Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Alter Christus

…s én veletek vagyok minden nap, a világ végéig. (Mt 28,20) Ez Máté evangéliumának utolsó mondata: reményt adó lezárás, ugródeszkája az örömhírnek. Krisztus velünk maradása kereszténységünk élhetőségének alapvető feltétele. Ma sok tekintetben ennek az élhetőségnek a mélypontját szenvedjük: az evangéliumi értékeket mintegy kilúgozza kultúránkból, társadalmi életünkből a relativizmus, a liberalizmus…

És mégis: Krisztus itt van közöttünk. Mert megígérte.

Jézus Szíve ünnepén, a papság megszentelődésének világnapján a Szent Péter-bazilikában celebrálandó vesperás keretében XVI. Benedek pápa megnyitja a papság évét: Krisztus itt van közöttünk. Többek között erre hívja fel a keresztény és nem keresztény világ figyelmét a Vianney Szent János halálának 150. évfordulója okán meghirdetett emlékév. A pap ugyanis a másik Krisztus, aki isteni kegyelem révén már puszta létével is megszenteli a világot – de annak számára, akinek nincs érzéke e szentség iránt, csak botrány, ahogyan Krisztus is az volt a maga keresztjével annak idején az oktalanoknak… (vö. 1Kor 1,18–19).

Az emlékévek mindig megerősítenek valamiben.

A papság éve azáltal erősíti meg az egész egyházat – tehát nem csak a papokat –, hogy szakrális dimenziójának mélységeire irányítja a figyelmet. Ebben az évben ismét fölfedezheti minden katolikus hívő, hogy Krisztus sajátos módon itt van közöttünk: keresztáldozata minden szentmisében jelenvalóvá lesz a maga kegyelmeivel együtt – egyszóval ez az év arra indít(hat) mindannyiunkat, hogy vegyük komolyabban azt a kegyelmi dimenziót egyházunk életében, ami ma is, minden relativizmus és liberalizmus ellenére létezik, működik és üdvözít. De nem akaratunk ellenére… Ezért van szükségünk arra, hogy kicsit megálljunk – papok és nem papok egyaránt – és engedjük „hitünk szent titkát” felszínre kerülni saját életünkben. Mert a mai körülmények között a szentségi kiválasztottság ellenére sem hárítható minden felelősség kizárólag a szolgálati papságra.

Szent Bonaventura az alter Christus kifejezést Assisi Szent Ferencre alkalmazta. Arra a Ferencre, aki köztudottan nem akart pap lenni, mert nem találta magát méltónak erre a kiváltságos kegyelemre. Ennek ellenére nem tévedett Bonaventura, amikor az első rendalapítót így nevezte meg: Ferenc ugyanis három Krisztus-képet hordozott magában nagyon erőteljesen: a betlehemi gyermekét, a szegény keresztre feszítettét, az eukarisztiában jelen lévő alázatos Úrét. Azért tehette, mert krisztuskövetése messzemenően radikális volt…

Farmati Anna sss