Vasárnap Logó

Most elbocsáthatod, Uram, szolgádat

A befejező imaóráról

 

A zsolozsma utolsó imaórájának másik közismert neve a kompletórium.  A szó a latin compleo, azaz bevégez, betölt szóból származik. Kifejezi, hogy ez az imádság a napi zsolozsma utolsó része, és mintegy lezárja, lekerekíti a liturgikus napot, előkészít az éjszakára. Nem tartozik a zsolozsma ősi formájához, mint a reggeli vagy az esti dicséret. Szerzője SzentBenedek, az ő Regulájából ismerjük.

Kezdetben a lelki olvasmány után a hálóhelyen imádkozták. Sajátos szerkezete volt: rövid olvasmány után elmondták a Hiszekegyet, majd három zsoltárt, a Te lucis ante terminum himnuszt, capitulumot, az In manus tuas, Domine (A te kezedbe, Uram) responzóriumot, majd a Simeon hálaénekét (Nunc dimittis). Könyörgése régen mindig aVisita quaesumus (Látogasd meg, kérünk… – ma a vasárnapi kompletórium könyörgése) volt. Áldás után a 13. századtól az időszakonként változó Mária-antifónát énekelték.

A mai zsolozsmában, az Imaórák liturgiájának minden kiadásában (az egy hetesben is)megtalálható, de természetesen kissé más szerkezettel, a mai imádkozó ember szükségleteihez igazítva. Először is hét változata van, a hét minden napjára más, de a szerkezete lényegében ugyanaz, és vannak állandó elemei (a válaszos ének, a kantikum antifónájával együtt mindig ugyanaz, két himnusz váltakozhat).

A kompletórium előtt – olvassuk az imádkozás módjának utasításai között – dicséretes közösségi és egyéni imádság esetén egyaránt lelkiismeret-vizsgálatot tartani. Megfelelő alkalom ez erre, hiszen alkonyat utáni órában, lefekvéshez készülve ugyan, de még a naptól való búcsúzás, a hálaadás és dicséret előtt tekinthetünk vissza Isten ajándékaira, kérhetünk bocsánatot vétségeinkért.

Utána ma is ugyanazt a himnuszt énekeljük (Immár a nap leáldozott) – bár több lehetőség közül is válogathatunk. Az eredeti himnusz egyébként már a korai századokban is közkedvelt lett a magyar katolikusok körében, hiszen első énekeskönyveink is közlik több fordításban is Estvéli ének címen, valószínű, hogy a zsolozsmától függetlenül, esti ájtatosságokon is énekelték esti imádságként.

Ma általában csak egy zsoltárt imádkozunk, illetve szerdán és szombaton este két rövidebbet. Ezek a zsoltárok többnyire maguk is esti imádságok, vagy olyan zsoltárok és zsoltárrészletek, amelyek az Úr oltalmazó, biztonságot adó szeretetéről és jóságáról (90. és 30. zsoltár) szólnak, vagy a bajba jutott embert vigasztaló és az ellenségtől megszabadító Istenhez kiáltanak (85., illetve 142. zsoltár), egyúttal kifejezve és feloldva mindazt a félelmet és szorongást, ami az éjszaka sötétségének közeledtével konkrét és jelképes értelemben egyaránt az élet viszontagságai közepette megpihenni vágyó emberben fölmerülhet. A rövid olvasmány ugyancsak arra szolgál, hogy fölkészítse az imádkozót  a naptól, az élet egy napjától, illetve magától az élettől tiszta lelkiismerettel való búcsúzásra, a számvetésre – ugyanakkor a folytatásra is: Látni fogják az Úr arcát… (Jel 22,4–5), Isten az üdvösség elnyerésére szánt minket… (1Tessz 5,9–10); Józanok legyetek és vigyázzatok… (1Pét 5,8–9); Ne vétkezzetek! A nap ne nyugodjék le haragotok fölött! Ne adjatok teret a sátánnak! (Ef 4,26–27), Halld, Izrael… (MTörv 6,4–7) stb.

Az állandó válaszos ének (Uram, kezedbe ajánlom lelkemet) az Istenben feltétlenül bízó és az ő akaratában megnyugvó ember magatartását fejezi ki. Simeon hálaénekének ünnepélyessége pedig az „éjszaka réme” helyett már az „Üdvözítő világosságát” előlegezi – ez a békés, biztonságos éjszakának a záloga. Ez az ének a magunk mögött tudott nap igazi mércéje: akkor ért valamit, ha az eltelt nap folyamán valamilyen eseményben, imádságban, kapcsolatainkban stb. „meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt” – mert hogyan bízhatnánk egy olyan Istenre éjszakánkat, akivel napközben nem találkoztunk: Te védj meg, Istenünk, ha virrasztunk, s ha alszunk, őrizd álmunkat, hadd legyünk Krisztussal ébren, s elnyugodjunk biztonságban, békén.

A közösségben és megfelelő körülmények (csend, visszafogott világítás, ének – az egyhetes zsolozsmában megtalálhatók a kották is) megteremtésével énekelt kompletóriumnak sajátos hangulata van, de egyénileg végzett formában is segít abban, hogy átadjuk Istennek az elmúlt napot, és személyes imádságra is hangolhat.

fa