Vasárnap Logó

Advent: ünnephajrá?!

Krisztus király vasárnapján, hazafelé igyekezve a filiákból az ünnepi szentmisére, az egyik kereskedelmi rádióban hallgattam a híreket. Politikai-gazdasági összevisszaságok, balkáni szagú ügyek és ügyletek tálalása után az életmód rovatban egy ilyenkor, advent közeledtével megszokottnak is mondható hír következett. Az angol Daily Mailt idézve a rádió arról a közvélemény-kutatásról számolt be, amelyet a közelmúltban készítettek a szigetországban az ünnepi hajrával kapcsolatban. 3000 nőt kérdeztek a karácsonyi előkészületekről, ajándékozási szokásaikról, az ünnep körüli felhajtásról. Az eredmény azt mutatta, hogy a nők ott átlag 300 órát töltenek „a téli ünnepek” előkészületeivel, ennek egyharmadát a boltokban és az interneten, a megfelelő ajándékok vásárlásával, amelyeket „párjuknak, rokonoknak, barátoknak” szánnak. (Házastárs vagy gyermek nem szerepelt a listán…) Az ajándékok utáni futkározás a nők esetében – a tanulmány szerint – már október közepén elkezdődik, míg a férfiak csak december közepén látnak hozzá a hasonló ügyek intézéséhez. Arról is szól a kutatás eredménye, milyen összegeket szánnak az ajándékozásra arrafelé – de ezt most felesleges taglalnunk, annyi biztos, hogy egészen más léptékkel mérnek… S nagyjából ennyi.

Elgondolkodtam, vajon tájainkon hogyan mutatna egy ilyen tanulmány – nem feledkezve meg arról sem, hogy minden közvélemény-kutatás közvélemény-formálás is egyben…

De ami még elgondolkodtatóbb: hogy ennyiből áll az előkészület. S nem kell ahhoz gazdagnak lenni, hogy az ember elmenjen a lényeg mellett, mert a kísértés és a meghívás, hogy csak a mázzal, a külsőségekkel foglalkozzunk, nálunk is megvan, még akkor is, ha pénzben (is) tényleg más léptékkel mérünk, mint az angolok. A van-hoz sem lehet jobban kötődni bensőleg, mint a nincs-hez, bár az előbbi jóval kellemesebb, de mindkettő egyformán rabul ejthet.

Adventet kezdünk – jó tudnunk, hogy tartalmában valószínűleg olyan lesz az ünnep, mint az előkészület. Mert ha Jézust várjuk, az Üdvözítő születését, van esélyünk az ünnep igazi ízének a megtapasztalására. Ha egész adventet végigcsomagoljuk és szervezzük, számunkra üres lesz a karácsony.

Betlehemben mai, kényelemorientált szemmel igencsak kifogásolható a díszlet, ami a gyermeket körülveszi. A lényeg azonban – csomagolás ide vagy oda –: Isten emberré lett. Velünk van. És reményt ad ma is, vele, benne felismerhetjük: nincs kilátástalan helyzet, csak kilátástalan ember. Így lesz kedvünk és erőnk megkeresni az utat, ami előre visz.

Szőcs Csaba