Vasárnap Logó

Párbeszéd az egyházban

 

2009 eleje óta a katolikus egyház Franciaországban is több olyan eseményt élt át, amelyek sok és sokféle reakciót eredményeztek, nyomukban hagyományos és internetes levelek születtek és szóbeli viták folytak. Ezek az akár érzelmeken, akár észérveken alapuló véleménycserék arra vezették a La Croix újságot, hogy megvizsgálja, hol a helye ma a vitának a keresztény közösségekben és magában az egyházban.

A lapnak nyilatkozó teológusok – Paul Valadier,  a Centre Sèvres párizsi jezsuita egyetem filozófia­­tanára és Frédéric Louzeau, a párizsi Notre-Dame Egyetem vezetője – szerint a II. vatikáni zsinaton lezajlott mélyreható és eredményes párbeszéd dacára a „tanító egyház” és a „tanuló egyház” közötti ellentét lassan  oldódik.

Jacques Noyer volt amiens-i püspök az egymás meghallgatására, az új utak keresésére való készséget hiányolja, amely pedig elengedhetetlen volna ahhoz, hogy felismerjük és megmutassuk, hogyan lehet, illetve kell megélni az evangéliumot a mai világban – írja a La Croix. Az értelmes dialógus hiányának oka az is, hogy a katolikus értelmiség hangját egyre kevésbé hallani, a teológiai iskolák fogynak, csökken a keresztény egyesületek száma, s az 1970-es évektől kezdve lassan fogyatkozik a hívők létszáma. „Az egyház újjászervezésének kérdése olyan súlyos, hogy minden erőnket felemészti – fogalmaz Frédéric Louzeau. – Kevés az a hely, ahol elég idő és ember jut teológiai kérdésekre, ahogy nálunk a Notre-Dame Egyetemen, és ez sok nehézséget vet fel.

Jean-Paul Durand domonkos, a párizsi Katolikus Intézet kánonjogtanára arra figyelmeztet, hogy „létezik vitakultúra a katolikus egyházon belül, még ha kevéssé ismert is. A kánonjog kimondja, hogy a krisztushívőknek joga, sőt kötelessége, hogy véleményüket elmondják püspökeiknek, és a többi krisztushívőnek is. (A CIC szó szerint így fogalmaz: „Tudásuk, szakértelmük és tekintélyük alapján joguk, sőt néha kötelességük, hogy az egyház javát érintő dolgokról véleményt nyilvánítsanak a szent pásztorok előtt, és véleményüket a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával, valamint a közjónak és a személyek méltóságának figyelembevételével a többi krisztushívőnek tudomására hozzák.” CIC 212. kánon 3.§) „Nem szabad félni feltenni a kérdéseinket – fogalmaz az interjúban Bernard Sesboüé, a Centre Sèvres teológusa –, de nagyon fontos, hogy ésszerű és átgondolt módon kérdezzünk.”

Jacques Noyer szerint „Krisztus nem egy szöveget, egy törvényt vagy egy intézményt hagyott ránk. Ő a szellemét adta nekünk, és nemcsak néhány embernek, hanem az egész egyháznak. Különböző nyelveket is adott hozzá, mintegy ösztönzésképpen, hogy szóljunk általuk, és folyamatos véleménycserét tartsunk fenn, mely mindannyiunk tapasztalataiból táplálkozik, és azokból nyeri gazdagságát is.” (MK)