba zuhanástól.

A nagy felelősség, amit Isten minden szülő vállára rak, az a saját gyermekeinek a boldogsága. Az élettel járnak nehézségek, angyali jóságú házastársak között is előfordulnak nézeteltérések, összezördülések, de az ilyesmi ne történjék a gyermek előtt, s főképpen ne legyen tartós, mert egymás életét is oktalanul megkeserítik, gyermekük életét pedig, akiért annyit dolgoznak, tűrnek és aggódnak, örökre tönkretehetik. A szülő úgy gondozza testi és lelki életét, hogy előbb önmagát formálja olyanná, amilyenné gyermekét szeretné nevelni.

Antal Erzsébet, ny. tanítónő

Gyerekdolgok

A szülőt izgatja, milyen lesz születendő gyermeke, s milyen lesz, ha felnő. Mire utalnak a csecsemő szokásai? Kire hasonlít? Melyik fél családjának tulajdonságait örökölte? Csecsemőkori tulajdonságai megmaradnak-e felnőtt korára is? Sokan sokfélét állítanak arról, hogyan alakul ki a személyiség. Az egyik oldal szerint a baba készen kapja szokásait, jellemét, születése pillanatától jelen vannak meghatározó tulajdonságai, amelyek aztán csak erősödnek, s végigkísérik egész életén át. A másik oldal azt állítja: mindenki tiszta lappal kezd, képes fejlődni, a személyiség is változik, fejlődik, alakul, a környezettől, annak hatásaitól függően. Hol az igazság?

A szeme az enyém!

Megvan végre a gyerek! A szülő, de különösen a nagyszülő, álmélkodik: a kezecskéje tiszta apja, a szeme viszont az enyém! Számos jellegzetes vonás már az első perctől egyéniséggé teszi a csecsemőt. Nem csak szeme színét, füle formáját örökli szüleitől, génjeiben sok egyéb tulajdonságot is magával hordoz. Az összeset nehéz felderíteni születése pillanatában vagy röviddel azután. Hamar megállapítható, mozgékony, nyugtalan baba-e vagy hallgatag, nyugodt természetű.

Gének

A tulajdonságok számottevő részét a gének határozzák meg, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyerek sok mindenre emlékszik mindabból, ami anyja méhében megesett vele. Ha az anya nyugodtan, kiegyensúlyozottan, boldogan várta őt, ezt az utód már a kilenc hónap alatt érzékelte és elraktározta. Akinek az anyja végigsírta, -nélkülözte a kilenc hónapot, az maga is sírósabb, nyugtalanabb lehet. Szerencsére nem minden dől el a kilenc hónap alatt vagy a születés pillanatában. A nevelés is számít, alakít az emberpalántán.

A nevelés visszaszoríthat, elnyomhat bizonyos csecsemőkori jellemzőket, másokat pedig felszínre hozhat, kialakíthat, ezáltal a gyermek jelleme jobb – persze rosszabb is – lehet. Szeszélyes lesz, akit következetlenül nevelnek, irigy és félős lesz, ha olyan környezetben nevelkedik. Nem véletlen az sem, hogy egyik gyerek már hároméves korában szinte teljesen önálló, a másik pedig lépten-nyomon a mama szoknyájához bújik.

Hiábavaló?

A szülő olykor elkeseredetten tapasztalja, hogy a legkörültekintőbb nevelés is kudarcot vall, hiába a figyelem, a pedagógiai tudás, a több tucat pszichológiai szakkönyv. A gyerek minden ok nélkül agresszív, esetleg túlérzékeny. Nem valószínű, hogy minden erőfeszítés a visszájára fordult. Inkább arról van szó, hogy léteznek olyan korszakok a gyerek életében, amelyek előhozhatnak bizonyos (sok esetben átmeneti) tulajdonságokat. Minden attól függ, miként esik át a baba a gyerektársadalom tipikus válságain (félelem, ellenállás stb.). Hogy kiből milyen ember válik, a gének, az örökség mellett jelentős mértékben a (családi) környezeten, az ott látott viselkedésmintákon és problémamegoldási módszereken múlik.

TUDÓSÍTÁSOK

Siessünk buzgón az Istenszülőhöz

A pócsi kegykép harmadik könnyezése centenáriumának jubileumi évében

Isten újabb szeretet-gesztusokat ajándékoz a magyarságnak

Isten változatlan kedvvel vigasztalja népét, s olykor csodákat is megenged, hogy a megkeseredettségből kiemelje az embert. Miközben a magyarság a történelemben már sokszor tapasztalt belvillongásokkal (december 5-i népszavazás) kivonja magát Isten óvó hatalmából, s ezzel a természet erőit felkorbácsolva katasztrófákat kénytelen elviselni (a 2005-ös árvízhullámok), Isten változatlanul jelzi, hogy mi a megoldás megoldhatatlannak tűnő problémáinkra:

Az ószövetségi választott nép számára nem hoztak szabadulást a különféle politikai paktumok, hanem csak az Isten által ajánlott szövetséghez való visszatérés. Ugyanígy a magyarsággal kötött isteni szövetség is kizárólag csak az adott viszonyítási rendszerben működik, amelynek kulcsa a Szent István apostoli királyunk által kijelölt „Mária-tulajdon" komolyan vétele. Hogy Erdélyben mit jelentett ez, Csíksomlyó fényesen bizonyítja! Ü

ÜA pócsi jubileumi év gyümölcsei közé tartozik az is, hogy a 2005. október 1-4. között éppen Máriapócson tartott Európai Máriás Háló tagsága Csíksomlyót is beválasztotta a Hálóba.

Az Európai Máriás Háló létrejöttének előzménye, hogy 1996-ban Máriapócson találkozott Európa minden kegyhelyének vezetője és püspöke, majd öt tag – Lourdes, Loreto, Fatima, Czestochowa és Altötting – megalapította a szervezetet. Máriapócs 2003-tól tag, mint a Rózsafüzér eredeti tizenöt titkának egyike. A létszámbővítés a világosság titkai miatt történt. Csíksomlyó másik három újonccal a jelenlegi 19 tag egyike lett, s a Rózsafüzér húsz titkának száma szerint már csupán egy új tag felvételére van lehetőség. Hogy az melyik kegyhely lesz, és mikor, most nem annyira lényeges, hanem inkább az, hogy mi célból kell fürkészni az „idők jeleit": egyrészt, hogy a hűségesek az állhatatosságban kitarthassanak, másrészt, hogy a tévelygők útmutatást kapjanak, miként szabadulhatnak meg a szorongatottságból…

A főcímben olvasható buzdítással kezdődik a „Paraklisz" (könyörgés vigasztalásért) nevű görög katolikus ájtatosság tropárja (az adott liturgia célját hasonlatokba foglaló fő ének). Fontosságát jelzi, hogy a buzdítás a Pócsnak Ékes Csillagát megéneklő Akathisztosz (nem ülve végzendő könyörgés) himnuszban ismételten előfordul. A magyar görög katolikusok a máriapócsi zarándoktömegek imameghallgatásaként értelmezik, hogy miközben minden kommunista államban a görög katolikusságot államilag törvényen kívül helyezték és üldözték, Magyarországon, ha nem is zavartalanul, de a római katolikusokkal együtt megtűrt státusban fennmaradhatott. Nem kevésbé fontos, hogy miközben a többség majdhogynem tabuként agyonhallgatja a Romániában halmozott kisebbségben élő magyar görög katolikus ügyet, s ezáltal a csángókéhoz hasonló sanyarú helyzetbe sodorja a lélekszámában folyamatosan apadó közösséget, a Szűzanya a világ figyelmét a görög katolikus magyarokra fordítja. A Csíksomlyóra zarándokló csángóság már élheti kisebbségi rehabilitációjának kezdetét, amiben a hazai magyar görög katolikusok is kitartásra buzdító jelet láthatnak!

