Vasárnap Logó

Ahogyan a vértanúhalál életté válik

A kassai katolikusok minden évben megemlékeznek a város szülöttéről, Boldog Sal­ka­házi Sáráról, aki 1944-ben zsidó menekültekért áldozta életét Budapesten. A város templomaiba látogató a hirdetésekből, plakátokból is érzékelheti, hogy a kassai katolikusok büszkék arra a Sá­rára, aki itt nőtt fel, itt ismerte fel hivatását, itt kezdte el azt a szolgálatot és itt dolgozta ki magában azt az áldozatkészséget, ami képessé tette őt a másokért való munkára, s amikor arra volt szükség, élete feláldozására is. De nem csak jól értelmezett büszkeség ez, hanem alázat is egyben: Kassa polgárai tanulni is kívánnak tőle, folytatni a mai társadalmi-egyházi viszonyok közt a szolgálatát, elsajátítva lelkületét.

A Rózsahegyi Katolikus Egyetem Kassán működő teológiai karának szociális munka tanszéke – ahol egyébként több szociális testvér tanárként, titkárként működik az egykori, a társaság által indított „szociális képző” mintájára – és a Szociális Testvérek Társasága szlovákiai kerülete Salkaházi Sára boldoggá avatása óta minden évben tudományos konferenciával emlékezik meg Sára testvérről, a szociális szeretet vértanújáról. Általában a májusi liturgikus emléknapon zajlik ez a rendezvény, ám idén kivételesen a boldoggá avatás napján, szeptember 17-én került sor a 4. ilyen konferenciára, melynek témája: A család metamorfózisa a posztmodern társadalom kontextusában. Célja Boldog Sal­kaházi Sára személyiségének jobb megismerése a családi élettel kapcsolatos tapasztalatai és nézetei szempontjából, ugyanakkor megoldások keresése a mai család problémáira, hiszen a család ma is a nevelés, az emberré válás, a műveltség megszerzésének – végső soron a kultúra kialakulásának – elsődleges helye.

A konferenciára az egyetem aulájában került sor, ahol Gabriel Ragan dékánhelyettes köszöntötte a résztvevőket, majd az előadások következtek, amelyek különböző szempontokból közelítették meg a kijelölt témát. A sorozatot Vi­da Katalin SSS (Szombathely) előadása vezette be Boldog Salkaházi Sára családokért végzett szolgálata Szlovenszkóban 1930–37 között címmel.

Változatos tematikájú felszólalások következtek elsősorban a kar tanárai, de meghívottak részéről is: A szociális politika fogalmazványa az európai és amerikai szabadság filozófiája és az egyház szociális tanításának a nézeti találkozásában (Martin Uháľ); Salkaházi Sára család­képe irodalmi alkotásainak tük­ré­ben (Farmati Anna SSS); Poszt­modern család posztmodern társadalomban – Posztmodern társa­dalom posztmodern csa­lád­ban (Sta­nislav Matulay); Csa­ládi értékek Salkaházi Sára test­vér szempontjából (Daniela Kim­ličková SSS); Esküvő: Igen? Nem? (Anton Fabian Mar­tina Hockicková); Egészséges család – a jövő reménye (Ľudmila Magulová – Monika Rimarčíková); Idősebb ember és családi kötelékek a közösségtervezés szempontjából (Renáta Jamborová SSS); Salkaházi Sára és a zsidók megmentése a második világháború alatt (Dominik Berberich); Az utókor katolikus neveléséért való felelősség (Mária Minariková); Állapotos nők és anyák védelmének munkajogi módosítása nemzeti és nemzetközi keretben (Peter Demek); A család mint a társadalom alapeleme (Jana Topoliová); A szenvedés útja – az üdvösség útja (Mária Paceková SSS); Anyaság és apaság (Zuzana Budayová); Család, gyerekek, társadalom és nevelés (Janka Bursová); Az értelmi fogyatékos gyerek elsődleges szocializációja a családban (Katarína Majcherová); A család – az első szeminárium (A keresztény család feladata a lelkipásztori hivatásnál (Dušan Škurla); A család és az értelmi fogyatékos gyermek (Petronela Sedláková); A család Szlovákia posztmodern történelmének szövegösszefüggésében (Tomáš Filip); A család mint a romák kultúrájának pillére (Tatiana Zdravecká); Az alkoholista család életének problémái (Lýdia Lešková); Az egyház társadalmi tanításának kihívása a család számára – mint a kultúra forrásának szociális közege (Jozef Jurko).

Az előadásokon nagy létszámban és jól látható érdeklődéssel vettek részt az egyetem diákjai és más, külső érdeklődők, hiszen a felvetett téma nagyon is aktuális – akárcsak az életszentségre való meghívás, amire minden boldoggá és szentté avatás a figyelmet irányítja.

A konferenciát ünnepélyes szentmise zárta, amelynek ke­­retében Stanislav Stadlárik püspök megemlékezett Boldog Sal­ka­házi Sáráról, és elmondta, hogy az ő életszentsége és vér­tanúsága példa, de ugyanakkor kihívás is minden kassai hívő számára.

Farmati Anna sss