Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Új év, új terv a szatmári egyházmegyében

Advent első vasárnapjával a szatmári egyházmegye belép az új tematikus évbe, a hivatások évébe, de ezzel együtt egy új, négyéves periódus is elkezdődik, melyben az egyházmegyei pasztoráció új színt kap. Az említett témákról Schönberger Jenő püspökkel, Hankovszky Ferenc vikáriussal és dr. Csiszár Klárával, a pasztorális iroda vezetőjével beszélgettünk.

 

Elsőként Schönberger Jenő püspöktől kérdezem: Hogyan látta a Szent Pál-év megvalósulását a szatmári egyházmegyében?

Schönberger Jenő: Amikor a Szent Pál-év elkezdődött, a Lelkipásztori Iroda egy ún. szabad évet tervezett be. Szent Pállal szerettük volna átélni azt a négyéves munkát, ami megelőzte a tematikus évet, áttekinteni, a szent lelkületével elmélyülni mindabban a tanításban, amit ő adott, ugyanakkor pedig buzgón keresni azokra a kérdésekre a választ, amelyek egyházmegyénkben feltevődtek. Úgy érzem, nagyon hasznos volt ez az év, amikor nem egy lelkipásztori nap keretében foglalkoztunk ezzel a témával, hanem kimentünk az esperességekbe, és ott sokkal több hívet megszólítva tudtunk beszélgetni, Szent Pál példáján buzdulni.

 

Advent első vasárnapjától viszont a hivatások évébe lépünk. Miért fontos, hogy egy tematikus év köré legyenek építve általában az egyházmegyei programok, és mi újat hozhat a hivatások éve?

Schönberger Jenő: Lelkipásztori zsinatunk terveket tűzött ki, célokat, amelyeket szeretnénk elérni. Ha a lelkipásztori terv megvalósítását nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy hasznos és nagyon is szükséges ezeket a tematikus éveket jól behatárolni, hogy tudjuk, mi felé haladunk. De ez hasznos olyan értelemben is, hogy mindig visszatekinthetünk, ellenőrizhetjük magunkat: hol tartunk. Az elkövetkező évben a hivatásokról lesz szó, és bár a világegyházban a papság éve van, nálunk a hivatások éve. Egy kicsit kibővítettük, mert úgy érzem, a papi hivatást nem lehet egészen elkülönítve szemlélni, hiszen a többi hivatással együtt él, és úgy van értelme. Nagyon remélem, hogy nemcsak a papok, hanem egyházmegyénk minden híve is megtalálja a maga színfoltját ebben a tematikus évben, meg tud erősödni és a maga hivatását felismerve még buzgóbban tudja élni azt, Isten akarta szerint.

 

Hankovszky Ferenc vikáriustól kérdezem – miben látja a lényegi megvalósulását a Hivatások évének? Hogyan érintheti ez a papságot és hogyan a híveket?

Hankovszky Ferenc: Úgy érzem, most a remény címszó alatt szeretnénk tudatosítani, mit jelent keresztényként élni. Ilyen értelemben mindenkinek hivatása van. Krisztus mai tanítványai vagyunk. Hisz keresztények vannak több mint egy milliárdan is már, de ki Jézus mai tanítványa? Ez az, amit talán ebben az évben hangsúlyozottan szeretnénk a papság és a hívek számára elmélyíteni. Amennyiben mernék beszélni sok kereszténynek a nevében, én azt értem a tudatosításon, hogy találjuk meg benne életünk alapdallamát. Találjuk meg, miért érdemes Krisztust a mindennapi életben hivatásosan is követni és őt így megélni.

Az adventi időszakkal ugyanakkor egy új fejezet is kezdődik a pasztorációs munkában. Miről is van szó? Nagy vonalakban: miért van szükség négyéves periódusokra?

Hankovszky Ferenc: Ez a terv nem új dolog, hanem folytatás. A pasztorációs tervünk második részéhez érkeztünk. A négyéves periódus egy egységet képez. Egyházmegyénknek a valósága a diaszpóra. Éppen ezért nagyon fontos, hogy olyan részterületeket tudatosítsunk a hívek életében, olyan pasztorációs területeknek adjunk hangsúlyt, amelyek eddig kevésbé voltak előtérben. Ezzel a rotációs rendszerrel pedig lehetőség van rá, hogy minden esperesi kerület az adott évben az illető tematikára figyeljen, vele jobban foglalkozzon.

 

Csiszár Klára pasztorális referens volt talán az, aki a legtöbbet dolgozott az új pasztorációs terven, annak felépítésén. Hogyan állt össze, hogy épült fel a következő periódus terve?

Csiszár Klára: Ennek az előkészítése több lépésben történt. A tízéves lelkipásztori tervünk első íve az Istenben való elmerülés volt – ezt szolgálták a tematikus évek is –, a második íve pedig az embertársi szeretetben való felbukkanás. Hogy ez utóbbi milyen tematika köré csoportosítható a következő években, ennek megtalálása volt az első lépés a tervkészítésben.

