Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

A valóra vált remény ünnepe

Kit hitte volna pár éve, a nemzeti színű padok korszakában, hogy Kolozsváron ezt is lehet? Pár napig kétnyelvű feliratok voltak láthatóak, és késő estig kihangosított magyar beszéd szólt a Főtéren. A záró koncerten egymás mellett és egyformán lelkesen tapsolt Vivaldinak a kolozsvári román és magyar. Németh Zsolt jó reggelttel köszöntötte a nyitónap estéjén a kincses várost és lakóit, Gergely Balázs és László Attila főszervezők pedig az európai Kolozsvárról hívták haza a jövő évi rendezvényre az elszármazottakat az utolsó napon. A két csúcspont között volt helye a kulturális és vallásos érzésnek és eseménynek egyaránt, jól beleillett a programba a népi és magyar öntudat erősítése, a nemzetpolitikai eszmefuttatás, a helyi és európai perspektívák, a véresen komoly valóság és a játék, a humor, megfért a rock, a dzsessz és a komolyzene egymás mellett, volt kiállításmegnyitó, vetélkedő, kézműves-foglalkozás, íjászat, gasztronómiai élvezetek és szentmise – egyszóval élet, magyar élet, mindenkinek. Jelképes volt, hogy Kolozsvár, a kulturális főváros és Kolozsvár, a szórványközpont egyszerre jelent meg, előbbi szerepében büszkén volt önálló és magára utalt, utóbbiban szerényen és kedvesen fogadta el a Háromszékről feléje nyújtott támogató kezet.

Jelképes volt az is, ahogy a rendezésbe-szervezésbe egyként, vállvetve kapcsolódott be, látható vita és széthúzás nélkül, a romániai magyarság képviselete: az RMDSZ  és az EMNT.

A rendezvény különféle szintjeiről elemző vagy emlékező írások már születtek és még fognak, remélhetőleg hosszas hagyomány alakul az egyszeri alkalomból, s nem pukkan ki hurráoptimizmus-lufiként. Leginkább azonban amolyan pedagóguslélekkel a tanulságot szeretném most kiemelni és mindannyiunknak felmutatni. Markó Béla első esti míves beszédében a nevek mellőzésével is érzékeltette, a történelem süllyesztőjében hogyan tűnnek el megjegyzésre érdemtelen szereplők: ez az első lényeges és megerősítő jellegű tanulság számunkra, magunkat hívő kereszténynek vallók számára. Elmerülünk napi csatáinkban és joggal szenvedünk a bántások, igazságtalanságok, hamisságok miatt. Ám abba a hibába esünk, hogy változhatatlannak érezzük a hálókat, amelyekben vergődünk. És lám, olykor ilyen hamar igazol a történelem, változik a táj, és lapátra kerül a legyőzhetetlennek vélt kiskirály! A második tanulság pedig az, hogy hit, nagyobb, mélyebb, kitartóbb hit szükségeltetik! Végül a harmadik tanulság az lehet, hogy ha a mustármagnyi hithez hozzáadjuk minden elszántságunkat, erőnket, és teszünk is a néma szenvedés, megadás helyett, ha kitartunk szándékunkban és visszatérünk szívünk első szeretetéhez, már itt, a földi életben is jelentős és látható sikereket érhetünk el. Ha reményünk elfogyna, gondoljunk csak erre: Kolozsvár nemzeti színű padjai közt sose hittük volna, hogy a Főtéren a hangszóróból árad majd a magyar ének!

Bodó Márta