Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Adventi kihívásaink

Elkezdődött a 2011-es új egyházi esztendő. Fellobbannak a gyertyák lángjai, fényüknél végigjárjuk  az adventi időszakot, hogy eljussunk a beteljesülésig, karácsony ünnepéig. Advent kihívásai: új remény, megújított élet, tevékeny várakozás, a hit mélyebb megélése. Hogyan tudunk a kemény, embert próbáló valós életben eleget tenni e szent idő felhívásának?  A gazdasági válság, a politikai, szociális igazságtalanságok befolyásolják életünket, sok katolikus, keresztény ember életét középszerűvé teszik. Ha azt kérdezné tőlem valaki, milyen adventi felhívást intéznék papként a keresztényekhez, azt válaszolnám: a jellegtelen középszerűséggel szemben válasszuk a célra vezető életet. Válasszuk az eszmények útját, ne alkudjunk meg azzal, ami még nekünk sem tetszik.

A nagy olasz festőt, Michelangelót II. Gyula pápa megbízta a Sixtus-kápolna mennyezetének festésével. A művész kitartóan dolgozott, a pápa tetszését is megnyerte. Ő maga azonban nem volt elégedett. Egy este fáradtan letelepedett egy pohár bor mellé, ám amikor megkóstolta, savanyúnak találta. Odaszólította a kocsmárost: – Ennyi pénzért nem ilyen bort vártam! – Nálam csak jó bor kapható – így a kocsmáros. – Kóstold meg magad – szólt oda. A kocsmáros megkóstolta s kiköpte: – Bizony,  ez savanyú. Nézd, mit teszek vele: nem fogja ez az én kocsmám tekintélyét rontani! – Fejszét ragadva így kiáltott: aki ingyen akar bort inni, jöhet! Egy csapással leverte a hordóról a csapot. A mester felugrott: mit tett ez az ember a kocsmája tekintélyéért! S én megelégszem egy olyan munkával, amiről tudom, hogy még nekem sem tetszik? Kirohant az éjszakába, elpusztított mindent, amit a boltívre festett. Reggel a pápa mindent összetörve talált. De utána született a csodálatos kompozíció: a Sixtus-kápolna remekműve!

Mit kell tennünk az adventi kezdeten? Ugyanezt!  Összetörni, ami középszerű, eloszlatni magunkban azt a téves hitet, hogy nem vagyunk képesek a változásra.  A négy adventi gyertya meggyújtása rámutat a tennivalókra. Az első a béke jelképe. Van-e békességed? Békességben, engedelmességben élsz-e Isteneddel? Békességre törekszel-e embertársaiddal? Van-e olyan felebarátod, akivel a megbékélés nálad akadt el? Krisztusra várva kész vagy-e megtenni a békességért azt, ami a te részed? Ha így készülsz adventben, felragyog lelkedben a Krisztus békessége.

A második gyertya a hit jelképe. Bízol-e Isten ígéreteiben? Az ő szavából merítesz-e erőt, vigaszt, reménységet? Erősíted-e hitedet a közösséggel, imádsággal, szentségekkel? Vannak-e hitednek cselekedetei? Ha igen, ragyog lelkedben a hitnek a fénye.

A harmadik gyertya a szeretet jelképe. Isten szeretetéből élek-e, viszontszeretem-e őt? Sugározza-e életem a szeretetet embertársaim felé, szűkebb és tágabb környezetem felé? Van-e a szeretetemnek konkrét gyümölcse?

A negyedik gyertya a reményé. Ha él lelkünkben a remény, hogy Krisztus által van újrakezdés, ha napról napra reménykedünk abban, hogy nem fogy el irántunk való irgalma, ha várjuk azt a napot, amikor színről színre meglátjuk őt és dicsőségében osztozunk, akkor hasonlók vagyunk az olyan emberhez, aki reménységgel várja Urát.

Bodó György