Vasárnap Logó

Imádkozzunk, hogy Isten csodát tegyen Márton Áron közbenjárására

A romániai püspökök ötévente szokásos vatikáni látogatásáról több ízben hírt adtunk. Ezúttal dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érseket kértük, ossza meg a Vasárnap olvasóival, a főegyházmegye híveivel mindazt, amit tudni kell egy ilyen hivatalos látogatásról, annak menetéről, programjáról, eredményeiről és arról, ami számára fontos volt a látogatás során, illetve ami a híveknek érdekes és fontos lehet, valamint beszéljen tapasztalatai alapján – hiszen ő immár negyedszer vesz részt ilyen látogatáson. Jakubinyi érsek tanári múltjáról árulkodó módon pontosan készült a beszélgetésre: precízen előkészített anyagot nyújtott át, takaros iratcsomót, egyrészt az interjút segítendő, másrészt a felvett anyag későbbi, írásos rendezését dokumentálandó. Ebből az anyagból tudhattuk meg, hogy a CER (a Romániai Püspöki Kar) 1991-ben alakult, jelenleg 11 megyéspüspök és ezek öt segédpüspöke a tagja, a három nyugdíjas főpásztor azonban nem az. Így Bálint Lajos érsek, Tempfli József és a görög katolikus George Guţiu nyugalmazott püspökök nem vesznek részt se a püspökök tanácskozásain, se a vatikáni látogatásokon.

A romániai püspökök a változás után 1991-ben jártak először ad limina látogatáson a Vatikánban, majd 1996-ban és 2003-ban. Az ötéves ciklus azért bomlott meg kétszer is, mert közbejöttek a 2000. jubileumi év ünnepségei és eseményei, majd később II. János Pál pápa betegsége: ezek két évvel későbbre tolták ki a látogatásunkat. Most, 2010-ben tehát nem „ötéves” (quinquennale) jelentésünket tettük meg, hanem nyolc év eseményeiről számoltunk be. A romániai püspökökhöz csatlakozott Moldávia Chişinău székhelyű egyházmegyéjének katolikus püspöke, Anton Coşa is, aki országát egyedül képviseli: egyházmegyéje 20 000 hívőből áll, akiket négy nyelven: lengyelül, románul, oroszul és németül pásztorolnak. A vatikáni ad limina látogatáson a romániai katolikus püspökök közül négyen először vettek részt ilyenen: Böcskei László váradi és Schönberger Jenő szatmári püspökök mellett Mihai Frăţilă és Vasile Bizău görög katolikus segédpüspököknek (ők a fogaras-gyulafehérvári egyházmegyét képviselik) is ez volt az első ilyen jellegű útja.

A püspökök együtt látogatják meg a vatikáni hivatalokat, köztük a vatikáni Államtitkárságot, a Hittani Kongregációt, valamint a nevelésügyi, a keresztények egységével, a pasztorációval, társadalmi kommunikációval stb. foglalkozó tanácsokat. A romániai püspöki kar közös találkozóin a használt nyelv a beszélgetések során az olasz volt, de amikor Jakubinyi érsek segédpüspökével, Tamás Józseffel a minden püspök számára biztosított magánfogadáson vett részt a pápánál, a német nyelvet használták. Február 8-án délelőtt voltak püspökeink a pápánál, külön belépőjegyet kaptak, amelynek alapján beléphettek.

A pápa rám nézett és azt mondta: „Sie haben ungarisch als Muttersprache” – Önnek a magyar az anyanyelve. Én azt válaszoltam: „Ja, Heiliger Vater, Ungarisch als Muttersprache, Rumänisch als Staatsprache und Deutch als Kultursprache”, azaz: Igen, szentséges atya, a magyar az anyanyelvem, a román az ország nyelve és a német a kultúra nyelve”. Ezt követően készültek a hivatalos fényképek: először a pápa és én, majd a pápa és Tamás József, végül a pápa és a két püspök. Ezután leültünk, s kezdődött a 15-20 perces magánbeszélgetés, amin a pápán és rajtunk kívül senki nem volt jelen. Először is köszönetet mondtam, hogy elfogadta a meghívást millenniumunkra és delegátust küldött. Külön megköszöntem, hogy Rodé bíboros úr magyarul is szólt a hívekhez. Megköszöntem, hogy főegyházmegyénk papja, Kovács Gergely, aki a Vatikánban dolgozik, szintén része volt a Gyulafehérvárra érkezett ünnepi delegációnak, a „missio pontificia”-nak. Megemlített fájdalmunkat: hogy a millenniumra kértük vissza régi nevünket, az erdélyi nevet, de a Szentszék nem adta meg, úgy ítélte, ez nem „időszerű”. Említettem korábbi sérelmünket is, amely még 1990–1991-ből való, amikor metropolita-tartományt kértünk, és csak a felét teljesítette a szentatya: exempt érsekség lettünk, fél millió magyar, a másik fél millió maradt Bukarestnek alárendelve. A salamoni döntés dühítette mind a magyarokat, hiszen nem ezt kértük, mind a románokat, akik úgy vélték, a lengyel pápa magyarbarát, és elszakította egyházilag Bukaresttől Erdélyt. Mindezekre a pápa nem válaszolt. A szentatya végig jóságosan mosolygott.

