Vasárnap Logó

Máriaként a köztünk élő Jézussal

Mária iskolájában

 

A Szűzanya kitart az élő Jézus mellett. Hallgatja tanítását, Isten akaratát élve él Jézussal, Jézusban van élete minden eseménye, értéke, mélysége. Jézus az élet, az élő Jézus az Élet! Jézus közöttünk él, köztünk van. Ezt mondja: Ahol ketten vagy hárman együtt vannak, én ott vagyok közöttük… „ott vagyok” – nem voltam vagy leszek, hanem vagyok. Ez olyan nagy érték és akkora mélység! Jézus azt sem határozza meg, hogy kik között van, akárkik között, akik az „ő nevében” az „ő szeretetében” vannak együtt, akik felismerik és megélik őt, látják és szeretik őt. A Szűzanya és Szent József az ő nevében, szeretetében, vele és érte voltak együtt Jézussal életük minden pillanatában. Nekünk is mindig Jézusért kell élnünk és tennünk mindent! Jézusért élni mindig, mindenkor, mindenben és mindörökké. Ez tudatos döntés, nem érzelem. Nem szabad érzelmekre építenünk. Elsősorban tudatunkban kell ott lennie, hogy Jézus él és jelen van számunkra. Jó, ha érezzük ezt a szeretet-jelenlétet, de nem ez a lényeg. A Szűzanya sem mindig érezte Jézus közelségét. Például amikor elvesztette őt a jeruzsálemi templomban…

Példakép Mária a „visszatérésben”, példa az újrakezdésben. Visszatérni Jézushoz, hogy újból vele tudjunk élni. Minél többször tudatosan visszatérünk Jézushoz, annál inkább élünk vele. Nem tudtad, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem? – kérdi Jézus Máriától.

Visszatérni Jézushoz! Az életünk erről szól, az egész kereszténnyé válásunk útja ettől függ: tudok-e újrakezdeni és visszatérni!

A Jézussal való élet küzdelem önmagunkkal, bűneinkkel, gyengeségeinkkel, korlátainkkal. Jézus szembesít problémáinkkal, bűneinkkel, sebeinkkel. Sokszor legnagyobb fájdalmainkkal hoz kapcsolatba, hogy gyógyítson, alakítson. Fontos tudnunk: ő mindig él bennünk, ő mindig jelen van bennünk, közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz. Jézus éli személyes életünket, de ez akkor hoz igazán gyümölcsöt és értelmet életünknek, ha mi is Jézussal személyesen élünk.

Jézust élő személyként éljük meg életünk minden lépcsőfokán. Sokszor átélünk szenvedéseket, nagypénteki sötétségeket. Sokszor olyan kemény az élet, hogy így kiáltunk fel Jézussal: Istenem, Istenem miért? Miért? De! Jézus nem halott, Jézus feltámadt, Jézus él. A keresztre adott válasz az élő Jézus valóságos szeretete, jelenléte.

Jézus életünk „zárt ajtói”-n is átjön. Nem tör össze semmit bennünk, nem erőszakoskodik, hanem csendesen, szinte észrevétlenül járja át és tölti be életünket. Máriaként az élő Jézussal lenni, élni – csendes életet jelent.

Nem szavakban kell beszélnünk az élő Jézusról, Jézus életéről, hanem élnünk kell vele, hogy életünk, életformánk beszélhessen róla. A Szűzanya él így Jézussal, és ezért út számunkra, ezért példakép, mintája a keresztény érettségnek.

Johann Tauler (1300–1361) domonkos misztikus szerint: „Mária a teljes életszentség tükre, lelkében Isten mennyországa.” Mert Jézussal, Jézusban, Jézus által élt.

Jézus élő (élet) volt számára, és ő élővé teszi számunkra Jézust, „megszüli” számunkra Jézust, az élet forrását. Chiara Lubich szerint: „Az édesanya beszélt. Adta Jézust. Soha senki nem volt a világon nagyobb apostol. Soha senkinek sem volt olyan szava, mint neki, aki az Igét adta. Édesanyánk valóban […] Élem Jézust Máriában. Élem Jézust, amikor élem Máriát.”

Szent Ildefonz (607–667) a Szűzanyáról így ír: „A Szűzanya a megszentelődés alapja, az élet nyitánya, hitünk hitelesítő pecsétje és Isten evangélistája.” Valóban így van. Ő az alap, mert Isten őt választotta ki, hogy Jézusban velünk élhessen és közel kerülhessen hozzánk. Megszentelődésünk alapja, ha kérjük őt, hogy segítsen Jézussal nagyon szoros kapcsolatban élni. Így szeretni Jézust és megszerettetni őt.  Ő lehet számunkra a Jézussal való élet nyitánya, mely bevezet a mélységek mélységébe. Mely megsejteti Jézus szeretetét, értelmet ad mindennek. Mária hitünk hitelesítő pecsétje, mert életpéldája és közbenjárása által hitelesen élhetünk Jézussal a mindennapokban. Mária Isten evangélistája, mert az igazi örömöt, Jézust adja számunkra, az élet értelmét és „evangéliumát” akarja elmélyíteni bennünk, azt, akit ő maga is mélyen megélt: Jézust, a vele való kapcsolatot.

Föltehetjük a kérdést Szent Pál apostollal: Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? (Róm 8,35) Semmi el nem szakíthat az élő Jézus szeretetétől!

Lisieux-i Kis Szent Teréz ezt írja Naplójában: „… gyermekkoromtól fogva meg kellett szenvednek azért, hogy korábban lehessek Jézusnak adott. Ha nem lett volna hivatásom, már kezdetben megtorpantam volna, mert mihelyt Jézus hívására felelni kezdtem, azonnal akadályokba ütköztem. […] éppen gyengeségem tesz elég merésszé ahhoz, hogy a te szereteted áldozatául ajánljam fel magam, ó, Jézus!”

Láthatjuk, hogy vannak nehézségek, de senki el nem szakíthat minket Krisztus szeretetétől. Mit tegyünk? Klaus Hemmerle püspök atya szerint: „Azáltal követjük hivatásunkat, hogy Jézus nyomába szegődünk. […] Jézus követése abban áll, hogy az ő karjaiba vetjük magunkat, hogy ő hordozhasson minket, miközben bizalommal ráhagyatkozunk. Mi őbenne lehetünk, és ezáltal ő mibennünk élhet. Így a meghívás már nem bennünket felülmúló, megterhelő feladat, hanem olyan „lehetetlenség”, amely már átalakult és megváltatott. Ennek az átalakulásnak és megváltásnak az útja a Jézussal való közösség, a benne való bizalom, a vele való élet útja.”

Kalkuttai Teréz Anya tanácsa szerint: „Gyakran kellene ismételgetnünk: Szívemben élő Jézus, hiszek irántam érzett hűséges szeretetedben!”

Máriaként élni az élő Jézussal azt jelenti, hogy felfedezzük őt az életünkben, és tudatosan törekszünk a szeretetere, kudarcok esetén pedig újrakezdünk minden nap, életünk minden lépcsőfokán. Ezt a kegyelmet kérjük, ezért imádkozzunk szívvel-lélekkel.