A Magyar Püspöki Konferencia a november 30 – december 2. között zajló téli ülésén megvonta a mérleget: a máriapócsi görög katolikus bazilikát magyar nemzeti szentéllyé, a 2006-os évet pedig a nemzet megtéréséért engesztelő évvé nyilvánította. Adja Isten, hogy elegendően meghallgassuk a jóra való ösztönzést, és nemzetünk lelki megújulásának örvendhessünk!

Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi szentbeszédéből kiemelt gondolatok:

A pócsi kegyhely (…) központja lett a magyar liturgikus nyelvért és a magyar görög katolikus egyházmegyéért folytatott küzdelemnek. A sok imádság és fáradozás sikerrel járt, és ma ez az egyházmegye nagy értéke magyar egyházunknak és az egész katolikus egyháznak. Bár a magyar népre éppen a 20. század elején sok szenvedés várt, a pócsi Szűzanya mindig a szomorúak vigasztalója és örömünknek oka volt. Tisztelete megnyitotta Isten felé és egymás felé a környéken lakó keresztények szívét, közelebb hozta egymáshoz a nemzetiségeket, közelebb hozta magyart a magyarhoz… Kérjük hát mai szentmisénkben és ezentúl is állhatatosan a pócsi Szűzanya közbenjárását egész nemzetünkért, különösen családjainkért, hogy elfogadják és szeretetben felneveljék a születendő gyermekeket, hogy népünk megmeneküljön a jövőtlenségtől és a pusztulástól. Kérjük közbenjárását mindnyájunkért, hogy Szűz Mária példájára figyelemmel hallgassuk és megtartsuk Isten szavát, ezáltal növekedjünk szabadságban, emberi méltóságban, és boldogok legyünk. Boldogságos Szűz Mária, Szomorúak Vigasztalója, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!

Bazsó-Dombi Attila, görög katolikus áldozópap

Lelkinap kicsiknek-nagyoknak

Amióta Benedekné Berényi Ramóna vallástanár tanári pályafutásának elején a nagyváradi Szent László Gimnáziumban rendszeresítették az adventi és a nagyböjti lelkinapot, melyet osztályonként ferences atyák és római katolikus tisztelendők református tiszteletesekkel közösen tartanak, az ünnepi készülődés meghittebbé, bensőségesebbé vált. Idéntől, amint arról a Vasárnap is beszámolt, alsó tagozattal bővült az intézmény, az olaszi plébánia területén visszakapott „kis iskolában" először volt lelkinap.

Kiss Albert provikárius-plébános először az asztalon lévő koszorú két gyertyáját lobbantotta lángra, majd bekapcsolódott a kicsik kórusába: „Ujjong szívünk, dalra gyúl / Nincs már messze az Úr". Kiss atya a születésnapi torta gyertyáihoz hasonlította a lángocskákat, ám mindennél fontosabbnak tartotta, hogy a szeretet ünnepén ne álljunk úgy a fa alá, a jászol elé, hogy szívünkben szemernyi harag van, kinek-kinek lélekben kell előkészíteni az Úr útját. Dari Melinda tanítónő harmadikosai mikulásvirág-alakú mécseseket készítettek.

Vinczéné Pálfi Judit és N. Csuka Melinda a másodikosoknak arról beszélt, hogy a jóság, a szófogadás közelíti legjobban az ember lelkét az ünnep felé. A lélek Istentől kapott ajándék, és ezzel épp úgy kell törődni, mint a Mikulás-hozta vagy a szülőktől kapott játékkal. A különbség annyi, hogy míg utóbbiakat megfoghatjuk, megsimogathatjuk, az előbbinél ez lehetetlen. De minden ember megláthatja a lelkét abban a tükörben, amely cselekedeteit mutatja meg.

A „nagyoknál" Désről és Szászsebesről érkezett ferences atyákat és Scheck László plébánost, Fazakas Sándor, Farkas Zsolt, Vincze Zoltán lelkészeket Benedekné Berényi Ramóna, Zalder Éva-Mária igazgatónő és a tantestület többi tagja fogadta. A tartalmas beszélgetéseket követően püspöki szentmisén vett részt a diákság. Tempfli József megyéspüspök az Istent kereső és megtaláló ember történetével kövezte ki az úrjövet útját. Három szavalat és ének alkotta azt a rövid műsort, amit a tanulók adtak elő. Áhítatot sugároztak azok az apró mécsfények, amelyeket Dallos Ágnes könyvtáros fény-koreográfiának nevezett.

Szentmise után a gimnázium tanári szobájában megtartott kiértékelésből kiderült: a fiatalok fogékonyak a lelki életre, noha a mindennapokban fogyatkozás tapasztalható Isten dicsőítésében. A beszélgetésekből az együttlét igényét, a türelem, a szeretet, a csend utáni vágyat lehetett kihallani. Az összetartozás igénye szerint az iskolán kívül is folytatódnia kell a bent elkezdett munkának, hogy osztálytársnál többnek, testvérnek fogadják el egymást a gyermekek.

A lelkinap záró akkordjaként négy felső osztályos csapat ügyességi-műveltségi vetélkedőt rendezett. Tanárok, osztálytársak buzdították a csapatokat, és ez is azt látszik igazolni, amit minden jelenlévő érzett a nap folyamán; gyakrabban kellene hasonló, lelket megmozgató napot rendezni, félévenként egy nem elég.

Tüzes Bálint

CSEL-es ünneplés

Az elmúlt héten ünnepelte fennállásának 4. születésnapját a Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség. Az évforduló alkalmából a lelkészség tagjai háromnapos rendezvénysorozatot szerveztek.

December 5-én este egyetemünkre is beköszöntött a Mikulás, mégpedig a CSEL-es Mikulás, aki nem érkezett egyedül: vele volt két krampusza, sőt még egy csecsemő is. Az est meglepetését a születésnapra készített kétféle torta jelentette.

Kedden mesemondó-estet tartottunk. Lukács János székelyudvarhelyi mesemondó, humoros észjárásával több mint egy órán át nevettette a jelenlévőket.

Adventi koncertre gyűltünk össze szerdán este az egyetem nagy aulájában. A gyimesfelsőloki Szent Erzsébet római katolikus gimnázium Sziklára épített ház nevű együttese szép ünnepi műsorral állt színpadra. A hatvan, népviseletbe öltözött diák Berszán Lajos plébános vezetésével felejthetetlen koncerttel bizonyította, hogy a szívből jövő éneklés Isten olyan ajándéka, amely harmóniát teremt az emberek szívében.

Ez az évforduló is jó alkalom a visszatekintésre. A sikerek és a kudarcok mögött mindig számíthattunk Isten szeretetteljes és bátorító jelenlétére.

Az egyetemi lelkészség nevében minden kedves olvasónak kívánok békés, boldog és kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket valamint áldott és örömteli új esztendőt!