Az előkészítő megbeszélések alatt újra és újra felmerült a kérdés: vajon hogyan lehetne egyházmegyénkben működő különböző közösségeket – legyen szó akár ifjúsági közösségről, családos közösségről, szeretetszolgálati csoportokról vagy Mária-légióról – megerősíteni? Egy lehetséges válaszként, amit aztán a főpásztor is elfogadott, összeállítottuk azt az elképzelést, miszerint egy-egy pasztorális réteg – név szerint ifjúságpasztoráció, felnőttpasztoráció, diakónia, szórvány-ökumené-kisebbség – egy adott évben egy esperesi kerületben intenzívebben legyen jelen. Miután meghatároztuk ezeket a pasztorációs szeleteket, felállítottuk az egyházmegyénk térképét és megnéztük, milyen régiókra oszthatjuk ezeket. Így született meg az az elképzelés, hogy a különböző esperesi kerületekben egy évben egy-egy tematikát helyezzünk el.

Következő lépésben kértük az espereseket: segítsenek bennünket, hogy közösen keressük meg azokat a rétegeket, amelyek a következő évben hangsúlyozottabban kellene hogy jelen legyenek az adott esperesi kerületben.

Így lesz 2010-ben az ifjúsági pasztoráció a nagykárolyi főesperesi kerületben, a fel­nőttpasztoráció a nagybányai esperesi kerületben, a diakónia a máramarosszigeti esperesi kerületben, a szórvány, ökumené és kisebbség pedig a szatmári, erdődi és ugocsai esperesi kerületekben úgymond a pasztoráció középpontjában.

 

Ennek az előkészítő munkának tehát sok lépése volt és sok emberrel dolgozott együtt. Kikről van pontosan szó?

Csiszár Klára: Mindenek előtt a felsorolt területek egyházmegyei felelőseivel dolgoztunk intenzíven együtt. Az ifjúságpasztorációt az egyházmegyei Ifjúsági Iroda segítette; a felnőttpasztorációt a Világiak Irodája; a diakóniát a Kórházpasztorációs Iroda – az egyházmegyei segélyszervezetek, a szeretetszolgálat csoportok egyházmegyei koordinátora; a szórvány, ökumené és kisebbség tervének a kidolgozását pedig a Pasztorális Tanács megfelelő munkacsoportjának vezetői segítették.

 

Említettek már egy rotációs rendszert, elmondták azt is, hogy a különböző esperesi kerületekben más-más tematika szerint fognak dolgozni a következő évben. De mégis, hogyan fog megvalósulni a pasztorációs munka ezekben az esperesi kerületekben?

Csiszár Klára: A szatmári egyházmegye teljes területén a hivatások évét ünnepeljük. Egy pluszt jelent talán a következő négy évben egy-egy pasztorális rétegnek a középpontba helyezése. Ez úgy, mint eddig is történt, három szinten valósulhat meg. Az egyházmegyei szint, az esperességi szint és a plébániai szint. A plébániai szinten talán intenzívebb munkát remélünk egy adott témában, mint eddig. Esperességi szinten az esperességek plébániái összegyűlhetnek az adott tematikában, egyházmegyei szinten pedig kifejezésre jut majd az egység, ami a továbbiakban is nagyon fontos.

 

Milyen pozitív fejlődést várnak a következő négy év pasztorációs tervétől? Hogyan látják a szatmári egyházmegyét négy év múlva?

Schönberger Jenő: Ismert mondás, hogy Ecclesia semper reformanda – az egyházat mindig reformálni kell. Én azt szeretném, hogy az elkövetkezendő évben, a mi plébániai közösségeinkre, esperességeinkre illetve az egész egyházmegyére elmondhassuk azt, hogy valóban egy élő közösség. Hiszen ahol változás van, csak ott van élet. Hogyan szeretnénk látni a szatmári egyházmegyét négy év múlva? Hát úgy, hogy több benne az élet, több benne a szeretet, és egyre növekszik Isten és egymás szeretetében.

Hankovszky Ferenc: Azt hiszem, hogy visszatekintve az elmúlt évekre előrenézni  is csak reménykedve tudok. Nagyot nem merek mondani, hisz mindig Istennek a tervétől és az emberektől is függ ez az egész. Mi amit tudunk, megteszünk, és egyszerű szavakkal azt tudom mondani, hogy Isten kegyelmével azt visszük tovább, amit eddig megkezdtünk. Hiszem azt, hogy amit ő megkezdett bennünk, azt véghezviszi, mi pedig a magunk részét beleadjuk.

Csiszár Klára: Én meg vagyok győződve arról, hogy egyházmegyénkben él a Jézus szíve tiszteletén alapuló lelkület. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az a lelkület, ami a Jézus szíve tiszteletében gyökerezik, az kifelé egyfajta tettrekészséget jelent, ami tulajdonképpen minden egyes kereszténynek a feladata: felelősségvállalás az egyházban, tettrekészség. Azt várom ettől a négy évtől, hogy ebben még inkább megerősödjünk, és közösen haladjunk a cél felé.

Kérdezett Józsa János