Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

A keresztfához megyek…

A nagyböjti szent idő vége felé mindinkább a szent kereszt gondolata jön előtérbe, annak a keresztnek

kegyelete, amellyel Jézus a világot megváltotta.

A kereszt: a megváltás, a szenvedés, a szeretet, a lelki szabadság, a védelem jele. De mindenekelőtt a megváltásé.

„Jézus a mi bűneinket maga fölvitte saját testében a keresztfára.” (1Pt 2,24) Valóban igazi hálát érez, különösen ezekben a hetekben, a keresztény világ a Megváltóval szemben, aki értünk és helyettünk ilyen nagy áldozatot vállalt.

A kereszt a szenvedés jele. Ugyancsak Szent Péter apostol írja: „Krisztus értünk szenvedett, nektek példát hagyva, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Pt 2,21). Saját életünk szenvedései által léphetünk az ő nyomdokaiba. Kis Szent Teréz a feszület előtt így imádkozott gyakran: „Jézusom, te földi életedben szenvedtél és sírtál eleget. Most rajtam a sor küzdeni és szenvedni.” Egy angol közmondás szerint: a mennyországba vezető út a könnyek keresztje mellett vezet el.

A kereszt a szeretet jele. Akinek nehezebb a keresztje, az jobban megérti s átérzi mások szenvedését, ezáltal együtt érzőbb és segítőkészebb másokkal szemben. Gondoljunk a betegeket gondozó Szent Erzsébetre vagy az árva olasz lányra, Szent Goretti Máriára, aki a sok szenvedés, nélkülözés közepette is kedvesen, mosolyogva szolgálta a szomszédos öregeket, betegeket.

A kereszt a lelki szabadság jele. De nem idegen a politikai szabadságtól sem, ugyanis sok ország címerében szerepel. A szív csak akkor kezd éledni és szabad lenni, amikor sebet kap (régi francia mondás). A szív a sebek által érzi szabadnak magát a földi szenvedélyek béklyóitól. Ezáltal valóban szabad lehet az ember mindentől, ami a földhöz láncolja érzelem- és akaratvilágát.

A kereszt a védelem jele. Megvéd mindentől, ami negatív és fenyegető a világban – írja Anselm Grün –, megvédi az embert a reménytelenségtől, elkeseredéstől, a semmibe hullástól.

Egy tanulságos, szimbolikus történet szerint a keresztjét hordozó ember kérte az Urat: „Kérlek, Uram, vágj ki a keresztemből, mert nehéz, nem tudom végighordozni”. Az Úr beleegyezett, de az ember újabb kéréssel állt elő: „Még mindig nagy és nehéz, szeretném, ha még vágnál belőle”. Az Úr ebbe is beleegyezett. Harmadszor is ugyanezt kérte az ember, s utána már vígan lépkedett a megrövidített kereszttel. De a mennyország kapuja előtt széles szakadékot látott, s az Úr azt mondta: „Fektesd le a keresztedet, s rajta mint egy hídon bemehetsz a mennyországba”. Ez az ember le is fektette a keresztet, de a sok kivágással megrövidített kereszt nem érte át a szakadékot, s a szegény halandó a mélységbe zuhant. Az emberek legnagyobb tragédiája abban áll, hogy kézzel-lábbal tiltakoznak azon kereszt ellen, amelyet hordozniuk kell. Pedig ez az üdvösség eszköze:

Ó, szent kereszt áldott fája / Drága a te gyümölcsöd, / Istenember, Úr Krisztus, Úr Krisztus, / Rajtad függ értünk Jézus.

Tamás József plébános