Vasárnap Logó

Hit-élet

• Nem a futás a lényeg, de még az sem, hogy ki, mikor és hogyan érkezik oda, hanem a felismerés, illetve a hit megszületése. Ez a hit viszont egy új életet is jelent. De most tekintsünk egy kicsikét vissza: mi az, ami elindít?

• A hiányérzet? Hogy nem tudtam megtenni, megadni neki azt, ami járna? Ez is lehet oka, előzménye annak, hogy eljuthassak a vele való találkozásig.

• Szintén csak a hiányérzet kelti azt a vágyat, hogy kimenjek arra a helyre, ahol kisírhatom magam és kiönthetem fájdalmamat. És milyen jó, ha ott, a közelben találhatok valakit, netán egy kertészt, aki meg tudná hallgatni panaszaimat, keserűségeimet.

• S lehetek-e annyira vigasztalhatatlan, hogy képtelenné váljak arra a lehetőségre, amelyet csak ő képes nyújtani?

• Nem is beszélve a zavarról vagy a mögötte rejtőzködő félelemről. Hogy mik okozhatják mindezeket? Azokról többféle módon akár egy könyvtárnyi könyvet is lehetne írni. Van belőle elég, de még szórakoztató filmek is. Mégis van valami, ami a félelem okozta zavarból kimozdít, lendületbe hoz.

• Az üresség, a maradvány, a lepel, amelyek ugyan még földiek, de mégis felértékelődnek, és komoly jelekké lesznek. A jel csak utalás, de már sokkal nagyobb ajándék a találkozás.

• Ebben az ajándékban, találkozásban benne van a megszólítása, az arcának ragyogása, szent sebeinek a látása. S én, mint egy oltásra váró, szomjazó ág, eléje hullok, őt Uramnak, Istenemnek vallva új életre fakadok!

Fr. Anaklét OFM