Vasárnap Logó

Öregszünk, kedvesem, öregszünk…

Idősek napja Kaplonyban

 

„A keresztény ember számára az öregedés nem szerencsétlenség, nem a vég nyitánya, hanem előjáték, amelyben előkészülünk az isteni örökkévalóság számára.” (Athoszi Szilvánusz)

Ezzel a gondolattal hívta találkozóra a kaplonyi szeretetszolgálat az időseket szeptember 19-én a plébániára. Ezt a már hagyománnyá vált rendezvényt évről évre megrendezik, így fejezve ki a reszkető kezű, hajlott hátú öregek iránti szeretetet, megbecsülést. Jó alkalom ez a találkozó megfogni az idősek kezét, meghallgatni panaszaikat, mosolyogni rájuk, vigasztalni őket.

Szentmisével kezdődött a nap, ahol Isten jóságába ajánlották az időseket hozzátartozóikkal együtt. Szilveszter testvér prédikációjában az öregek iránti keresztény magatartásra buzdított, hangsúlyozva az ószövetségi bölcs intelmét: „Ne űzz csúfot az öregemberből, hiszen mi magunk is megöregszünk egyszer” (Sir 8,6). Az öregek megbecsülésére hatásos indok, hogy mindnyájan megöregszünk, és amilyen mértékkel mértek másoknak, olyannal mérnek majd nektek is (vö. Mt 7,2). Majd az időskor szépségeiről, értékeiről és buktatóiról hallottunk. Az idős ember fizikailag összeroskad, lassan-lassan kicsivé válik, de lelkileg kibontakozhat, nem értéktelen, nem haszontalan az ideje, mert szembenézhet önmagával, többet foglalkozhat Istennel, többet imádkozhat önmagáért, másokért, és ha elfogadja a szenvedéseket, keresztjeit, felkészülhet a nagy találkozásra. Megtapasztalhatja: Isten sosem hagyja cserben, nem közömbös szenvedéseivel szemben, magára veszi és hordozza azokat, segítséget kínál, meg akar erősíteni a szentgyónás, az eukarisztia és a szent kenet szentségével. Éljünk az Isten által felkínált segítséggel, hordozva az élet terheit, ahogy a mi Urunk Jézus Krisztus tette: örömmel, szabadon és szeretettel!

A szentmise után szeretetlakomára gyűltek össze a résztvevők a kolostor nagytermébe. Az iskolások lakodalmas jelenetekkel, népdalokkal tették vidámmá a délutánt. Köszönet Reszler Mónika tanító néninek és Jónucz Alfonz karnagynak a közreműködésért. Az együttlét mosolyt csalt az ajkakra, örömmel töltötte meg a megfáradt szíveket. Jó volt megállni, a múltra visszaemlékezni a beszélgetések során, örömteli hangulatban együtt lenni. Istennek legyen hála a szép napért.

Jonucz Mária