Péter Szabolcs

Egy december-eleji körút állomásai és lelkipásztori örömei

Az első állomás 3-án a Gyergyói-medencei nagyközség, Ditró volt, ahová Vencser László édesanyjának a temetésére érkeztem legalább félszáz paptársammal és a főegyházmegye püspöki rangú pásztoraival. Másnap, otthoni helyettesítőről gondoskodva, szabad időt szakítottam magamnak és Háromszék irányába kanyarodtam. Útközben Kovászna felé betértem a kézdiszentléleki öreg templomba, ahol éppen – vasárnap délelőtt lévén – a helyi lelkipásztor misézett és hirdetett adventi igét. Másfél órával később már egy Kovászna melletti filiában (Barátoson) ünnepeltem az eukarisztiát az oda beszolgáló plébános-barátommal. Délután 5 órakor pedig az újonnan épült, katedrális nagyságú sepsiszentgyörgyi templomban miséztem és hirdettem magam is igét az ottani esperes óhajára. Egy nappal később visszatérőben, Szent Miklós püspök napján, a vastag hó fedte alcsíki település (Kászonújfalu) búcsúján vettem részt többedmagammal. Innen estére már körutam utolsó állomására, Székelyudvarhelyre érkeztem, ahol a kerület nagyszámú papsága koncelebrált a segédpüspökkel „telt ház" előtt „művészien megkomponált" gyönyörű liturgiát, illetve búcsús szentmisét.

És melyek voltak a felsorolt helységekben a „lelkipásztori örömeim"? Ditróban a püspököknek és a papoknak az egyház tekintélyét külsőleg is megjeleníteni tudó testületi „felvonulása" és látványos „koszorúja" a pap-édesanya koporsója körül, valamint a helybeliek fegyelmezett magatartása és szolidaritása a gyászoló családdal. Kézdiszentléleken a templomot megtöltő krisztushívők bensőséges adventi várakozása. Barátoson, a nem nagyon rég szerveződött, jelenleg 50 személyt (többnyire fiatalt) számláló közösség rendkívül meleg családiassága, aztán egyidejűleg egy megindító megemlékezés a 6 éves korában autóbalesetben meghalt Renáta nevű kislányra, valamint az egyik fiúgyermek „székelyesnek" mondható alkalmi újság-vásárlása. Amikor ugyanis a sekrestyés néni neki a keze ügyébe eső magyarországi Keresztény Életet kínálta, rámutatott a Vasárnapra és büszkén azt mondta: „én a miénket kérem, hallja". Sepsiszentgyörgyön a hívek tettekben megmutatkozó egyház- és templomszeretete, hiszen ismét egy vadonatúj istenházat építettek, valamint a plébános keresztény sajtónkat reklámozó buzdítása. Kászonújfaluban a gyermeksereg teljes és aktív jelenléte, aztán lenyűgöző, engem legalábbis a hajdani papnevelő intézetben átélt adventi hajnalokra emlékeztető éneklése, hiszen műsorukon még a papok által jól ismert latin Rorate coeli de super kezdetű ének is szerepelt, Székelyudvarhelyen pedig az ünnepség városi rangú szervezettsége, magas hőfoka és ünnepélyes méltósága, már-már karácsonyi légkört teremtő hangulata..

Egészen felvillanyozó tanulságként azt hoztam haza a körútról magammal, hogy amíg a politikai életet irányító mindenkori hatalom megkérdezésünk nélkül teljesen önkényesen „el-dönt" életünkkel kapcsolatosan dolgokat, addig Krisztus egyháza mély empátiával odafordul a gondokkal küszködő vagy éppen gyászoló emberek felé, és Istentől kapott hatalmánál fogva „meg-old" gyötrő lelki problémákat. Szép szertartásaival, szentségeivel és igehirdetésével a híveknek erőt ad, újból ás újból talpra állítja valahányukat, örökösen bukdácsoló „tékozló fiúkat", és hathatósan vigasztal, ünnepet kreálva a szürke hétköznapok világában. A különösebb kampány és toborzás nélkül összegyülekező nagyszámú közösségek egyértelműen jelzik a külvilág számára, hogy az emberek a továbbiakban is számítanak az egyház léleképítő szolgálatára, és igénylik tőle a lelki eligazításokat és az erkölcsi útmutatásokat. Jóleső érzéssel megállapíthattam e székelyföldi körút alkalmával azt, hogy egyházunk jelen van Krisztus-gyújtotta kegyelmi fényével a sötétségben botorkáló világban mind a falvak, mind pedig a városok társadalmában. Következésképpen nemcsak múltja és jelene van, de minden bizonnyal jövője is lesz az elkövetkező századokban.

Jakab Gábor

HÍREK, HIRDETÉSEK

A Debreceni Görög Katolikus Egyetemi Lelkészség vendége volt Böjte Csaba

Szent Miklós püspök emléknapján, a görög katolikus egyház védőszentjének ünnepén, Böjte Csaba volt lelkészségünk vendége. Az egyetem termét zsúfolásig megtöltő érdeklődők nem csalódtak, akár állva, akár a katedra körüli dobogón ülve kellett hallgatniuk az atya előadását.

„Jót tenni jó" volt az est mottója, s e gondolat világosságát és lényegre törő voltát csak az előadás múlta felül. Talán ezekkel a szavakkal lehet összefoglalni a hallottakat: általában emberiség nincs, csak Péter van és Pál – konkrét személyek, akiknek léte egy-egy hívás számunkra, hogy Krisztust szolgáljuk bennük.

Másnap többen mondták: nem tudnak szabadulni az est élményétől. Mi már csak hozzátesszük, hogy nem is kell, hiszen a jóságnak az a hivatása, hogy örökké „rózsálljon".

Ezúton is köszönetet mondunk Csaba atyának, s kérjük további szolgálatára is a Mindenható áldását. (Marincsák László/MK)

Márton Áron szobra Kolozsváron

Jövő tavasszal állítják fel Kolozsvár főterén Márton Áron püspök háromméteres, egész alakos szobrát, Bocskai Vince szobrászművész alkotását. A műalkotás felállítását eredetileg idénre tervezték a Szent Mihály plébániatemplom körüli zöldövezetben. Czirják Árpád érseki helynöknek az volt a kérése, hogy legkésőbb december 10-ig állítsák fel a szobrot, mert nem akarja, hogy a szoboravatási ünnepség és a karácsony egymást beárnyékolja. A december eleji határidő nem volt tartható, mivel a szobor bronzba öntése alapos munkát igényel. A művész elmondta: a háromméteres alkotást csak darabokban lehet a kemencébe tenni, ezért az öntés nem fejeződhet be ilyen rövid idő alatt. Ezt a munkát Karcagon végzik. Bocskai Vince hangsúlyozta: az ottani szakemberek már négy alkotását öntötték bronzba. Ez az alkotása méretében a Mátyás királyt ábrázoló szoborcsoport mellékalakjaihoz hasonlítható. A szobor felállítása elől már minden akadály elhárult. A tervre még január első napjaiban rábólintott a kolozsvári városrendezési bizottság, majd az építkezési engedélyt is kiállították. A szobor a minisztériumi jóváhagyást is megkapta. A bukaresti művelődési minisztérium fennhatósága alatt működő bizottságnál az engedély kibocsátása azonban elhúzódott.

Kárpát-medencei vetélkedő

A XVI. Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyen a romániai szavalókon kívül vajdasági, magyarországi, felvidéki szavalók is részt vettek. A verseny a nagykanizsai szavalók sikerét hozta. Zalán Barbara és Kocsis Edit mögött a harmadik helyen a felvidéki Jónás Csaba végzett. A romániai szavalók közül a szatmárnémeti Márkus Éva, a csíkszeredai Turos Eszter, a székelyudvarhelyi Bálint Piroska és a szatmárnémeti Kardos Kinga szerepelt legjobban. A versenyen 51 díjat osztottak ki. Ebből a legtöbbet, tízet Márkus Éva kapott, Kardos Kinga pedig öt díjat vitt haza. A magas színvonalú Kárpát-medencei versmondó vetélkedőt a szatmárnémeti Szentlélek templom kántora, Aranyosi-Vitéz Gellért vezette. A versenyt értékelő zsűri elnöke András Gyula, a Harag György Társulat színművésze volt. (Cs. Cs.)

