Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

A szeretet feltámasztása

Gyerekkorban ha a vessző csípését ízleli az ember a bőrén, a szíj csattanását a testén, gondolkodása arra torzul, hogy az életben sokszor kell szorongani, félni, mert bármikor bántalmazhatják, vagy akár a következő pillanatban lesújthat a fájdalom. És ha bántottak, akkor bántanunk kell, vissza kell adnunk, amit kaptunk. Képesek vagyunk kivárni óriási türelemmel a kellő időt, alkalmat, amikor nem adhatják vissza, ha leszámolunk. Lehet, hogy egyre kevesebb szerepe van a vesszőnek, de mi azért folytonosan bántjuk egymást.

Világunkban egyre jobban teret hódít az agresszió, egyik ember bántja a másikat. És ezek a bántások egyre jobban fertőzik az emberiség nagy szívét.

Erich Fromm egyik könyvének ezt a címet adta: Az agresszivitás művészete. Ez kétféleképpen érthető. Találunk benne mélységes és tragikus iróniát, miszerint az ember az agresszivitást művészi szintre fejlesztette, és művészi szinten űzi, mert társadalmunkban egyre ismerősebb fogalmak a kegyetlenkedés, a csicskáztatás, a verés, a rombolás, a garázdaság, az önsorsrontás, az öngyilkosság, a destruktivitás, az antiszocialitás, a kriminalitás, a terror.

Önmagunkban is felfedezzük a gyilkos indulatokat, az enyhébb megnyilvánulásokat már természetesnek is tekintjük. Támadunk és védekezünk, ahogy tudunk. Mindezek már nem pusztán néha-néha kellemetlenkedő jelenségek, hanem életünk részévé vált interperszonális panelek, amelyek különböző mértékben és intenzitással épültek be mindennapjainkba. Jó esetben szélsőségesebb formáikban csak a médiákon keresztül érintenek meg. Azt azonban már kevesen vitatják, hogy világunk egyre agresszívabb. S mivel gyermekeink világa is bőven és egyre változatosabb formában termeli és szenvedi el az agressziót, lehetetlen nem foglalkoznunk vele. Az agresszió ott van a családok, a formális és informális gyermekközösségek életében, így az óvodában, az iskolában, a kollégiumban, gyermekotthonban is.

Visszatérve Erich Fromm sokatmondó könyvének címéhez, az értelmezhető realisztikusan is, hiszen az agresszivitás, illetve az arra való hajlam alapvető része személyiségünknek. Ebből adódóan nem árt megtanulnunk bánni vele, hogy lehetőleg minél kevesebb szenvedést okozzunk másoknak és önmagunknak, illetve hogy az esetenként agresszív megnyilvánulásokat eredményező belső feszültség, indulat lehetőleg ártalmatlan vagy esetleg pozitív, építő módon találjon utat magának.

A Bibliában a próféta Jahve szolgájáról így beszél: „S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem” (Iz 50,5–7).

Húsvéti öröm lesz a lelkemben akkor, amikor oly sok ember áldozatvállalásával összefog a bántalmazottságok ellen, amikor rossz sorsú gyerekek megmentéséért felelősségtudattal adományokba foglalja szeretetét. Hitem szerint ahogy Jézus lefoglalta a keresztet, hogy ember egy másik embert ne tudjon oda többet felfeszíteni, ugyanúgy sok-sok jó szándékú ember akkor, amikor adományokat ad bántalmazott gyerekek nevelésére, hozzájárul ahhoz, hogy ezeket az életeket már gyerekkorban ne feszítsék keresztre: a bántalmazottság, a nélkülözés, a gondozatlanság, a megvetettség, a megkülönböztetettség és még oly sok szenvedés keresztjére.

Hiszem és vallom, hogy igazi húsvétnak örvendhetünk minden olyan esetben, amikor a rosszat nem rosszal, hanem jóval viszonozzuk.

Lőrinczi Károly