Vasárnap Logó

A gyulafehérvári főegyházmegye készülő pasztorális terve

Április 20-án, a gyulafehérvári főegyházmegyei papi szenátus ülése előtti napon ismertették a pasztorális és zsinati bizottságok tagjaival az új pasztorális tervet. Korábban az Élő reménység című tervvel készült a főegyházmegye papsága és hívő közössége a millennium megünneplésére. Ennek keretében öt évre lebontva, öt lépésben, mintegy lelkigyakorlatos folyamatban készült a közösség egyéneiben, családjaiban, kisebb és nagyobb közösségeiben megújulni, hálát adni az ezer éves történet apró és nagyobb örömeiért, megköszönni az embert próbáló időket, nehézségeket is, és felkészülni az ezután jövőkre, erőt gyűjteni még egyszer ennyi időre.

Mivel ebben az évben a szeptemberi záróünnepségek egyben ennek a pasztorális tervnek és lelki folyamatnak a végét is jelentik, a folytatás mikéntjét időben el kell kezdeni megtervezni.  A pasztorális bizottság több találkozója, a tagok együttgondolkodása eredményeként megszületett egy tervezet a következő három évre. Célja az egyház hármas létformájának pasztorális vonatkozásait elmélyíteni a főegyházmegyei zsinat rendelkezéseivel összhangban. Ez utóbbi törekvés miatt a pasztorális bizottság által tervezetteket szélesebb körben, az egyes zsinati dokumentumok referenseivel is megvitatták. Szénégető István, a pasztorális bizottság titkára ismertette az új tervezetet, amelynek teológiai dimenzióit dr. Nagy József teológiai tanár mutatta be. Portik-Hegyi Kelemen, a zsinat végrehajtásával megbízott gyergyói főesperes a gyakorlati mozzanatokról, szervezési kérdésekről számolt be, majd a tanácskozáson résztvevők hozzászólásai következtek.

A megbeszélés nyomán világossá lett, hogy a főegyházmegye a misztérium–kommunió– misszió hármasában tervezi az elkövetkező három évben önmagát jobban megvizsgálni, meghatározni és ebben az irányban kíván fejlődni. Az is világossá vált, hogy e témaválasztás célja nem a mai világ problémái elől való elfordulás vagy netán menekülés. Ellenkezőleg, egyházunk misztériumának témáját azért kívánja megvizsgálni és elmélyíteni, hogy megszabaduljon a folytonos aggódástól és félelemtől („annyi ma a probléma, hogy agyonnyom”, „minden csupa fenyegetés”, „hitünket akarja megingatni minden új”, „a világ a vallásos ember és az egyház ellenfele, elveszejtésére esküdött ma minden össze”). A cél tehát: félelem helyett a szeretetbe tudjon helyezkedni, Isten feltétel nélküli szeretetét legyen képes felismerni, és ettől kezdve már nem a rettegés és folytonos fenyegetettség, hanem Isten gyermekeinek felszabadultsága jellemezze. A szeretetben való szabadság tapasztalása tesz képessé mások felé fordulni, másokat éltető módon szeretni, ezzel Isten országát itt és most valósággá változtatni. Ez és csakis ez lehet egyedüli védelmünk és fegyverünk, erre kell tehát felkészülnünk.

Bodó Márta