Vasárnap Logó

Ébresztő

Húsvét másodnapja van. Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat, akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni hideg, ébresztő vízzel, akiket nagy-nagy szeretettel éveken keresztül egy-egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittanórákon vagy kollégiumokban, iskolapadokban...

Ébresztő, hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette! De ti, mi, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szent életű papot, szerzetest ismertek, ismerünk, miért hallgattok?

Igen, kell beszélni arról az egy százalékról, aki felelőtlenül bemocskolta a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról is, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk...

Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal... Mindannak, amit értéknek tartok magamban, nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint Bálint Lajos püspök, aki tegnap hunyt el. Róla és még nagyon sok szent életű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani… Hat év teológia alatt hozzám, de tudtommal társaimhoz sem soha senki ferde hajlammal nem közeledett. A fehérvári szeminárium számomra tényleg a megtestesült bölcsesség otthona volt, és mindig nagy-nagy szeretettel, tisztelettel gondolok vissza az ottani tanáraimra, elöljáróimra, püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől se elismerést, se segítséget nem kaptak, és mégis vállalva az oktatás, a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helytálltak. Számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára is mindenben példaképek voltak.

Húsvét másodnapján ébredjünk fel! Hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk, mert a kívülállók csak a szennyről hallva könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai... Bennünket az igazság kötelez, amelyet ismerünk, megtapasztaltunk! Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is rántsuk le a fátylat és írjuk le, fogalmazzuk meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót, szépet, amit általuk kaptunk a jó Istentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre büszkeséggel tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság bemocskolja azt az intézményrendszert vagy azokat a személyeket is, amelyek, akik számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki-szellemi születésünkhöz hozzájárultak.

Húsvét másodnapján friss hideg vízzel mindenkinek jó locsolást kívánok!

Böjte Csaba OFM