Könyves Mikulás

Több száz érdeklődő gyűlt össze december 5-én a csíkszeredai Millenniumi templomban. Az esti mise végén könyvbemutatón vehettek részt az érdeklődők. Darvas Kozma József esperes-plébános Gyermekhangra című verskötetét Borbáth Erzsébet tanárnő mutatta be, aki úgy értékelte: „játékos kedv, üdeség, humor és a szeretet üzenete árad a kis kötet verseiből, amely a gyermeket és szülőt az együttolvasásra készteti". A kiadványt méltató gondolatok után a szerző olvasott fel verseiből. A kötet az Alutus nyomdában készült, az illusztrációk Szabó Kriszta alkotásai. A könyvbemutató után a jelen lévő gyermekek nem kis meglepetésére megérkezett a Mikulás is. A jelenlevők később énekekkel köszöntötték a jóságos Szent Miklós püspök csíki megbízottját. Az ajándékozás sem maradt el. A korábban bemutatott könyvből mindenki kapott egy-egy példányt ajándékba. (Cs. M.)

Hangverseny a temesvári dómban

December 11-én, advent harmadik vasárnapján, a Madrigal kamarakórus karácsonyi kolindákat adott elő a temesvári székesegyházban. A karmester Marin Constantin volt, az énekkart vezényelte továbbá Emanuel Pecingina és Ana Szabo. (Sipos Enikő)

Nyugdíjasok napja

A Caritas otthoni beteggondozói szolgálatának helyi csoportja nyugdíjas napot szervezett a kászonaltízi új iskolában december 11-én.

A meghívott előadó dr. Bakó Mária-Hajnalka volt.

Koncert a temesvári székesegyházban

Németország temesvári konzulátusa és a temesvári püspökség közös szervezésében december 10-én a Szent György székesegyházban karácsonyi hangversenyt tartottak, amely során Johann Sebastian Bach művei valamint közismert karácsonyi énekek csendültek fel a székesegyház zenekara és énekkara előadásában. A koncert egyben tisztelgés volt a neves komponista születésének 320. évfordulója alkalmából. A dóm zenekarát és énekkarát dr. Walter Kindl egyetemi tanár, székesegyházi karnagy vezényelte. (Sipos Enikő)

Felújították a bethleni műemlék templomot

Október 23-án, nemzeti ünnepünk alkalmával tartottak hálaadó istentiszteletet Bethlenben a református templom felújításának befejezéséért. Pap Géza püspök igehirdetését ünnepi műsor követte. A templom javítása 2001-ben kezdődött a tervek elkészítésével, egy évvel később elkészült a torony felőli új karzat, a villanyhálózat és a külső vízelvezető árok. 2003-ban a harangok villamosítása, a toronyóra felújítása, vakolás valamint a padok tervezése történt. Egy év múlva új padokkal látták el a templomot, és felújították a torony alatti bejáratot. Az idén a tetőszerkezet javítására, a palának cseréppel való kicserélésére, külső vakolásra és a festésre került sor. Ugyancsak 2005-ben a torony felőli bejárat portikusszal gazdagodott, illetve elkészültek az új kapuk. (Üzenet)

Megjelent a 2006-os katolikus falinaptár

Már kapható a temesvári püspökség által kiadott 2006-os évre szóló római katolikus falinaptár. A Bega-parti város, illetve a temesvári egyházmegye történelmében kiemelkedő a hamarosan ránk köszönő esztendő: 290 éve, 1716 októberében szabadította fel Savoyai Jenő herceg serege Temesvár várát a 164 éves török megszállás alól. Belgrád felszabadítására 1717-ben került sor. Ezt tükrözi a falinaptár illusztrációja is, egy, a 18. században élt veronai lelkipásztor pergamenre festett Szűzanya-képe, amelyet jelenleg a seitenstetteni (Ausztria) bencés apátságban őriznek. A Szűzanya jobb és bal oldalán a temesvári és a belgrádi csata egy-egy jelenete valamint az ostrom után felszabadult két vár látható. Az előző évhez hasonlóan a naptár most is magyar, román, német, cseh, horvát, szlovák és bolgár nyelven jelent meg, összeállításában segítséget nyújtottak az illető közösségek lelkipásztorai. A katolikus falinaptár – amely az ünnepek rendjére vonatkozóan a római naptárt követi – tartalmazza továbbá az egyházmegye fontosabb eseményeit, az ifjúsági programokat is. Összeállításánál figyelemmel követték a különböző anyanyelvű közösségek hagyományait, nyelvi sajátosságait. Egy naptár ára 20 000 lej. Megvásárolható a plébániákon. (Sipos Enikő)

A gyülekezet adományaiból

gyűlt össze a dési hatalmas gótikus református templom tatarozásához, villanyhálózatának korszerűsítéséhez szükséges összeg (1 milliárd régi lej) szinte háromnegyed része. Isten házának megszépüléséért ünnepi istentiszteleten adtak hálát november 6-án a dési reformátusok. Az igét Pap Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke hirdette. (Üzenet)

Egyházi alkotmány született

A romániai református egyháznak mostanáig csak kánonja volt, magába foglalva az egyház felépítésével, működésével kapcsolatos kérdéseket. A Kárpát-medencei református egyházak és egyházkerületek október 20-i berekfürdői tanácskozásán bejelentették, hogy megszületett a romániai református egyház alkotmánya (Szászrégenben fogadta el a zsinat október 10-én). Az új alkotmány olyan alaptörvény a román állam felé, amit bármikor fel tudnak mutatni, hivatalos egyházalkotmányként rövid időn belül szeretnének elfogadtatni. (Üzenet)

Zarándokhelyek

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia áttekintette a magyarországi búcsújáró- és zarándokhelyek témakörét Keresztes Szilárd püspök vezetésével. Több magyarországi búcsújáróhely vezetője is részt vett a tanácskozáson. Világszerte, így Magyarországon is, folyamatosan növekszik a búcsújáróhelyek látogatottsága. Éppen ezért fontos, hogy a kegyhelyek lehetőséget nyújtsanak az igényes lelki életre. Sokak számára a szentgyónás és a szentáldozáshoz járulás preferált helyszínei a zarándokhelyek. Ezért Magyarországon is nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a különböző életkorú és életállapotú hívő emberek számára külön búcsújárási alkalmakat szervezzenek.

