Vasárnap Logó

Elvándorlók, letelepedők és úton levők

90 éve alakult nemzetközi Pax Romana, a katolikus értelmiség szervezete európai tanulmányi napjait Erdélyben, mégpedig a kolozsvári Agapé szállóban, valamint a BBTE kolozsvári teológia karán tartotta július 2–4. között. Szokásához híven a szervezet aktuális, égetően fontos kérdéseket tárgyal, olyanokat, amelyek világszerte kihívások elé állítják az embereket, az egyházat, a hívőket. Most egy Európa-szerte fontossá lett kérdést, az elvándorlásét és az idegen, új helyen való letelepedését tűzte napirendre, és tárgyalta meg több szempontból szakemberek bevonásával.

Neményi Ágnes szociológiaprofesszor a romániai adatokat ismertette, a Romániából külföldre irányuló elvándorlás okairól és következményeiről szólt. Nyilvánvalóan gazdasági okai vannak a jelenségnek, és rövid távon nyomasztóan hat a szétválni kényszerülő családokra, azonban – ahogy ez a beszélgetések során kiderült – hosszú távon következménye lehet a mentalitásváltás, ami pozitív következmény, mert aki tapasztalta más országok szociálpolitikájának másságát, már igényesebb lesz és kevésbé hagyja jogait csorbítani, nem lehet vele immár bármit elművelni.

Asghar Zaidi igazi emigráns: pakisztáni, aki holland állampolgár, dolgozott Angliában, jelenleg Bécsben, és a ki- és elvándorlás kérdéseinek elsősorban a pozitívumait látja és láttatja. Cassandra Ellerbe-Dück New York-i születésű és saját választása alapján lett európai: Münchenben él, kutatási témája: hogyan fogadja be (vagy nem) a többség a kisebbséget, az „őslakosság” a bevándorlókat, letelepedőket, mit kell és lehet tenni a kölcsönös megismerés és elfogadás érdekében. Az erdélyi hallgatónak az tűnt legizgalmasabbnak, hogy saját helyzetét is látta mindabban, amiről ez az előadás szólt: hogyan élnek olykor hosszú ideig egymás mellett emberek, akik előítéletek foglyai, ami megakadályozza egymás elfogadását, s a kisebbség–többség viszony sok más aspektusát ismerhette fel, amely ugyan más kontextusban, történelmi–politikai igazságtalanságok miatt alakult ki, de a helyzetet tekintve elgondolkodtatóan hasonló.  A bécsi Anna Tauschitz a médiában az „idegenről” megjelenő képről beszélt, s a média mindenkori befolyásoló hatalmáról; a szintén Bécsből érkezett pasztorálteológus, Regina Polak az egyház, a vallás szerepét hangsúlyozta az elvándorlás kontextusában. Láthattuk előadása nyomán, hogy  a vallás milyen komoly megtartó erő, ezért a nem keresztény vallásához ragaszkodó, annak előírásait mély megéléssel gyakorló ember gyökerei, identitása ép, ami mindenképp megőrzendő, hiszen a gyökereitől eltávolodó, önazonosságából kiforduló egyének veszélyesek a társadalom, az egyes társadalmi csoportok értékeire, nem egyik vagy másik népcsoport, vallási közösség. A gyökértelen, értékvesztett, hitetlen ember téveszthető meg ádáz eszmékkel: akinek van családja, közössége, hite, annak van miért élnie, az képes mások felé is nyitott lenni, megélni a szeretetet, ami minden emberi együttélés alapja és feltétele, ami Európát s a világot építeni tudja.

Bodó Márta