XVI. Benedek pápának a püspökök közös ajándékot is vittek, ezt a püspökkari konferencia elnöke, Ioan Robu bukaresti érsek adta át, egy nagyváradi ikonfestőnek a feltámadt Jézust ábrázoló, másfél méter magas, 90 cm széles képét.  A pápa február 12-én, pénteken, a látogatás utolsó előtti napján délben fogadta a romániai főpásztorokat. Olasz nyelven olvasta fel nekik szóló beszédét, amelyet román fordításban minden püspöknek átnyújtott búcsúzáskor egy mellkereszt kíséretében, amely a kreuzlingeni apátság Vatikáni Múzeumban őrzött keresztjének másolata (aranyozott ezüst). Beszédében a pápa a romániai püspökök lelkére kötötte, fontos feladatként jelölte meg a hit megőrzését és továbbadását, a keresztény családok védelmét és támogatását, a keresztény értékek érvényesítését a társadalomban. Kitért az ortodoxok és katolikusok közötti párbeszéd fontosságára is. Utalt arra is, hogy a romániai főpásztorok különféle szertartású közösségek élén állnak, amelyeknek mély gyökerekkel rendelkező hagyományai gazdagságukkal a szeretetközösséget szolgálják. Hangsúlyozta: a püspökök fordítsanak nagy gondot a hitoktatásra, a szentségekre való felkészítésre, a Szentírásra, a katolikus egyház katekizmusának ismertetésére, az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásainak, valamint a  II. vatikáni zsinat tanításának s a pápai enciklikáknak az ismeretére. A lelkipásztori program nagy elkötelezettséget igényel minden nemzetiségű és szertartású katolikus lelke javát szolgálva. Ehhez szükséges tanúságot tenni az egységről, őszinte párbeszédet folytatni és ténylegesen együttműködni. Ne feledjék – mondta a pápa –, hogy az egység elsődlegesen az egyházat vezető Szentlélek ajándéka. A papságnak szentelt évben a pápa arra buzdította az ad limina látogatásra érkezett romániai püspököket, hogy viseljék gondját papjaiknak, akik az Úr szőlőjében értékes munkatársaik. Ugyanakkor fordítsanak nagy gondot az egyházmegyéikben jelen lévő szerzetesrendekre is, s a keresztény családokra, akiknek erkölcsi és vallási egészségétől függ a jövő hivatásainak kérdése hangsúlyozta XVI. Benedek pápa.  A katolikus családok, amelyek a megpróbáltatások idején nagy árat fizettek evangéliumi hűségükért, most nem mentesek az abortusz, a korrupció, az alkoholizmus, a kábítószer vagy az emberi méltósággal ellentétes születésszabályozási eszközök csapásától. Ezekre a kihívásokra úgy lehet válaszolni, ha megfelelő plébániai tanácsadókat létesítenek a családok és a fiatalok lelkipásztori ellátására. A pápa szerint az is fontos, hogy a keresztény értékek jelen legyenek a társadalomban. Az egyház jelentősen hozzá akar járulni a kiengesztelődött és szolidáris társadalom építéséhez, feltartóztatva az elvilágiasodás folyamatát. Az ipari és mezőgazdasági rendszer átalakulása, a gazdasági válság, a kivándorlás nem kedveznek a hagyományos értékeknek, amelyeket ismét meg kell erősíteni. Végül a pápa a katolikusok és ortodoxok közötti testvériségről szóló tanúságtételre tért ki: a megosztottság helyett nyissák meg szívüket a kiengesztelődésnek – mondta, s jelezte: tudatában van ezen a téren azoknak a nehézségeknek, amelyekkel a katolikus közösségeknek szembe kell nézniük, és reméli, hogy az igazságosság és a szeretet lelkiségének megfelelően találnak megoldást a kérdésekre. Az ortodoxok és katolikusok közötti építő párbeszéd nemcsak hazájuk, hanem egész Európa javát szolgálja – mondta végül XVI. Benedek pápa a romániai főpásztoroknak, akikre apostoli áldását adta.

Végül, de nem utolsósorban Márton Áron boldoggá avatásának ügyéről kérdeztem Jakubinyi érseket, aki elmondta:

Február 10-én járt a küldöttség a Szentté Avatási Kongregációnál. Angelo Amato érsek-prefektus fogadta a püspököket, a 12 romániai egyházmegyéből 10-nek van ügye, 15 boldoggá avatási ügy van folyamatban: a hét román görög katolikus pert az öt egyházmegye együtt vezeti, a temesvári latin szertartású egyházmegye, valamint az örmény kormányzóság nem indított még pert. Márton Áron esetére vonatkozóan Amato érsek megígérte: kivételt tesz, mivel a többi 11 ügy mind vértanú ügye, Márton Áron az egyedüli hitvalló, akinél a rendes ügymenet értelmében a kivizsgálás megindítása előtt szükséges lenne egy hivatalos iratokkal, orvos által kivizsgált és tanúsított csoda, csodás gyógyulás. Márton Áron esetében mégsem várják meg a hitvallónál szükséges csodát, hanem júniusban kiadják a teológusoknak a positiót, és decemberig megállapítják az erények hősi fokát, ami ezután a Tiszteletreméltó címmel jár. Amato érsek így folytatta: de hassunk oda, hogy Isten csodát tegyen Márton Áron közbenjárására! Munkára fel! Hitvalló boldoggá avatásához ugyanis csoda kell az erények hősi fokának megállapítása után.

Így a főegyházmegye papjaira és híveire vár a munka hátralévő része: úgy imádkozni, hogy Isten csodát tegyen Márton Áron közbenjárására. Ha erdélyi székelyt szeretnénk a szentek hivatalos listáján, még nagyobb hittel és céltudatossággal kell imádkozni és tenni a csodáért és annak elismertetéséért.

Lejegyezte: Bodó Márta