Vasárnap Logó

Szent Lioba
(szeptember 28.)

 


Szent Lioba szobra Schornsheimban

Szent Lioba 700 és 710 között született Wessex­ben (Anglia dél-nyugati részén). Neve a kelta Leobgith (szeretet, jóság) becézett alakja. Szüleinek egyetlen gyermeke volt, akik Wim­bourne kettős monostorába (férfi és női közösség egyaránt tartozott hozzá) küldték nevelés-oktatás céljából, és a szigorúságáról híres Tetta apátnőre bízták. Később maga választja a szerzeteséletet. Ideiglenesen a kenti Thanet kolostorban is tartózkodott, amelynek ebben az időben a kimagasló képzettségű Eadburg volt az apátnője. Lioba később is eleven kapcsolatban maradt az angolszász kolostorokkal, germániai missziós tevékenysége során innen kapott könyveket, szerszámokat, ruhát, pénzt és más segítséget. Nagybátyja volt ugyanis a későbbi Szent Bonifác, a német területek nagy misszionáriusa. Bonifác meg volt győződve arról, hogy ez a munka lehetetlen az imádkozó nővérek nélkül, ezért Liobát arra biztatta, hogy hagyja el hazáját,  és a kontinensen segítse az ő missziós munkáját. Lioba meg is hallgatta a hívását, és Germá­ni­ába jövet Tauberbischofsheimben alapított mo­­nos­tort. Szent Bonifác missziós segítői között egye­dülálló helyet foglal el. Mély barátság és együttműködési képesség jellemezte őket. Lioba életrajzának írója, Fuldai Rudolf (800 előtt–865) kiegyensúlyozott, művelt szerzetesnő portréját rajzolja meg, aki értett hozzá, hogy szilárd, de jóságos tekintélyében egyesítse a derűs higgadtságot a mértéktartó aszkézissel. Az ő jelenléte és tevékenysége révén az angolszász női kolostorok műveltsége közvetlenül a misszió szolgálatába állt. Elsősorban a lányok nevelése és oktatása volt a feladata. Tauberbischofsheim rövidesen központja lett egy egész sor más kolostornak, amelyek főapátnője szintén Lioba maradt.

Mielőtt Bonifác utolsó missziós útjára indult volna Frízföldre, Mainzban elbúcsúzott Liobától. Intette, hogy tartson ki itt élete végéig, s Szent Lullus püspök és a fuldai szerzetesek oltalmába ajánlotta. Fuldában közös sírhelyet jelölt ki a maga és Lioba számára.

Bonifác halála után Lioba a mainzi Lullus püspök és a fuldai Szent Sturmius apát vitájában úgy tűnik, inkább Fuldának fogta pártját. Tekintélyét fuldai életrajzírója, Rudolf e szavakba foglalta: „Fejedelmek kedvelték, előkelő urak fogadták, püspökök örömmel látták, társalogtak vele az élet igéjéről, és gyakran beszéltek meg vele is egyházi rendelkezéseket, mert nagyon jártas volt a Szentírásban és körültekintő a tanácsadásban”. Nagy Károly különös tisztelettel viseltetett iránta, felesége, Hildegard különösképpen is szerette.

Időskorában, amikor már nem tudta ellátni hivatalát és feladatait, visszavonult a Mainztól délre fekvő Schornsheim királyi udvari birtokra. Imádságban eltöltött évek után itt halt meg 782. szeptember 28-án. Holttestét nem Szent Bonifác sírjába temették, amint meghagyta a szent, hanem a fuldai kolostortemplom egy másik helyére. Ereklyéit Boldog Hra­banus Maurus 838-ban a kö­­zeli Petersbergre vitette, s má­­ig is ott tisztelik őket.

Szent Lioba sajátos lelkisége Nyugat-Európában ma is eleven. Hildegárd Michaelis 1935-ben az ő szellemében alapította a Szent Lioba bencés családot, melynek Hollandiában, Svájcban, Franciaországban vannak kettős monostoraik. Jellegzetes karizmájuk (a művészet, a kézművesség és a liturgia által közvetített) modern szépségen és a kultúrák, illetve vallások közötti párbeszéden keresztül rámutatni Isten szépségére – irgalmára és békéjére.

(Összeállította Farmati Anna)