Vasárnap Logó

Az európai egyházak egységéért

Az Európai Egyházak Konferenciája (CEC/KEK) július 15–21. között 13. közgyűlését tartotta a franciaországi Lyonban. A CEC/KEK idén ünnepli megalapításának ötvenedik évfordulóját, a találkozón az ünneplésnek szentelték az egyik napot.


Európa szegényebb lenne az egyházak nyújtotta
spirituális háttér és az áldozatvállalás szelleme nélkül
(A lyoni Saint-Nizier templom ablaka.
Bodó Márta felvétele)

A szervezet Európa 126 keresztény egyházát foglalja magába. A katolikus egyház nem tagja az Európai Egyházak Konferenciájának, a lyoni tanácskozáson meghívottként vett részt. A katolikus egyház képviseletében jelen volt Paul Ricard bíboros, bordeaux-i érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának egyik elnökhelyettese, valamint Duarte da Cunha, a CCEE főtitkára és Thierry Bonaventura, a tanács sajtófelelőse.

A közgyűlésen jelen levő mintegy 700 résztvevő közül 415-en az egyes tagegyházakat képviselték, a többiek társszervezetek tagjai, illetve meghívott személyiségek voltak.

Az összejövetel mottója a Szent Pál efezusiakhoz írt leveléből vett idézet: „A hivatástok is egy reményre szól” (Ef 4,4). A július 15-én tartott nyitó istentiszteleten Anasztáziosz, Tirana és egész Albánia érseke azt hangsúlyozta, hogy a keresztényeknek nem szabad elveszíteniük a reményt, és ezt tovább is kell adniuk a mai, válságoktól szenvedő világnak. Az összejövetelen pedig az első nap témája volt a remény, amikor a résztvevők arról tárgyaltak, hogyan közvetíthetik/közvetíthetnék hatékonyabban a keresztények Krisztus üzenetét az élet minden területén.

A következő napon a jövőkép került szóba, mindazok a területek, ahol az egyházaknak ma fontos üzenetüket a közömbös vagy akár ellenséges világnak is el kell juttatniuk. A jövőkép felállítását a konkrét munka lépéseinek megtárgyalása követte, majd az ünnepléssel töltött vasárnapot követően a közgyűlés döntéseinek meghozatalára került sor. Kulcskérdés a hogyan tovább volt, ami 50 év után, a világ s benne Európa mai állását tekintve nem is csoda. E kérdés vonatkozásában I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka július 19-én így nyilatkozott: „Meggyőződésünk, hogy az összes európai egyház konferenciája a legjobb válasz arra a szent parancsolatra, hogy helyreállítsuk az egyházi szeretetközösséget és szolgáljuk korunk embereit az összetett problémák sokaságával szemben”. A felszólalás írott szövegében az „összes” szót külön kiemelték, ezzel hangsúlyozva az ortodox pátriárka kívánságát, hogy szélesítsék ki az ökumenikus elkötelezettséget a CEC/KEK és a katolikus testvérszervezet, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) között. A konstantinápolyi ökumenikus pátriárka emlékeztetett rá: egyháza már 1979-ben, a Kréta szigetén megtartott közgyűlésen javasolta, hogy a katolikus egyház a jövőben csatlakozzon az Európai Egyházak Konferenciájához.  A pátriárka szerint a csatlakozást megfelelően elő kellene készíteni, módosítani kell a vonatkozó jogszabályokat. Ám megérné a fáradságot, hiszen csak az összes európai egyházat magába foglaló konferencia tehetné lehetővé, hogy hatékonyabb legyen a párbeszéd a földrész egyházai és az európai intézmények, az Európai Unió között. E párbeszédre nemcsak az egyházaknak van szüksége, hanem az EU egészének, az azt alkotó európai népeknek. A közgyűlésen részt vett Philippe Barbarin bíboros, lyoni érsek, a CCEE egyik helyettes elnöke is. Ő az újságíróknak elmondta, hogy írásban tájékoztatja a pápát I. Bartolomaiosz javaslatáról. Barbarin bíboros emlékeztetett arra, hogy a javaslat önmagában véve nem újdonság. A katolikus egyház CEC/KEK-csatlakozása jelentős strukturális módosításokat igényelne. A lyoni bíboros-érsek nyugtázta a tényt, hogy együttműködés eddig is volt a két egyházi szervezet közt, ami természetesen fokozható lenne, a strukturális integráció kérdése azonban megfontolást igényel. Kétségtelen viszont, hogy az ökumenikus pátriárka reménnyel teli, testvéri felhívását meg kell hallgatni.

A CEC/KEK elnöke, Jean-Arnold de Clermont francia protestáns lelkész lehetségesnek tartja, hogy létrehozzák az európai keresztény egyházak tanácsát azzal a céllal, hogy a földrész keresztényei közös üzenettel forduljanak a társadalomhoz.

Később I. Bartolomaiosz visszatért a felvetésre, mondván: az Úr parancsolata késztet arra, hogy mindent megtegyünk az európai keresztény egyházak teljes szeretetközösségének helyreállításáért.  A CEC/KEK fél évszázados tevékenységének értékelésekor elmondta: sok fény, de néhány árnyék is jellemzi azt; számtalan ökumenikus dokumentumot, mély teológiai értekezést dolgoztak ki (köztük a fontos Ökumenikus Chartát, amely a CEC/KEK és a CCEE közös erőfeszítéseinek eredménye). De éppen Nagyszebenben, a 2007-es harmadik európai ökumenikus találkozó üzenetében fejezték ki azt, hogy az Ökumenikus Charta sok javaslatának megértése, befogadása és életre váltása még várat magára. Sok kezdeményezés „holt betű” csupán. A pátriárka szerint nincs következetesség a beszédek és a tettek, az elmélet és a gyakorlat között. Ez pedig kikezdi az egyházak hitelét és szavahihetőségét, sőt, azt a benyomást kelti, hogy képtelenek megoldást találni saját belső problémáikra.

Csak egyetérthetünk a konstantinápolyi pátriárkával abban, hogy az új Európa jövője keresztény spirituális értékek nélkül elképzelhetetlen. Bizonytalanságot, sötét jövőt jelez, nem pedig reményt, ha a személy és annak méltósága keresztény szempontja nem kap helyet az új Európa szellemi horizontján.

(A L’Osservatore Romano és a Vatikáni Rádió híradásai, valamint a CEC/KEK sajtóanyagai felhasználásával)

Bodó Márta