A püspöki konferencia két Mária-kegyhely, nevezetesen Mátraverebély-Szentkút és Máriapócs nemzeti szentéllyé nyilvánítására vonatkozó kérést vitatott meg. Mindkét kérésnek helyt adott, és miután Máriapócs a szabályzatát is benyújtotta, esetében a nemzeti szentéllyé-nyilvánítás meg is történt. (MKPK)

Imaév a nemzet lelki megújulásáért

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2006-os év nevezetes történelmi évfordulóira (1456, 1956) tekintettel imaévet hirdet a nemzet lelki megújulásáért. Az imaév megnyitásakor, január 1-jén az MKPK ünnepi körlevelet bocsát ki. (MKPK)

Történeti kutatások

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi döntéseit megerősítve a magyar katolikus egyház 1945 utáni történetének kutatására alapítványt hoz létre. Az alapító okirat elkészítése és bírósági bejegyzése után kérik fel a tudományos munkatársakat. (MKPK)

Szlovák euró keresztény jelképekkel

A szlovákiai nemzeti bank telefonos közvélemény-kutatást végzett arról, mi legyen majd a szlovák veretű eurón. Szlovákia 2009. január 1-jére tervezi belépését az eurózónába. A választható tíz jelkép közül több keresztény jellegű: a címerükben is szereplő kettős kereszt, egy Madonna-ábrázolás valamint Szent Cirill és Szent Metód. (Kathpress)

Megemlékezés az ukrán holomodorról

Viktor Juscsenko ukrán elnök határozatának megfelelően november 26-a Ukrajnában a politikai elnyomás és a holomodor vagyis a Sztálin parancsára mesterségesen létrehozott éhínség áldozatainak emléknapja. Az 1932–33 közötti tragédia csaknem tízmillió ember halálát okozta. Az ukrán államelnök szeptember 15-én az ENSZ-közgyűlésen mondott beszédében emlékeztette a világ országainak képviselőit az ukránok ellen elkövetett kegyetlen, szervezett népirtásra, a holomodorra: „A legtöbb ország kormánya egyáltalán nem törődött azzal, ami Ukrajna területén történt. Az egész világnak tudnia kell az igazságot, értesülnie kell azokról a brutális bűntényekről, amelyeket az emberiség ellen követtek el. Csak így lehetünk biztosak afelől, hogy a múltbeli közöny nem ismétlődik meg a ma potenciális bűnözőinek előnyére." (VR)

Adakozó franciák

A franciák több mint kétmilliárd eurót adakoztak jótékony célra a tavalyi év folyamán. A La Croix szerint a tanulmányból az is kitűnik, hogy többen adakoztak, mint az előző évben. Idén a délkelet-ázsiai szökőár miatt jóval nagyobb lesz az adakozás összege. (KNA)

A prágai kormány emeli a papi fizetéseket

Csehországban a papok fizetését a kultuszminisztérium folyósítja.

A katolikus papok átlagfizetése havi 513 euró értekének felel meg, és jövőre 21 euróval emelkedik. Vitezlav Jandak kultuszminiszter augusztusi hivatalba lépésekor kijelentette, hogy fokozottabban kíván párbeszédet folytatni az egyházzal, mint elődje. (Kathpress)

Száz jászol-kiállítás Rómában

Öt földrész különböző nemzetiségű, népviseletbe öltözött gyermekei alkották azt az élő betlehemet, amely a népek közötti béke és testvériség jelképeként megnyitotta a hagyományos Száz jászol-kiállítást Rómában. Az ünnepélyes megnyitót november 24-én tartották a Santa Maria del Popolo bazilikában. A Száz jászol-kiállítás idén harmincadik születésnapját ünnepli, ezúttal százhatvan különböző, hagyományos és újszerű jászol képviseli a világ jászolkészítő művészetét. (VR)

Magyar görög katolikusok Kárpátalján

A szovjet megszállás és Kárpátaljának a Szovjetunióba való bekebelezése után, 1944-től betiltották a görög katolikus istentiszteletet, a papokat megölték vagy a gulágra száműzték, a templomokat az ortodoxok vették birtokukba. A Szovjetunió szétesése után abbamaradt a görög katolikus egyház üldözése, az ortodoxiával való ellentétek hátterében vagyoni kérdések állnak. Az egyik kis faluban például a görög katolikusok tízezer dollárért visszavásárolhatják saját korábbi templomukat (!) Másutt az egykorvolt saját templomuk mellett újat kénytelenek építeni. Sok helyen még most is szabad ég alatt végzik a szent liturgiát. A magyar nemzetiségű görög katolikusok többszörös kisebbségben vannak Kárpátalján: magyarságukban, a katolikus egyházon belül és a görög katolikus egyházon belül is, amely hatmillió hívőt számlál Ukrajnában. Az ungvári székesegyházat 1991-ben, a szovjet birodalom szétesése után visszakapták, de a mellette lévő püspöki palotát azóta sem. (Új Ember)

CARITAS INFO

Mikulás-bazár Szatmárnémetiben

Ebben az évben először rendezett Mikulás-bazárt a szatmárnémeti Caritas a város főterén. A vásár három napig tartott, és olyan munkákat állítottak ki, amelyeket a szervezet gondozásában levő gyermekek, idősek és sérültek készítettek. Emellett egy standon játékokat lehetett vásárolni, illetve forró teát és süteményt vehettek az érdeklődők.

A bazárban a gyermekek nagy örömére mindhárom napon ott volt a Mikulás. Egyik nap a Krampusz is csatlakozott hozzá, és együtt osztogattak édességet az arra járó gyermekeknek. A Dog for Life Alapítvány is ellátogatott a standokhoz speciálisan képzett kutyáival, „akiket" nyugodtan megsimogathatott minden gyermek, sőt a kutyák különböző mutatványokkal is megörvendeztették a járókelőket. Minden nap egy-egy kórus szép karácsonyi dalokat adott elő a bazárban, ezzel is segítvén ráhangolódni a közelgő ünnepekre.

A Caritas-szervezet hagyományt szeretne teremteni ezzel a vásárral, amely külföldön igen nagy látogatottságnak örvend. Jövőre még színesebb programmal és még gazdagabb választékkal várjuk majd az érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt.

Fazekas Csilla

Tettek és tanulságok

Árvíz Hargita megyében

2005 nyara nehéz időszak volt az ország több területe lakosai számára. Sajnálatos módon köztük volt Hargita megye néhány helysége is. Augusztus 23-án a váratlan és igen heves esőzés olyan méretűre növelte az ártalmatlan patakszerű Nyikót, hogy az megvadult folyóként árasztotta el az útjába eső Székelyudvarhely-környéki településeket, megrémítve az embereket, áldozatokat szedve. Tizenhat ember halt meg. Az anyagi kár is igen jelentős volt, 1400 házat rongált meg az ár, szerencsére teljesen tönkre csak 50 ház ment (ez sem kevés, de Románia más, árvíz-sújtotta vidékeihez mérten ez kis szám), ezen a vidéken kőből építkeznek az emberek, ez jobban ellenáll a természeti csapásoknak. De tönkrementek gazdasági épületek, istállók, ólak, a háziállatok egy része elpusztult s a víz alá került termés szintén.

Az első döbbenet után azonnal érkezett a segítség, s a tettekben megmutatkozó együttérzés szinte megható volt. Először a szomszédok siettek a kárvallottak segítségére, majd a helyi hatóságok, a Caritas, a külföldi magyarok… A gyászolók fájdalmát ez nem enyhíthette, de akinek háza, jószága, betevője veszett oda, annak nagy segítséget jelentett a példaszerű összefogás. Méginkább szembetűnő ez az ország keleti részein tapasztaltakkal összehasonlítva. Itt önkéntesek azonnal elindultak a faluban felmérni a kárt, segíteni, ahol kell, más falvak lakosai útra keltek szomszédaiknak segíteni a bajban, s váll váll mellett dolgoztak, azonnal, hatósági biztatás nélkül, emberségből, hogy a megrongált házak mihamarabb újra lakhatóak legyenek. „Nekünk nincs időnk arra várni, amíg az állam helyettünk megcsinálja" – mondta egyik Hargita megyei férfi.

S bár e vidéken nincs olyan ember, akinek ne volna fedél a feje fölött télire, gond azért akad bőven, hiszen a falak nedvesek, beszívták a vizet és nem volt idejük megszáradni, ez és még néhány probléma csak tavasszal lesz megoldható.

