Vasárnap Logó

Együtt a hivatás kegyelmében

 

A papság évében a magyarországi pasztorális napokat Éld a papság ajándékát címen szervezték meg. A témaválasztás úgy állította központba a papi szolgálatot, hogy nem csak a felszentelteknek, hanem az egyház küldetésében szerepet vállaló minden felelős kereszténynek nyújtott töltekezési lehetőségét. A szervezők ugyanis egységes pasztorális koncepcióban gondolkodva és a II. vatikáni zsinat egészséges szellemében az egyházat mint a megkereszteltek közösségét látják és láttatják. Olyanként tehát, ahol nem „egyenlők és egyenlőbbek”, hanem különféle szolgálatokra meghívott testvérek haladnak vállvetve az egy közös cél felé. A szolgálatra felszenteltek nem elkülönülve próbálnak a tőlük távol álló és nagyon különböző “nép” különféle elvárásainak megfelelni, hanem a más életállapotú emberekkel közösségben, őket segítve és általuk támogatva igyekeznek mindenkinek mindene lenni. A keresztségben az egyház tagjaivá lett és az általános papság hivatását megkapott emberek maguk is meghívottak: saját életállapotuk és -hivatásuk fényében dolgoznak Isten országa építésén.

A rendezvényről szóló beszámoló zárómondatai így szólnak: “Hívunk minden hívőt a közösségben: jöjj és éld a papság ajándékát. A küldetés, élni a papság ajándékát Isten szeretett egyházában, általános és szolgáló papok közösségében, minden ember, világi hívő és felszentelt pap számára új erő… jöjj és éld a papság ajándékát.”

E szépen fogalmazott mondatok a romániai papok és hívek számára is útmutató és útravaló jellegűek. Egy nyáj vagyunk mindannyian: pap és hívő egyetlen közösség tagja, különböző részfeladatokkal, egyetlen közös céllal. Nehezen érthető, amikor a különféle életállapotokat és szolgálatokat egymással szembeállítják. Ugyan kinek használ ez? Az egyház ellenségeinek ajkáról lehet propagandacél, és szolgálhat a vallás és a vallásos ember elgyengítésre, lejáratására. De az egyház tagjainak tudatában kell lenniük: a szolgálatok ugyan különbözőek, de a Lélek egy. Így hát erősítsen mindannyiunkat a papság évében saját elhivatottságunk tudata, valamint egybetartozásunk ténye. Imádkozzunk egymás hivatásáért: a hívek a papok, a papok pedig a hívek keresztény hivatásáért, annak minél teljesebb megéléséért. És egy percig se felejtse senki: egyedül sziget, amely elmorzsolódik, a többiek, a mások nélkül saját hivatása sem teljesedhet ki. A papság kegyelméért imádkozva adjunk hálát mindazokért, akik az általános vagy szolgálati papságukat napi feladatként élik meg, és ilyenként veszik halálosan komolyan. Ne felejtsünk el hálát adni a közösségért, amely világra édesgetett, táplált, felnevelt, amely megerősít a sajátos hivatásban azáltal is, hogy mások másféle szolgálatának szépségével ajándékoz és erősít meg.

 

Bodó Márta