Vasárnap Logó

Az idősek szolgálatában Kolozsváron

Immár tíz éve Kolozsváron is van egy olyan hely, ahol az idős, beteg, ápolásra szoruló emberek magyar anyanyelvükön beszélve és hitüket gyakorolva tölthetik földi életük hátralevő részét. Ez a hely a Szent Kamill otthon, amely egy elszánt asszony erőfeszítéseiből, valamint az ügyet felkaroló egyháziak, a kamilliánus rend segítségével épült meg, és amely a napi helytállással valósul meg pillanatról pillanatra. És nem is csak ennyi: tervek, remények éltetik és viszik tovább a bővülés irányába! Hiszen Tokay Rozália, a létesítmény megálmodója és igazgatója a nem kis erőfeszítést jelentő napi ápolási és fenntartási kötelezettségek mellett további terveket sző: jövőre az épület hátánál található telken új épületszárnyat kíván építtetni, amely a jelenlegi lehetőségeket megduplázza: további ötven férőhelyet jelent az idősek, betegek számára. Ugyanakkor a mai kor sajátos szükségleteit mérlegelve az új épületben lányanyáknak kíván menedéket nyújtani, akik így gyereküket maguk mellett tudják tartani, nem kell állami gondozásba adják.

Az évforduló szombaton, szeptember 18-án délelőtt 11 órakor a borús idő, eső ellenére ünnepélyesen kezdődött, érseki szentmisével: dr. Jakubinyi György Gyulafehérvárról jött, hogy részt vegyen az otthon lakóival és a környékbeli hívekkel, papokkal együtt az örömünnepen. Az otthon ugyanis a város egyik épülő, folyton bővülő negyedében található, kápolnája a környéken lakók számára is lelki központ, Kovács Árpád plébános pedig még kolozsvári szolgálata alatt szerette meg az otthont és lakóit, munkatársait, s azóta is lelki atyja a közösségnek, rendszeresen misézik itt, ministránsokat hoz magával, és mindenben támogatja, szolgálatára áll e kis kö+zösségnek. Ezért részesült ő is Jakubinyi érsekhez, Kovács Sándor főespereshez hasonlóan elismerő oklevélben és meleg fogadtatásban az ünnepség alkalmával.

A szentmisét követően minden jelenlévőt a felső emeleti díszterembe hívtak a szervezők, ahol köszöntő, emlékező beszédek következtek, legmeghatóbbak maguknak a lakóknak a szavai, olykor botladozó, izgalomtól elcsukló hangon elmondott köszönetei voltak. A bentlakók és bejárók közös éneke is a megható pillanatok közé tartozott. II. János Pálnak az öregek tiszteletéről és megbecsüléséről szóló szavait meghatóan tolmácsolta Major Olga. Az ünnepség végén a Bogáncs együttes ifjú néptáncosai csaltak mosolyt a népes nézősereg ajkára s loptak egy kis napsugarat a szívekbe. A szeretetvendégséget követően Jakubinyi György érsek Kovács Sándor főesperes és Tokay Rozália kíséretében a bentlakók szobáiba látogatott, kezet fogott az ágyhoz kötött idősekkel, megáldotta őket, velük imádkozott, szentképpel, kedves szavakkal örvendeztette meg őket.

Bodó Márta