A gyulafehérvári Caritas az országos katasztrófasegély-program keretében azonnal intézkedett, hogy a leginkább érintett 10 falu lakossága számára először is élelmet, tisztítószereket, ásványvizet osszanak. Az érintetteket szociális munkások, Caritas-csoportok keresték fel, és szükségleteiket felmérve a számukra szükségeseket igyekeztek biztosítani. Mindenütt Caritas-csoportok vitték el a helyszínre s adták át személyesen az érintetteknek a segélycsomagokat. Az érintett falvak 810 gyermeke iskolai felszerelést is kapott.

A Caritas speciális segélyprogramja keretében szakértők bevonásával igyekeztek a megrongált házak helyreállításában vagy megerősítésében segíteni. Egy építész körülbelül 150 ház esetében adott általános eligazításokat. Ugyanakkor a Caritas ismertető lapok, újságcikkek, templomi hirdetések útján ismertette a helyreállítás helyes menetét, s igyekezett a nem célravezető, nem tartós megoldásokkal szemben hangsúlyozott ellenvéleményt formálni. Ezen a vidéken szerencsére a legfontosabb munkákat már be is fejezték, s minden család nyugodtan és megfelelő körülmények közt várhatta a telet. Vannak azonban olyan munkálatok, amelyekkel meg kell várni a tavaszt – elsősorban az érintett házak alapozása körüli munkákról van szó. Néhány esetben meg azért kell várni, hogy nyilvánvalóvá legyen: az eddigi helyreállítás kibírja-e a telet s a téli fagyot, azaz tartósnak bizonyul-e, vagy tavaszszal folytatni kell a munkát.

Néhány esetben a víz megrongálta a fűtést biztosítani hivatott kályhákat, s bizony télen ezen a nem túl kíméletes hőmérsékleteket produkáló időjárású vidéken nem lehet fűtés nélkül meglenni, hiszen olykor

-20 C-fok alá is süllyed a hőmérő higanyszála. Ezért a Caritas néhány családnak fával fűthető kályhákat adott, ezeket többnyire Magyarországról szerezve be egy helyi vállalkozón keresztül. 408 kályha a Cseh Köztársaságból érkezett

a csíkszeredai lerakatba. Mindezekből Hargita megyei helységek lakosai (összesen hét faluban) 312 kályhát kaptak, s mivel itt a lakosságnak van tűzifája (szemben például Románia déli vagy keleti megyéinek árvízkárosultjaival, akiknek semmijük sincs), erről nem kellett a Caritasnak gondoskodnia.

A gyulafehérvári Caritas a Hargita megyei árvízkárosultak érdekében 148 029,91 új lej (42 300 euró) gyorssegélyt folyósított (élelmiszerre, tisztítószerekre, fertőtlenítőkre, ásványvízre stb.); 220 000 új lejt (60 000 eurót) kályhákra, 41 000 új lejt

(11 500 eurót) iskolai felszerelésekre, 24 000 új lejt (6600 eurót) a segélyek (ruhanemű, bútor, takarók, takarmányok) szállítására.

Karácsonyi akció gyanánt 300 család fog kapni vásárlási utalványokat 2350 új lejes vásárlási utalványokban (200 000 euró) amiből építőanyagot, bútort, háztartási gépeket, szerszámot, élelmiszert és ruhaneműt vásárolhatnak, ki-ki saját szükséglete szerint. Az adomány alapját a német partnerszervezetek, a Caritas Hungarica, illetve a Főegyházmegyei Caritas forrásai képezik.

A ráfordított anyagiak azonban csak tájékoztatásul szolgálnak, mert az emberi szeretet és szolidaritás számtalan jelét nem lehet számokba foglalni, mennyiségekkel kifejezni. Az érintettek, a károsultak lelkének gyógyítását ezek az emberi gesztusok tudják munkálni, az a pénzben ki nem fejezhető érzés, hogy a bajban, a nehézségben, a gyászban nem maradtak magukra. S ha szabad egyáltalán ilyet mondani: a csapás arra figyelmeztetett, hogy nem érdemes se a politika, se az anyagiak, se más emberi gyarlóságok miatt veszekedni, mert megosztani sokan akarnak, de csak az összefogás ad erőt. Végső soron a bajban, a nehézségben minden segítő kéz, érző szív számít, és végül csak ez, a jószándék és a szeretet marad. Arról nem is szólva, hogy a végső elszámoláskor csak ezzel érvelhetünk a saját érdekünkben: a jótetteinkkel s a szeretetünkkel. Más, politika, pénz, pozíció ott annyit sem ér, mint a víz útjában tornyosuló és percek alatt összeomló házfalak.

Thomas Hackl

Sikeres Caritas-segélyakció

A magyarországi Caritas második legsikeresebb gyűjtőakciójának bizonyult az udvarhelyszéki árvízkárosultak számára szervezett templomi gyűjtés, amelyet csupán a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak megsegítésére szánt támogatás haladott meg.

Nagy Károly elnök és Abonyi László főtitkár a magyarországi Caritas részéről, illetve Szász János, a gyulafehérvári Caritas igazgatója számolt be a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban az árvízkárosultak számára szervezett gyűjtések eredményeiről. A világ 162 országában jelen lévő Caritas-szervezetek katasztrófa idején történő együttműködése jól ismert. Közvetlenül a nyári, Udvarhelyszéket érintő árvíz után a magyarországi Caritas képviselői ötmillió forint értékű gyorssegélyt juttattak a térségbe. Ősszel dr. Jakubinyi György érsek felhívással fordult a Magyar Püspöki Karhoz támogatásért, és a magyarországi katolikus templomokban szervezett gyűjtés eredménye mintegy 160 millió forint. Az összeg egy részét első lépésként karácsonyi élelmiszercsomagok készítésére szánják. Tavaszra marad a munka dandárja, az újjáépítés. Három településen, Farkaslakán, Szentléleken és Malomfalván építőanyagokkal, illetve háztartási cikkekkel fognak segíteni az árvízkárt szenvedetteken. A közösségi épületek (malomfalvi és szentléleki kultúrotthon) újraépítésének támogatását is tervezik. Hat lészpedi ház felépítését is vállalta a magyarországi Caritas, amire ugyancsak tavasszal kerülhet sor a iasi-i Caritas közreműködésével.

Újabb adományok árvízkárosultaknak

Az árvízkárosultak megsegítésére gyűjtött 450 millió lej pénzbeli valamint tárgyi adományt a székelyudvarhelyi Impar Alapítvány és a Príma Rádió munkaközössége. A pénzadomány valamint a Brikom Kft. által felajánlott bejárati ajtók célba juttatásával, méltányos szétosztásával a gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas-segélyszervezetet bízták meg. A segélyből az elképzelések szerint a Nyikó-menti települések károsultjai részesülnek.

A jelképes adománylevelet László János, az Impar cégcsoport vezetője, valamint Orosz-Pál Levente, a Príma Rádió igazgatója sajtótájékoztató keretében adta át Szász Jánosnak, a gyulafehérvári Caritas igazgatójának. A felszólalók egybehangzóan a példaértékű, eddig nem tapasztalt összefogásra, az önzetlen, azonnali segítségnyújtás jelentőségére hívták fel a jelenlévők figyelmét.

