Vasárnap Logó

A lelkiismeret nevelése gyermekkorban


Fotó: Szabó Anikó

Az ember nyugdíjas korában is félszemmel mindig visszapillant a foglalkozására, figyeli a jelent s próbál következtetni a jövőre. Ez a nyugtalan, rohanó világ nem sok jót jósol a jövőre vonatkozólag a következő generációnak. A felnőttek rohannak a megélhetésért, akinek munkahelye van, azon van, nehogy elveszítse, akinek pedig nincs, az azért nyugtalan. Az emberhez méltó etikának a szülők és a gyermekek esetében egyaránt sok kísértésnek kell ellenállnia. Ez a sokoldalú válság a gyermekek nevelésében is óriási károkat tehet. Annak érdekében, hogy a gyermekek a rohamosan fejlődő nevelési irányelveknek megfeleljenek, nekünk, szülőknek, nevelőknek nagyon oda kell figyelnünk, mert bár a modern technika segítségével nagyon sokat tanulhat, de például a televízió, az internet károkat is okozhat: a gyermek felszed minden szennyet, s a koránál fogva nem tudja, mit kezdjen vele.

Nincs szándékomban a lelkiismeretről szóló különféle tudományos elméletekről írni, hiszen nem is tudnék, de azt látnunk kell, mennyire fontos az erkölcsiség szempontjából a lelkiismeret, és milyen nagy szükség van ennek nevelésére. Ma ebben a felgyorsult világban a lelkiismeret nagyobb kísértéseknek van kitéve, mint évekkel ezelőtt. Tanúi vagyunk a családi és társadalmi közösségek széthullásának, továbbá az erkölcsi értékek és normák kudarcba fulladásának. S ahogyan minden emberi képességet, úgy a lelkiismeretet is tökéletesíteni kell. Az ember nem autonóm lény, a lelkiismeret nevelése sem lehet saját egyéni képességének függvénye, hanem erkölcsi normákkal is szembesülnie kell. Az embernek mint teremtménynek szem előtt kell tartania az Úr hívását, követnie kell azt és engedelmeskednie kell Istennek. A lelkiismeret nevelése tehát az ember állandó  törekvése arra, hogy összhangba hozza saját lelkiismeretét Isten akaratával, hogy megértse a különböző helyzetekben megnyilvánuló isteni akaratot. Igaz, hogy ez az összhang csak egyéni belátás és szabad döntés alapján jöhet létre.  Az emberre mint szubjektumra nem lehet ráerőszakolni normákat és törvényeket, és így „alakítani” a lelkiismeretét. A lelkiismeret megfontolására, önállóságára, valamint a döntésekben kifejeződő bátor kiállás megítélésére való nevelés az életkor különböző szakaszaiban többféle módon valósítható meg. A gyermekkorban – egy régebbi felfogás szerint – a gyermek lelkiismeretének nevelését csak akkor kell megkezdeni, amikor képessé válik a különbségtételre, vagyis amikor meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Úgy gondolták, hogy a lelkiismeret nevelése abból áll, hogy megtanítjuk a gyermeket a törvényre és parancsolatokra. A nevelés azonban elsősorban nem intelmekből és figyelmeztetésekből áll. A gyermek lelkiismeretének helyes neveléséhez döntően hozzájárul az a légkör vagy létközeg, amelyben a gyermek fejlődik. Első helyen említenünk kell a gyermeknek azt a védettségét, amelyet a család meleg, bensőséges és neki szóló szeretete nyújt. A szeretet nélkülözhetetlen velejárója az egész emberi életnek, és pótolhatatlan feltétele a helyes erkölcsi magatartás kialakulásának. A szeretet közvetíti számára, hogy befogadták, és kedves családtagnak számit. Így fokozatosan fejlődik egészséges önbizalma, és örömét leli a jó megtételében. Belenő az igazi emberi szabadság és felelősség világába, ezzel egyidejűleg megéli, kifejleszti önállóságát s a jóhoz és értékeshez való kötődést. Spontánul megvalósítja a jót, még mielőtt értelmileg is magáévá tenné.

A nevelést a jóból kiindulva kell megkezdeni és a jó felé kell irányulni. A jónak úgy kell felvillannia a szeme előtt, mint szép és vonzó dolognak, hogy a gyermek megtapasztalhassa a jó cselekedet örömét, és ezáltal majd örül a jónak, megszereti és szívesen meg is teszi. A gyermeknél az érzelmi élet sorsdöntő az erkölcsi életre nézve. Az érzelmi életet úgy kell táplálni és irányítani, hogy később, amikor a gyermek felnő, önállóan is képes legyen a fejlődésre, tisztulásra, elmélyülésre és új motivációk fellelésére. Arra kell ügyelni, hogy vallásos érzülete, az Isten, a Szűzanya és a szentek iránti tisztelete megőrződjön a maga érintetlenségében, eredetiségében és egészséges voltában.  A gyermeknek értelmi képességéhez mérten fel kell tárni az egész erkölcsi világot s az összefüggések felismerésére kell ösztönözni, hogy felfogja az erkölcsi rend egészében rejlő igazságot. A gyermeki lelkiismeret nevelésének kimondottan vallásos jellegűnek kell lennie. A szülőknek és nevelőknek azon kellene munkálkodniuk, hogy a gyermekben tudatosítsák Isten akaratát, Krisztus követését, az Istenhez való kötöttséget. Valahol ezen a téren hibák csúsztak be, és ennek tulajdonítható már a kisiskolások körében a válságba került etika hatása.

A gyermeki lelkiismeret nevelését az életkor szabja meg. Kezdetben a kisgyermek az erkölcsileg jó tetteket, a jóhoz való hűség erényét gyakorolja.

Rendkívül nagy jelentősége van a jó példának. Mint ahogyan a gyermek egész nevelésében nagy szerepet tölt be a szülők, nevelők és a felnőttek példamutatása, úgy a lelkiismeret nevelésében is nagy hatással van a gyermekre a jó példa. Nem szavakban, hanem tettekben adjunk példát. Természetesen csak akkor lesz hatással a gyermekre a jó példánk, ha őszinteséggel párosul. A felnőttek őszinteségére már a legkisebb gyermek is igen érzékeny. A gyermek érezze, hogy őt mindig megértik. Az igazi szülő, a jó nevelő mindig a gyermek lelki orvosa. A gyermek lelkében megdönthetetlenül éljen a hit, hogy őt mindig segíteni akarjuk. Az igazságos és jó nevelőnek legfeljebb pajkos tanítványai vannak, de rosszak nincsenek. Sokszor csak azért van a rosszaság, mert a gyermek lelke lázadozik az igazságtalanság ellen. Nem egy példa van arra, hogy a legrosszabbaknak mondott gyermekből mindenre áldozatkész tanítványok lesznek az igazi nevelő és szülő művészi felügyeletével. A felnőttek őszinte és igazi erkölcsi életétől függ a gyermek lelkiismeretének fejlődése.

A példaadás mellett a szoktatásnak is döntő szerepe van a kötelesség teljesítése, a felelősségérzet kialakításában.  A mély vallásosság istenfélelmet jelent, ez pedig áldozatos cselekvést, kötelességtudatot, lelkiismeretességet von maga után.

Antal Erzsébet