Vasárnap Logó

Az adakozásról

• Az Isten szeretetén alapuló felebaráti szeretet egyik szép megnyilvánulási formája az alamizsna. Ezen irgalmassági cselekedet leginkább a felebarát anyagi szükségleteire irányul, de nem szabad elfeledkeznie a lelki igényekről sem.

• Érdekes az, hogy az alamizsnaadás legszebb példáit az Úr Jézus életében, tanításában és az első keresztények életében találjuk meg.

• A keresztény, alamizsnát adó ember nemcsak részvéttel, együttérzéssel van a bajba jutott ember iránt, hanem Isten irgalmasságának, nagylelkűségének, jóságának a jelévé, ajándékká válik. Nemcsak az lesz ajándék, amit ad, hanem ő maga lesz Isten ajándékává.

• Nagyon fontos tehát az adakozás lelkülete. Mit jelent ez? Aki alamizsnát ad, okosan, gyorsan és ne fitogtatásból tegye. Aki adakozik, ne legyen gőgös a jóságára és ne alázza meg azt, aki a könyörületességére szorul.

• Az adakozó ne legyen személyválogató. Ne nézze az illető származását, korábbi viselkedését vagy azt, hogy ellenség-e vagy nem. Az irgalmas, könyörülő szeretet nem zár ki senkit.

• Úgy kell tehát adakozni, hogy az öröm forrásává váljék mind az adakozónak, mind pedig annak, akinek adakoznak. Az adakozás igazi lelkülete – mivel ingyenes – nem vár el semmit.

• Az adakozásnak van egy „esélyt adó” jelentése is.  A rászorulónak esélyt adok a túlélésre, a továbblépésre, az emberhez méltó életre. De ha nem kapja meg azt az esélyt, amely a szeretet ajándéka, akkor óhatatlanul az öntörvények lépnek életbe, amelyeknek következménye – mint tudjuk – az emberiség önmaga alá való temetése. Egyre több jel mutat tehát arra, hogy nincs más esély a túlélésre ezen a földön, mint az alamizsna, az irgalom, a szolidaritás és a közjóért vállalt felelősség.

Fr. Anaklét OFM