Vasárnap Logó

A múltra emlékezni, a jelent élni és a jövőre építkezni
Millenniumértékelő beszélgetés Szász János gyulafehérvári gazdasági igazgatóval


Szász János gazdasági igazgató

A millenniumi bizottság tagjaként és a millenniumi rendezvények egyik fő szervezőjeként arra kértük Szász János gazdasági igazgatót, hogy a 2009-es év lezárása előtt foglalja össze a Vasárnap olvasóinak a millenniumi év fontosabb mozzanatait, hisz az idei év a gyulafehérvári főegyházmegye hívei számára különös jelentőséggel bírt, mivel fennállásának ezredik évét ünnepelte a gyulafehérvári (erdélyi) egyházmegye.

Mi volt a millenniumi év célja?

A millenniumi év célját dr. Jakubinyi György érsek foglalta össze még a csíksomlyói nyitó szentmisén: „Ebben a jubi­leumi esztendőben az egyházmegye egész éves lelkigyakorlatot tart, tudatosan törekszik a hitben való megújulásra, hogy még komolyabban el­köteleződhessen Krisztusban, hű­­ségesen a keresztségben vállalt ígéreteihez”. A millenniumi év ugyanakkor jó alkalom volt az egyházmegye számára, hogy jelenlétét erősítse, hangsúlyozza Erdélyben. A rendezvényeknek és a médiapart­nereknek köszönhetően nem csupán a templomba járó hívek szereztek tudomást millenniumunkról, hanem egész Erdély. Elvégre a millennium nem csupán a mai gyulafehérvári főegyházmegye papságának és a híveinek volt az ünnepe, hanem egész Erdélynek, hisz az ezer esztendő jó része közös volt. Talán a jubileumi év során ezt jobban kellett volna érzékeltetnünk, hangsúlyoznunk. Napjainkban már természetesnek számít, hogy minden közösség elsősorban önmaga sorsával van elfoglalva, de azért nem árt időnként tudatosítani közös gyökereinket.

Milyen jellegű események, rendezvények kaptak helyet a millenniumi évben?

Azt hiszem, hogy már számos alkalommal számba vettük, milyen rendezvények voltak a millenniumi év során. Nem célom most ezeket újra számba venni. Csak azt emelném ki, hogy a leleményesség sokat számított a főesperesi kerületek szintjén. Ebből fakadóan lehetett látni, hogy egy-egy közösség hogyan próbálta megélni a főegyházmegye millenniumát. Volt persze olyan plébánia is, ahol a már rendszeresen zajló eseményeket nevezték ki millenniumi rendezvénynek. Ezek is fontosak, hisz részét képezik főegyházmegyénk ezer évének. Volt azonban szerencsére számos helyen megfelelő hozzáállás és szándék, és ezeken a plébániákon hangsúlyosabb helyet kapott a millennium az egyházközség életében. Különböző rendezvények keretében tekintettek vissza az eltelt ezer esztendőre. Ilyen volt például a sepsiszentgyörgyi millenniumi rendezvény, amelyből mindegyik plébánia kivette a maga részét.

Melyik eseményt emelné ki külön? Visszatekintve az elmúlt évre, mi az, amit a főegyházmegye legnagyobb megvalósításának tart?

Az egyik legnagyobb megvalósításunknak a gyulafehérvári érseki palotában berendezett millenniumi kiállítást tartom. Azt hiszem, hogy ez a kiállítás bárhol a világon megállná a helyét. Egy jól összeállított, átgondolt tárlatról van szó. Jelentőségét az is emeli, hogy ilyen átfogó kiállítás még nem volt az egyházmegye történelmében. A millenniumi év során kialakított kiállítóteret állandó és időszakos kiállítások bemutatására szeretnénk használni.

Amit még kiemelnék, az a gyulafehérvári civil közösség hozzáállása a millenniumi évhez. Nem gördítettek akadályokat a rendezvények megszervezése elé, sőt – ez is már eredménynek számít sok esetben. Ugyanakkor segítséget nyújtottak a kormánypénzek lehívásában is. Megemlíteném még, hogy a déli torony és  a Lázói-kápolna restaurálási munkálatainak a befejezése alkalmából szervezett szakmai konferenciához és régészeti kiállításhoz is pozitívan álltak hozzá úgy a hivatalosságok, mint a szakemberek. Kölcsönösen rá kell ébrednünk, hogy csak összefogással lehet itt eredményeket elérni.

