Vasárnap Logó

A pap a remény embere

Országos papi találkozó Nagyváradon

 

Az országos papi találkozó második napján, május 19-én a 140 katolikus pap, aki az ország különböző pontjairól, római és görög katolikus egyházmegyéiből zarándokolt Nagyváradra, együtt imádkozott  a püspökségen Fodor József általános helynök vezetésével. Ezt Felföldi László debreceni pasztorális helynök előadása követte a székesegyházban. Az előadás során  a debreceni helynök beszámolt papsága eddigi 24 évének élményeiről, tapasztalatairól, arról, hogyan építkezik lélekből és lélekre a rábízott közösség. Már előadása elején azt is hangsúlyozta: az emberi szavak mögött Krisztus szól, ő érinti meg a szíveket, s gazdagít kegyelmi ajándékokkal.

Az elmélkedés első témája a meghívás volt, amivel kapcsolatban két  fontos kérdést emelt ki az előadó: kik vagyunk, hol vagyunk? Azért vagyunk mi itt, mert bárki más is itt lehetne, nem érdemeink szerint választott ki bennünket az Úr, hanem saját elhatározásából. Vianney Szent János írja: ha talált volna Isten nálam gyarlóbbat, bizonyosan őt választja. Az egyedi történetünk Isten szeretetének története. „A papnak, aki teljesen ellenszolgáltatás nélkül, természetfölötti szeretetből kapta meghívását, úgy kell szeretnie az egyházat, ahogyan Krisztus szerette, amennyiben minden energiáját az egyháznak szenteli és lelkipásztori szeretettel a mindennapi apróságokig bezárólag odaadja magát érte.” (A papi élet és szolgálat direktóriuma) A meghívással kapcsolatos harmadik kérdés: honnan indultunk, mi az az első szeretet?

Az elmélkedés következő témája  a papság a figyelem középpontjában. Az előadó idézte boldog emlékű II. János Pál pápát, aki a papot a názáreti zsinagógában felolvasásra jelentkező Jézushoz hasonlónak látta: rászegeződnek a szemek, az emberek hiteles válaszokat várnak. Szinte minden hivatal elvesztette hitelét, az egyház megremegett az utolsó évek külső és belső sebei miatt, az emberek, családok mégis tőle várnak vigasztaló szavakat, iránymutatást. Bár a papi hivatás lényege 2000 év óta ugyanaz, a pap életének és szolgálatának alkalmazkodnia kell  a korok és helyek körülményeihez.

„Ezért törekednünk kell arra, hogy a Szentlélek égi fényességénél meglássuk korunk fő vonásait, mély lelki igényeit; gondosan mérjük föl a feladatokat és a szükséges lelkipásztori módszereket, hogy a mai emberhez szóló válaszokat tudjunk adni.”(Pastores dabo vobis 5.)

Milyen a világ, amelyben élünk, amelynek körülményeihez alkalmazkodnunk kell? Az előadó helyzetképet vázolt erről. Szerinte a világ turbulens módon változik, nagyon nehéz követni. Az utolsó 50 évben többet változott, mint előtte 2000 év alatt. Itt kell megtalálnunk küldetésünk örömét, az evangélium hirdetésének leghatásosabb módszereit. Nem mondhatjuk, ha 20-30 éve jó volt, ma is legyen jó. Ezen belül látnunk kell, hogy fölbomlik a család és elhomályosodik, eltorzul az emberi nemiség igazi értelme: e jelenségek erősen negatív hatással vannak a fiatalok nevelésére, nagyon gátolja őket mindenfajta vallásos természetű hivatás követésében. Súlyosbodnak a szociális igazságtalanságok, az embertelen kapitalizmus gyümölcseként kevesek kezében halmozódik föl a gazdagság, s ez egyre mélyíti a szakadékot a fejlett és a szegény népek között, emiatt olyan feszültségek jelennek meg az emberek között, amelyek zavarják a közösségek és az egyes személyek életét. E nehézségek nem rémiszthetnek el bennünket, hanem erőt adnak, hogy szembenézzünk velük, hogy felvegyük a harcot a gonosszal szemben. Nem egyedül, hanem együtt, közösségben egymással.

Henry J. M. Nouwen A tékozló fiú hazatérése című könyve alapján az atyaságról beszélt az előadó. Elmondta, hogy a pap végső hivatása az Atyához hasonlóvá válni. Ez a felgyorsult, természetes emberi közösséget, biztonságot vesztett világ, az emberek világos, tiszta atyai szeretetre vágynak. Ehhez a papnak mindennap oda kell ülnie az Atya asztalához, szemlélni őt. 

Az előadó Suenens bíborosMiért vagyok a remény embere? kérdésre adott válaszával zárta előadását: „Mert hiszem: Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra.”

Az előadás végén Böcskei László megyéspüspök megköszönte a tartalmas előadást, majd román nyelven is szólt a jelenlévőkhöz. Az előadást követően a papok kérdéseket tettek fel az előadónak, majd Fodor József helynök vezetésével meglátogatták a püspöki palotát. A nap közös szentmisével ért véget a szentjobbi plébániatemplomban.

Vakon Zsolt