Az átadáson jelen volt Szabó László lelkész, a kolozsvári székhelyű Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) elnöke, Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes, valamint Derzsy András, a Caritas székelyudvarhelyi kirendeltségének vezetője. (HN)

Önkéntesek Gálája 2005

December 5-e az önkéntesek világnapja. Idén immár negyedik alkalommal rendezte meg a szatmárnémeti Caritas-szervezet az Önkéntesek Gáláját, ahol a Caritas-szervezet önkéntesközpontja 8 kategóriában díjazta az év önkénteseit. A gálát Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök nyitotta meg.

A szatmári civil szervezetek a 8 kategóriában összesen 36 önkéntest neveztek be, akik közül egy öttagú zsűri választotta ki a legjobbakat. A nyolc kategória győztesei a következők:

1. Az év önkéntese, román állampolgár – Marinela Gal, a LADO önkéntes jogtanácsosa

2. Az év önkéntese, külföldi állampolgár – Louis Bourgois, a STEA Alapítvány önkéntese

3. A legfiatalabb önkéntes – Bogdan Macavei, a „Csodálatos Erdő" óvoda növendéke

4. A legidősebb önkéntes – Polgár Sándor, Reménység Központ

5. Az év önkéntes koordinátora – Leontina Ghit, a természetvédelmi igazgatóság jelöltje

6. A legaktívabb önkéntes csoport, román állampolgárok – a mozgássérültek egyesületének csapata

7. A legaktívabb önkéntes csoport, külföldi állampolgárok – a Hoffnungsgruppe Oldenburg, a szatmárnémeti Caritas-szervezet támogatói

8. A legbőkezűbb szponzor, aki az önkéntes-tevékenységeket támogatta – a francia STEA Alapítvány, amely egy év alatt közel 7000 euróval támogatta a helyi szervezetek tevékenységét.

Különdíjban részesült:

1. Hamuth Erzsébet –Kis Szent Teréz plébánia

2. Gajdos Anna – Szent János plébánia

3. Vaszi Gábor

4. Mike Erzsébet

5. Erdélyi Kárpát-Egyesület

*

Az idei irodalmi verseny, amelyet 14 líceumban írt ki az önkéntesközpont, ismét nagy sikerrel zárult. A nyertesek:

Első díj – Ájj Krisztina Hella, Hám János Iskolaközpont

Második díj – Pop Cristina, Doamna Stanca Kollégium

Harmadik díj – Dobos Laura, Ion Slavici Kollégium

Oklevél – Lázár Eszter, Aurel Popp Képzőművészeti Líceum.

Fazekas Csilla

2005 – A katasztrófa és a szolidaritás éve a Bánságban

A temesvári egyházmegye területén működő Caritas-szervezetek idei legfontosabb tevékenysége az árvízsújtotta falvak lakosságának megsegítése volt. Ezek a szervezetek igyekeztek mindent megtenni, hogy enyhítsenek a bajba jutott embereken. Köztudott, hogy települések százai, házak, szántóföldek és legelők váltak a víz áldozatává. Hasonló árvízre a Bánságban évtizedek óta nem volt példa. Már csak azért sem, mivel az Osztrák-Magyar Monarchia idején elkészült az a gátrendszer, amely révén az egykor mocsaras, ingoványos területből „tejjel-mézzel folyó Kánaán" lett. Sok esetben az emberek nem is akarták elhinni, hogy szülőfalujuk bajba kerülhet, hisz ezek a gátak 10-15 km távolságra voltak egyik-másik falutól. És aztán, amikor a hegyekből lezúduló óriási tömegű víz átszakította az itt-ott meggyengült (évek óta nem karbantartott) gátakat, a tragédia bekövetkezett.

Egyik napról a másikra tengerré vált a Bánság. Az emberek az utolsó pillanatban fejvesztve kapkodtak és menekítették a menekíthetőt. Szerencsésebbek voltak azok, akiknek gépkocsijuk, traktoruk és utánfutójuk volt, hisz csak ezek segítségével szállíthatták el házaikból értéktárgyaikat, legalább egy részét annak, amiért egy életen át keményen megdolgoztak. Házaik, a vályogból készült egykori telepesházak, kártyavárként dőltek össze szemük láttára.

A mentési akciók idejéből felejthetetlen esetekre emlékeznek az emberek. Regényeket lehetne írni a mentés folyamán kialakult helyzetekről, az emberi segítségnyújtásról és szolidaritásról. A Caritas alkalmazottai nem hazudtolták meg szervezetüket és annak célkitűzéseit, keményen helytálltak és mindenben segítettek.

A csákovai együttérzés

A Kóbor György igazgató által vezetett csákovai szervezet sokoldalú és szerteágazó tevékenységet fejt ki. A bánsági árvizek idején elsőként vitt segélyt az erre rászoruló, a falvakban rekedt embereknek. Az igazgató így emlékszik vissza a tavaszi eseményekre:

Valóban elsők voltunk a segélyek kiosztásánál. Két közeli faluba, Fényre és Torontálkeresztesre összpontosítottunk, hiszen nem juthattunk el mindenhova. Hajnali fél 4-kor tört rájuk az ár. Mi hat órával később, délelőtt fél 11-kor már ott voltunk. A legfontosabbat, ivóvizet vittünk, hiszen az embereknek, állatoknak ez hiányzott a legjobban. Még aznap délután 20 000 liter ásványvizet vásároltunk és egy 20 tonnás kocsival eljuttattuk Fényre. Onnan egy részét csónakkal vitték át Torontálkeresztesre, mert a faluba másként nem lehetett bejutni.

Másnap reggel friss kenyeret szállítottunk a bajbajutottaknak, és attól kezdve 70 napon át láttuk el őket kenyérrel. Keresztesre minden héten 1500 kenyeret vittünk ki, kétnaponta percnyi pontossággal 14 órakor érkezett, hogy az emberek tudják és szokják meg ezt az időpontot. Két óra előtt már sorban álltak. Pár perccel két óra után már ki is osztottuk a kenyereket. Egy régi bádogcsónakot megjavítottunk, és a welsi (ausztriai) irgalmas nővérek segítségével, akik 24 óra leforgása alatt megszerezték a hozzávaló motort, vittük (ameddig másként nem lehetett közlekedni) Keresztesre a kenyeret. A szállításhoz szükséges személyzetet, a benzint és a kenyeret a Caritas biztosította.

Az ottani polgármestertől már az áradás napján megtudtam, hogy az állatállománynak (80 tehén, 60 disznó, 1300 szárnyas) takarmányra van szüksége, mert azt is elvitte a víz. Ezért már az első héten 100 tonna gabonát, kukoricát és árpát vittünk a vizektől körülzárt falvakba.

Később vetőmagot vittünk az embereknek, hogy ott, ahol a kertekből már lehúzódott a víz, egyet s mást vessenek, hogy valami termésre számíthassanak. Időközben 3000 takarót, 700 pár gumicsizmát, gyermektápszert, mindent, amire szükség volt, és amit az ottaniak kértek, vittünk nekik. Bár itt, Csákován sem volt rózsás a helyzet, hisz a vetést az árvíz (majd később a magas talajvíz) tönkretette és sok helyen újra kellett vetni, egy pillanatig sem gondoltunk magunkra, hanem a bajba jutott emberekre, gyermekekre, idősekre. Kiszámítottuk, mennyi takarmányra van szüksége a két falunak és elláttuk őket néhány hónapra – foglalta össze Kóbor György, a csákovai Caritas igazgatója.

