Vasárnap Logó

Az egyházak szerepe a modern szocializációs folyamatokban

Nagyon érdekes és egyben kihívásokkal teli korban élünk. Rövid elemzésünket kezdhetjük talán az elmúlt évtizedek összefoglalójával. Olyan kornak vagyunk a gyermekei, amely erős ideológiákkal hatott ránk. A kommunizmus évtizedeit elfeledni meggondolatlanság volna. Az 1989 előtti évtizedek létroncsoló folyamatai mindannyiunk számára ismertek: kitartó munkával próbálták megsemmisíteni és az emberek elméjéből kiiktatni mindenféle istenképet, a család – a társadalom alapsejtje – pedig folyamatos terrornak volt kitéve. Legfőbb cél a társadalom immunrendszerének, ellenálló képességének meggyengítése volt minden szinten. A félelem érzése állandósult az egyénekben: félni kellett mindentől, bizalmatlannak kellett lenni mindenkivel szemben. A kommunizmus évtizedeit a nyolcvanas évek végén erős ideológiaváltás követte: a kapitalizmus. Az új ideológia rárakódott a régire. Mint bebizonyosodott: mindez egy nemzetközi politikai paktum hatására történt. A forradalomnak nevezett váltás legfontosabb célja volt, hogy a régi hatalom kontrollja alól Kelet-Európa társadalmai kerüljenek az új hatalom kontrollja alá. A jól eladott és kellőképpen szajkózott „társadalmi megváltás” nem következett be. Helyette beindult egy újabb létroncsoló folyamat, amely célkitűzéseiben hasonlít az előző hatalomhoz: mindenféle istenkép megsemmisítése, a család gyengítése, a társadalom belső ellenállásának a felszámolása, a hazugság politikai programra való emelése. A legszentebb cél ebben az esetben: a profit maximalizálása minden áron. A profittermelés kontrolljának megszerzése, a nemzeti javak „privatizálása” egy olyan folyamatnak a lényeges elemei, amely a „szabadság” égisze alatt egy modern rabszolga-társadalmat hoz létre.

Az egyén a „szabadság” máza alatt teljesen kiszolgáltatott, és mivel a társadalmi immunrendszert erősíteni hivatott intézmények (család, egyház, iskola) szintén nagyon gyengék, elhatalmasodik benne a félelem, a harag, és modern rabszolgaként nemcsak képtelen megoldást találni életének hatalmas problémáira, de a körülötte játszódó folyamatokat sem érti. Nem is értheti.  A homo sapiens lassan homo vidensszé (néző emberré) alakul: kevés szabadidejében leül a televízió képernyője elé és tehetetlenül fogadja magába az értéktelen információáradatot. A nyugati civilizáció egyre inkább atomizálódik és a fukarság, a kapzsiság és a fösvénység csapdájában vergődik, miközben az őszinteség, erkölcsösség, hitelesség „maradi” értékké degradálódik. Mindez vészreflexet alakít ki az atomizált, eladósított, a mediatizált butítás hatása alatt vergődő emberben: ez a vészreflex rövid távú gondolkodást, motivációhiányt, állandó nyugtalanságot eredményez, csökkenti mind az érzelmi intelligenciát, mind a szociális érzékenységet. A hosszú távú stratégia hiánya káros az egyénre és a társadalomra egyaránt.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra – ez lassan átalakul: „Amit ma hazudhatsz, ne halaszd holnapra”. A kommunizmus létroncsolására épülő, embertelenségében vele megegyező kapitalizmus a „megváltás” helyett mást hozott létre: a fogyasztó embert, a konzumgépezetet, akinek elég néhány mediatizált impulzus, és bármit megvásárol (egyre gyakrabban hitelből).

Az egyházak legfontosabb feladata a (re)szocializáció kihívásának felismerése. Öt erős szocializáló erő létezik: a család, az iskola, a média, az egyház(ak)/vallás és az azonos korúak társasága. Mivel a család teljesen kiszolgáltatott az említett folyamatoknak, az egyházak szocializáló jelentősége felértékelődik. Egy olyan társadalomban, amely teljesen elveszíti szakrális jellegét, ahol az emberi értékekből „kiavatják” az egyént, szükség van egy olyan erős intézményre, amely érti, értelmezi és elemzi a társadalmi folyamatokat, felvilágosítja a társadalom szereplőit. Az emberi értékekbe való „beavatás”, a társadalom és az emberi élettér „reszakralizációja” olyan kihívás, amely elől megfutamodni nem lehet. Az embereknek vissza kell adni a hitet önmagukban, Istenben, az igazságban, mert ezek nélkül nincs az emberiségnek jövője.

A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ Csíksomlyón ennek a kihívásnak szeretne megfelelni. Csíksomlyó szakrális erőterében megújult infrastruktúrájával szeretettel vár programjaira minden érdeklődőt. A Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központban március 13-án dr. Hetesi Zsolt budapesti egyetemi tanár tartott előadást a fenntartható fejlődésről. Ez a témakör számunkra, gyerekeink számára fontos, unokáink számára elengedhetetlen.

Az Emberfia szavait idézve: az igazság ismerete szabaddá tesz. Az ismeret tesz szabaddá – a butítás, a valós információk elhallgatása, az orwelli 1984-es „gondolatrendőrség”-szindróma sehova nem vezet. Csakis akkor van fenntartható jövőnk, ha a jelen döntéseit ennek érdekében hozzuk, és nem a rövid távú profitszerzés érdekében áldozzuk fel szakrális életterünket.

 

Szakács Ferenc Sándor