Vasárnap Logó

Istent…

• Istent keresem! De nem a félelmetest, hanem a jóságost, az irgalmast, a könyörülő Istent. Olyat, aki lehajol hozzám, aki átölel engem. Olyan Istent, aki elé bizalommal leborulhatok, s aki képes a nyakamba borulni, keblére vonni az én bűntől, szégyentől törődött arcomat.

• Istent keresem! De nem azt, amelyet hiú vágyálmaimban, képzelgéseimben összeszőttem. Nem véletlen, hogy ezt az istent a föld egerei összerágták, széttépdesték. Én olyan Istent keresek, aki felülmúl minden képzeletet, s aki után nemcsak ideig-óráig vágyakozhatok, hanem az örökkévalóságig.

• Istent keresem! Kerestem őt már a természetben, de anélkül, hogy a természetet istenítettem volna. Kerestem őt az emberben is, de anélkül, hogy az emberi dolgokat abszolutizáltam volna. Kerestem őt magamban is, de csak a gyarlóságaimmal találkoztam. Kerestem őt a szép szertartásokban is, de sajnos sokszor az önmagát előtérbe helyező emberbe botlottam.

• Hol vagy te, Isten? Téged kereslek, a szeretet istenét! Nem az anyagvilágot, az embert vagy a te halvány visszfényedet keresem, hanem a te szent személyedet, aki szeretetből ebbe a porhüvelybe lelket leheltél, aki a te ingyenes irgalmaddal a bűntől meggyalázott lényemet egészen tisztává tetted és folytonos jóságodból újból és újból megszenteled!

• Szentséges Úristen! Atya, Fiú és Szentlélek! Mit mondhatnék én teneked? Remegő ajakkal és könnyes szemekkel suttogom: áldott légy mindörökre, én édes Istenem!

Fr. Anaklét OFM