Segítség Németországból

A temesvári egyházmegye Caritas-szervezete idén több segélyakcióban vett részt. A bánsági települések felé irányuló segélyakciók mindegyike életfontosságú volt. Az egyik akciót maga a német állam támogatta. Grün Herbert, a temesvári egyházmegye Caritas-szervezetének ügyvezető titkára foglalta össze az eseményt:

Már a bánsági árvíz első napjaiban az egyházmegyei Caritas-szervezet több külföldi segélyszervezetet, intézményt megkeresett, hogy támogatást kérjen a helyzet megoldásához. Szinte valamennyi külföldi partner kifejezte szolidaritását.

A Német Caritas Szövetség (DCV) az államkasszából 50 000 euró gyorssegélyt kapott a bánságiak megsegítésére. Ebből a pénzből alapélelmiszereket vásároltunk és csomagokat állítottunk össze. Az 1500 csomagot Ótelekre és Torontálkeresztesre szállítottuk júniusban. A szállítmányt a temesvári német konzul, Rolf Maruhn, az egyházmegyei Caritas igazgatója, Dirschl Johann valamint jómagam kísértük el a két településre, ahol a Caritas munkatársai és a helybeliek segítségével kiosztottuk az árvízkárosultak között. Az akció előtt munkatársaink jó két héten át járták a terepet, hogy felmérjék a konkrét igényeket.

Június végén újabb szállítmányt – 700 csomagot – állítottunk össze, amely ez alkalommal mosószerből, klórból és fertőtlenítőszerből állt. A harmadik szállítmányt, újabb 1500 csomagot, júliusban küldtük ki a két árvízsújtotta faluba. Ez a segély is alapélelmiszerekből (olaj, cukor, liszt, rizs, száraztészta, csokoládé, húskonzerv valamint szappan és egy-egy törülköző) állt.

Reméljük, hogy ezek a segélyek elérték céljukat, segítettek az árvízkárosult embereken – összegezte Grün Herbert.

Boér Jenő

Bensőséges Márton-nap

Kétségtelen, hogy a nagyváradi Caritas egyik legnagyobb megvalósítása a város délkeleti részén lévő Szent Márton Öregotthon, amely immár 10 esztendeje jelenti negyvenkét rászoruló idősnek az éltető őszi napsugarat, az élet alkonyának biztonságát. A kezdetek óta eltelt évtized számos változást hozott az intézmény életében. 2000-re kívül-belül megújult az épület. Az ellátottak addig a Kanonok-soron „vendégeskedtek".

A régi-új épület – éppen szemben a váradvelencei plébániával – minden évben otthont ad a névadó szentre emlékező búcsúnak. Ilyenkor zsúfolásig megtelik a ház kápolnává átalakított nagyterme, az emeleti folyosón tárlat várja az érdeklődőket, majd a lakók rövid, tartalmas műsora után közösen vesznek részt a szentmisén.

Idén a Caritas igazgatója, Rajna József mellett a városi, megyei önkormányzat szociális ügyekben illetékesei is eljöttek. Radu Alíz, az öregotthon vezetője, röviden bemutatta a hajlékot, ismertette a működését. Elmondta, hogy a szükséges összeg, azaz az összköltség 17 százalékát kapják a várostól, közvetetten az államtól. A fennmaradó összeget a Caritas kell hogy előteremtse.

– Valami bővítés már elkelne – fejezte be Radu Alíz, és itt egy kis színpadra utalt, ahol a lakók előadhatják az ünnepi alkalmakra már hetekkel azelőtt összeállított műsoraikat. Többen vannak ugyanis az otthon lakói között, akik aktív éveiket művészet-közelben töltötték. Ez később Kiss János Ave Maria-előadásából és Barcza István Petőfi-szavalatából derült ki, no meg persze a műsort záró összénekből. Ám nem csupán a művészi produkciókat, hanem az idősek képzőművészeti foglalkoztatását is támogatják az otthonban. Ebbe a nagyszalontai Sinka István kézműves kör tagjai vezették be a lakókat, akik Margit nővérrel együtt elsajátították a szalmafonás fortélyait. Munkáik karácsonyi üdvözletek, karácsonyfadíszek stb. – némi bevételt is jelentenek.

Az otthonban zajló tevékenységeket Rajna József igazgató több szempontból is fontosnak mondta, mivel ezek az idős emberek újra aktívnak, hasznosnak érezhetik magukat azzal, hogy örömöt szereznek.

Az ünnepi szentmisén öten koncelebráltak az otthon kápolnájában. Fodor József vikárius, a szentmise főcelebránsa előbb Tempfli József váradi megyéspüspök üdvözletét tolmácsolta, majd az égi patrónus közbenjáró segítségét kérte, hogy az ünnepet követő hétköznapoknak is derűs lélekkel vágjanak neki az idősek. Homíliájában a mai Szombathelyen (Savariában) született szent életét mutatta be, tanulságképpen pedig azt vonta le, mennyire fontos lenne a mindennapokban embertársainkban látni meg az Üdvözítőt. Együtt ugyanis könnyebb hordani a keresztet, amit nap nap után vállára vesz a hívő keresztény.

Tüzes Bálint

Az idei Szent Erzsébet-gyűjtés eredménye számokban

Gyulafehérvár A gyulafehérvári Caritas Árpád-házi Szent Erzsébet napjára minden évben meghirdeti a már hagyományos templomi gyűjtését. Ebben az évben a november 13-án tartott gyűjtés célcsoportját a magányos idősek alkották. A gyűjtés során 77 680,67 új lejt adományoztak a hívek ezen célcsoport megsegítésére. Ebből a pénzből a gyulafehérvári Caritas karácsonyra vásárol élelmiszercsomagokat rászoruló idős testvéreinknek. Az élelem megvásárlásáról és kiosztásáról a gyulafehérvári főegyházmegye területén található Caritas-kirendeltségek és -munkapontok vezetői gondoskodnak a plébániai Caritas-csoportok segítségével.

Szatmár A szatmárnémeti Caritas-szervezet szintén megrendezte november 13-án a Szent Erzsébet-gyűjtést az egyházmegye templomaiban. Ebben az évben a rászoruló idősek karácsonyának szebbé tétele volt a cél. A hívek adományaiból 14 541,50 új lej gyűlt össze. Ezt az összeget a szatmárnémeti Caritas a gondozásában lévő rászoruló idősek karácsonyi ajándékaira fordítja.

*

Nagyvárad A váradi egyházmegye templomaiban megszervezett Szent Erzsébet-napi gyűjtés összege 5 579,30 új lej. Az adományok azonban még folyamatosan érkeznek. A gyűjtés során begyűlt adományokkal a nehéz körülmények közt élő, egyedülálló idős, beteg embereket segíti, valamint a nagyváradi Szent Márton szeretetotthon lakói részére rendezett karácsonyi ünnepséghez járul hozzá a Caritas-szervezet.

*

Temesvár A temesvári egyházmegyében a gyűjtés még folyamatban van. Mintegy 6 000 új lejre számít az egyházmegyei Caritas-szervezet vezetősége. A begyűlt összeget a Caritas temesvári szociális kantinjában étkezők élelmezésének feljavítására fordítják majd az ünnepek alkalmával. A kantin naponta 95 idős ember számára készít ételt, amiből mintegy 50 adagot házhoz szállítanak, 45-en pedig bejönnek a napi meleg ételért. Ezenkívül naponta 20 gyermek kap meleg ételt, akik a Páter Jordán éjjeli menedékhelyen napi foglalkozásokon vesznek részt. Az éjjeli menedékhelyet naponta felkereső 120 hajléktalan szintén a szociális kantinnak köszönhetően kap minden nap meleg vacsorát.

Ezúton is köszönetet mondunk mindazoknak, akik áldozatot hoztak azért, hogy rászoruló embertársainkon segíthessünk!