Kiemelném még a szeptember 29-i gyulafehérvári hálaadó szentmisét, amelyre szentatyánk, XVI. Benedek pápa rendkívüli küldöttet küldött Franc Rodé bíboros személyében. Ugyanakkor a város és a megye is kivette a részét ennek az ünnepnek a méltó megszervezéséből. Ők biztosították többek között a parkolást a több ezer zarándok számára. A több mint 12 ezer zarándok méltóságteljesen ünnepelt Gyu­­la­fehérváron. Szavakban ki nem fejezhető élmény volt számomra, amikor a több ezer zarándok hangos szóval énekelte a nemzeti imánkat Gyulafehérvár szívében. És az is, hogy ezen senki sem botránkozott meg a többségiek részéről. Ugyanakkor jó érzés volt az is, hogy ennyien együtt lehettünk a gyulafehérvári székesegyház előtt, hisz soha ennyi katolikus hívő nem volt még egyszerre Gyulafehérváron.

Az ünnepséget követően a város vezetősége ki is fejezte elismerését, hogy a városban ilyen kulturált, összeszedett ünnepséget még nem látott. Érdekességképpen megemlítem, hogy a december elsejei egyesülési ünnepet követően a gyulafehérvári helyi televízió bemondta, hogy az elsejei ünnepség után valóságos csatateret hagytak maguk után az ünneplők, nem úgy, mint a katolikusok ünnepsége után, amikor munka nélkül maradt a fehérvári közterület-fenntartó vállalat. És ez sokat mond, ha már az ilyen különbségeket is észreveszik.

Mit hozott a millenniumi év összességében véve a főegyházmegye számára?

A millenniumi év médiapartnereinek köszönhetően a kerületi rendezvények, a fő­egy­házmegyei szintű rendezvények, illetve általában véve a mil­lenniumi év üzenete azokhoz az emberekhez is eljutott, akik nem vettek részt személyesen ezeken az eseményeken. Ezúton is köszönjük a munkájukat, különösen a Duna Televíziónak és a Román Televízió magyar adásának a hozzájárulását a millenniumi rendezvények és a főegyházmegye kerületeinek az alapos bemutatásában.

Az egyházmegye hívei annak függvényében élték meg a főegyházmegye millenniumát, hogy milyen volt helyben a hozzáállás, s hogy mennyiben sikerült bevinni a tudatba a millenniumi év üzenetét és jelentőségét. Ez sokban függött a lelkipásztorok hozzáállásától is. Azt hiszem, hogy ha az elmúlt év során valaki csak egyszer is hallott arról, hogy egy ezeréves egyházmegye tagja, ez büszkeséggel tölthette el, és a hitét is erősíthette, hogy az ő egyházközsége is, amelynek tagja, egy téglája annak az egyházmegyének, amely ezer éve létezik Erdélyben.

Hogyan élte meg személyesen a főegyházmegye millenniumát?

Egy ilyen nagyszabású rendezvénysorozat megszervezéséhez össze kell állnia egy csapatnak. Ebben benne van az is, hogy a csapatot kell irányítani, de a munkát el is kell végezni. A nagy csapat a millenniumi bizottság volt, ők határozták meg az irányelveket, rám a konkrét munkának az irányítása, követése hárult. Természetesen nem egyedül, hanem a közvetlen munkatársaimmal együtt, akik hozzáálltak a feladathoz. Jó volt együtt dolgozni. Szerettem, hogy sokszor a megfeszített, idegtépő munka ellenére jó hangulatban zajlottak a szervezési munkálatok. Természetesen nem lehet úgy szervezni valamit, hogy mindenki elégedett legyen vele. Számos pozitív visszajelzés érkezett, de kritika is. Erre csak annyit tudok mondani, hogy bár a millenniumi év lezárult, de elkezdődött az egyházmegye történetének ezeregyedik éve, és arra biztatom az elégedetlenkedőket, hogy fogjanak hozzá és szervezzenek eseményeket, hisz a millennium még ezer esztendőig tart.

Hogyan tovább a következő ezer évben?

A millenniumi év nem egy vonalhúzás volt, hanem igazából véve megerősítés akart lenni a következő ezer esztendőre. A jubileumi év során a hívek és lelkipásztorok hovatartozási érzését szerettük volna erősíteni, visszatérni rendezvényeinken keresztül az egyházmegye gyökereihez, mert csak ezekből táplálkozhatunk a jövőben is. A múltra emlékezni, a jelent élni és a jövőre építkezni – ez a hármas együttes határozta meg a millenniumi évet, és ezt képviseljük az elkövetkező években is. Krisztussal ezer esztendeig a következő ezer évben is.

 

Kérdezett: Knecht Tamás