Vasárnap Logó

Évnyitó gondolatok

Minden ember életében vannak olyan fontos pillanatok, napok és évek, amikor döntést kell hoznia, illetve számot kell vetnie, hogy az elkövetkező időben mit fog kezdeni az életével. Ilyen gondolatok talán inkább év végére, évzárásra találnak, én mégis úgy vélem, a tanár és a diák életében az évkezdés is ilyen fontos és döntő pillanat. Hogy milyen lesz a 2009–2010-es tanév, az attól is függ, hogyan kezdjük el. Attól is függ, hogy a közös munkába mennyi lelkesedést tudunk beleadni.

Közösen tartjuk az ünnepélyes tanévnyitót, hiszen közel egy évig az élet egymáshoz köt annak ellenére, hogy tanárnak és diáknak más és más munka és kötelezettség jut feladatul. De az egyetemi élet egymás mellé rendel tanárt és diákot. A tanárnak szüksége van a diákra és a diáknak a tanárra.

A 2009–2010-es tanévben a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karán 111 diák kezdi meg a tanévet. A bolognai rendszer szerinti második lépcsős képzésen, ami már szakosodást is jelent, 37 a diáklétszám. A harmadik fokozat a doktorátusra jelentkezett hallgatók. A számok azt mutatják: kis létszámú kar vagyunk. Ez előnyt is jelent, a tanárok személyesen ismerik a diákokat, és kis létszámú évfolyamokkal jobban lehet dolgozni. A karon minden feltétel adva van ahhoz, hogy tanárok és diákok eredményes munkát tudjanak végezni.  A diákok rendelkezésére áll a könyvtár, amely a tantermek mellett a diákok számára a második legfontosabb helyiség, ahol ismereteiket bővíthetik és a megszerzett tudásukat elmélyíthetik. A számítógépterem is mindenki rendelkezésére áll, internetkapcsolattal ellátva.

A teológiai kar tanárai, mint eddig is, lelkiismeretesen és tudásuk legjavát nyújtva segítenek minden diáknak, hogy tanulhasson és képezze magát.

Tanulmányi, tanulási szempontból nyugodtan kezdhetjük el ezt a tanévet.

Kedves diákok! Azért iratkoztatok be az egyetemre, mert tanulni szeretnétek, ez munkát és kitartást jelent, és ha néha ösztönzésre is lesz szükség, ígérem, hogy a tanárok ebben segíteni fognak. A tanulmányi feltételek mellett ki szeretném emelni azt, ami a teológiai oktatás másik fontos, el nem hanyagolható feltétele, a lelki nevelés. A teológiai tudás csak akkor éri el a célját, ha ezzel a hitünk erősödik, mélyül, és ezzel embertársainknak is a segítségére lehetünk. Yves Congar, majd őt követve II. János Pál pápa (UUS 54,  RM 34) a keleti és nyugati egyházak összetartozását szemléltetve azt mondta: az egyház két tüdővel lélegzik. A teológiai oktatásra alkalmazva a hasonlatot a teológia is két tüdővel lélegzik: a lelkiismeretes tanulással és a komoly lelkiélettel. A tantermek és a kar kápolnája egy emeleten vannak, aki haladni akar, annak mind a két helységet látogatnia kell.

Felelősségteljes keresztény életet élni ma sem könnyű. A teológiai tudás és a lelki fejlődés azonban biztosítja azt a többletet, amelyre az embernek szüksége van. Szeretném felhívni a figyelmeteket a tanulás mellett a szentmisén való részvétel fontosságára. A kari misék, amelyeket ebben a tanévben csütörtök esténként közösen végzünk, ennek a közösségnek a szentmiséi. A jelenlét és részvétel minden diáknak becsületbeli kötelezettsége. A szentmise a II. vatikáni zsinat tanítása szerint a keresztény élet forrása. Romano Guardini, a 20. század nagy teológusa és liturgikusa szavaival a szentmise „a hitigazságok összességét beleszövi a[z] [liturgikus] imáiba. Valójában nem is más, mint elimádkozott hitvallás” (A liturgia szelleme, 21.). Egy másik alkalommal pedig a szentmise lényegét így fogalmazta meg: az embernek „meg kell tanulnia, hogy nem kell mindig valamit elérni, valami hasznosat létrehozni, hanem kedves dolog eljátszani Isten jelenlé­tében, szabadságában, szépségében és szent vidámságban a liturgia Istentől rendelt játékát. Hiszen végeredményben az örök életben is ebből fog állni a beteljesülés. Aki pedig most nem érti meg, hogy a mennyei beteljesülés egy örökös dicsőítő ének, az rájön-e majd akkor erre az igazságra? Nem tartozik-e majd akkor is azok közé a fáradhatatlan emberek közé, akik az ilyen örökkévalóságot céltalannak és unalmasnak találják?”

Egyházmegyénk Gyulafehérváron ünnepelte alapításának ezredik évfordulóját. Annak ellenére, hogy a jelenlévők közül nem mindenki az erdélyi/gyulafehérvári egyházmegye tagja, mindenki számára elgondolkodtató kell hogy legyen az a történelmi valóság, hogy a keresztény hit ezer éve jelen van tájainkon. Egy évezred kötelez minket is, hogy a krisztusi tanítást, lelkületet, szellemet és örökséget megtartsuk és továbbadjuk. A kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karának, tanárnak és diáknak az a sajátos feladata, hogy a keresztény értékeket ne csupán ismerje, hanem azokról tanúságot is tegyen.

Egy olyan városban élünk, amely szép; nyelvi, vallási, kulturális sokszínűség jellemzi. De ebben a környezetben nagyon sokszor más az értékrend, mint amilyen remélhetőleg a mi életünket jellemzi. Nem vagyok borúlátó, nem hiszek abban, hogy a mai világ rosszabb, mint amilyen régen volt. Alfons Kirchgässner 1954-ben a kora viszonyulását vizsgálva a hittel és a liturgiával kapcsolatban megállapította: az emberek különösen a nagyvárosokban fáradtak és létbizonytalanságban élnek, és a személyi szabadságuk korlátozott. A kor emberét a hitszegénység jellemzi, nem ismerik a Szentírást, idegenkednek a dogmáktól, képtelenek imádkozni. A vasárnapi szentmisemulasztást nem tartják súlyos bűnnek, az igazi keresztény közösségek hiányoznak, sokan olcsó spiritualizmusban keresnek vigasztalást. Ezen megállapításuk a mai korra és emberére is érvényesek. Egyetemi hallgatónak lenni talán egyszeri, soha vissza nem térő lehetőség az életben. Ez érvényes a teológiát tanuló diákra is. Mindannyian azt szeretnők, ha boldogan emlékeznétek az itt töltött évekre. A kereszténység nem az élet elutasítása, hanem az élet szeretete.  A teológus diák éppen ezért élhet nagyobb biztonságban, több reménnyel és életkedvvel. A hitünk nem megköt, hanem szabaddá tesz. Egy világegyháznak vagyunk a tagjai, milliók élnek és gondolkodnak hozzánk hasonlóan. Hisznek abban, hogy érdemes becsületesen, emberségesen, másokra is odafigyelve élni.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok a tanárkollegáknak és diákoknak egyaránt sikeres és Isten áldásával kísért tanévet!

 

Elhangzott a 20092010-es egyetemi év megnyitóján a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán.

Nóda Mózes