Vasárnap Logó

Egyház vagyunk

Nem minden kérdésre tud válaszolni az ember. De gondolkozni mindenképp érdemes.

Van egy világ, amelybe elképzeléseinkkel együtt szeretnénk elhelyezkedni. És van egy egyház, amely a világba akar beilleszkedni.

Tudni, miért és hogyan indult ez a közös út abban segít, hogy a jelenbe érkezzünk. S ekkor önmagunktól kell megkérdeznünk: kik vagyunk? Vagyunk-e egyáltalán? Mert talán hangzatos és történelmi szavakkal katolikus keresztény anyaszentegyháznak neveztetünk. Valójában pedig egy nyáj vagyunk – pásztor vezette nyáj. Erőnk a közösség, erőnk az egység, az egység, amelyet sziklára épített örökségül kaptunk. Létezünk-e vezető nélkül? De ki számunkra a vezető?

Gyakran és sokféleképpen emlegetett szó a „pap”.  A köztudatban ő a vallási vezető, akiről rengeteg vélemény hangzik el naponta. Mert közünk van  hozzá. Érdekel. Mert úgy érezzük, hozzánk tartozik.  És mi hozzá tartozunk.

Mi alapozza meg véleményünket?

A kapcsolat.

Miért tévedhetünk?

Mert kevés, amit mi igazán tudhatunk.

Nem világiak – egyháziak vagyunk mind. Egy egyháznak tagjai. És ha elvárásaim vannak, azért vannak, mert van, kinek legyenek. Mert vannak papjaink, és papjainknak vannak híveik. S mert szeretni akarjuk papjainkat.

Ki számomra a pap?

Az az ember, aki hisz a krisztusi közösségben. Aki nemcsak feloldoz, de beszél velem. Aki nemcsak elmondja a miseszöveget, de közvetít. Aki nemcsak vezet, de irányít.

A pap az az ember, akinek erőre van szüksége ahhoz, hogy erőt adjon.

Be kell tudnunk ismerni: szükségünk van rájuk. Szükségünk van egymásra.

„Nem kényszerből, nem haszonból, nem érdekből van itt, hanem szabadon. Minden ellene szól. Mégis. Biztosan legyőzik. Mégis. Legázolják. Mégis. Ez olyan sok, hogy nem lehet feladni belőle semmit.” (Hamvas Béla)

Van-e bátorságunk egyház lenni?

Rajka Mária