Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Egy nap Taizében

A tavaszt várva jutott eszembe ez a mondat, melyet II. János Pál pápa mondott 1986. október 5-én, mikor Taizébe látogatott.

Életemben először a nővéremtől hallottam Taizéről. Eleinte nem tudtam elképzelni, hogy milyen is lehet ez a franciaországi helység, az a közösség, amely mindenkit oly nagy szeretettel befogad. Nem tudtam emberi ésszel felfogni azt az érzést, amely betölti szívemet annyi zarándok láttán. Így én is a kíváncsian indultam első taizés zarándokutamra. Annyira jól éreztem magam az ottani hangulatban, hogy ezt az utat még kétszer is megismételtem. Nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy egyiket sem bánom.

Mindhárom alkalommal újabb barátokra leltem, és emellett esélyem is adódott, hogy bepillantsak a nyári taizés életbe. Tudniillik ilyenkor a legzsúfoltabb, fiatalok ezrei töltik be az utcákat, a templomot és a sátrakat, csoportbeszélgetésre, kórusra, országbemutatásra, imádságra és késő esti gitáros éneklésekre mennek.

A világ minden részéről érkeznek fiatalok és idősek erre a gyönyörű helyre. Mindannyiuknak lehetőségük adódik csendes napokra vagy akár csoportbeszélgetésekre is. Az ott élő testvérek szállást és táplálékot biztosítanak. Nemcsak fizikai, hanem lelki táplálékot is. Akinek szüksége van rá, abban is részesülhet. Ezt a lelki táplálékot nemcsak szavakkal, igeolvasással, hanem  a csend segítségével is átadják a zarándokoknak.

Minden nap háromszor sor kerül egy rövid szertartásra, mely énekekből, igeolvasásból és nem utolsósorban csendből áll. A szertartás alatt számos nyelven elhangoznak igék a Bibliából, melyeket csoportbeszélgetéskor bővebben kifejtenek a fiatalok. Minden héten más-más témakörből választhatnak az újonnan érkezők. Csoportbeszélgetéskor ezeken a témakörökön belül közelítik meg a templomban elhangzottakat.

A csendet keresőknek még egy hely adódik a táboron belül: a St. Etienne-tó és környéke. Ez a csodálatos hely távol fekszik a tábor minden zajától, mintha egy különálló menedékhely lenne. Itt bárki megtalálhatja nyugalmát. Oly csend van e környéken, hogy még a tóban lubickoló halakat is lehet hallani, vagy akár a szitakötők szárnyának röpködését.

A késő délutáni órákban workshopokra kerül sor. Ezek témája változó. Vagy országbemutatók, vagy pedig különböző testvérekkel való találkozások állnak a fiatalok rendelkezésére. Minden bizonnyal mindkét helyen bővíthetjük tudásunkat, hol bibliaismerettel, hol a különböző népek kulturális helyzetének megismerésével.

Esténként, mikor már a nap is lemegy, az Oyak nevű sátraknál fiatalok százai gyűlnek össze. Hangos beszélgetésbe, ismerkedésbe és éneklésbe kezdenek. A mindenki által ismert olasz, spanyol és angol énekek sem maradhatnak el. Helyenként kisebb körök alakulnak ki különböző nemzeteket jelképezve. Örömmel csatlakoztunk mi is, énekelve a már kívülről fújt énekszövegeket. E hangos nótázást a villanyoltás szakítja félbe, mely a fiatalokat arra buzdítja, hogy hagyják el a sátrakat és menjenek lefeküdni. Helyenként még folytatódik az éneklés, de nem sokáig, hisz oly sötétség lesz, hogy még az orrunk hegyéig is nehezen lehet látni, nemhogy a kottát.

A barakkokhoz érkezett fiatalok hol pizsamába öltöznek, hol helyenként tovább folytatják az Oyaknál már elkezdett beszélgetésüket. Ám ez sem tart sokáig, hiszen  a szolgálatosok is megteszik a magukét, és mindenkit küldözgetnek „haza”. Így nagy ímmel-ámmal csak lefekszenek a nyüzsgő fiatalok, nem is búsulnak valójában, hiszen tudják, hogy következő reggel újabb nap vár rájuk, és folytathatják a beszélgetést.

Fábián István

www.taizekolozsvar.ro