Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Március 15-i gondolatok

Március idusán elődeink hősiességére emlékezve próbálunk magyarságunkban, emberségünkben, azonosságtudatunkban erősödni. Rendezvények segítségével tesszük ezt, ünnepléssel, külsőségekkel, hangosan. Ugyanakkor befele nézve is meg kellene tennünk ezt. Különös aktualitást adhat ennek maga az a tény, hogy nagyböjtben járunk.

Emberként rendkívül fontos az a közösség, amelyhez tartozunk. Születésünk óta alakítanak a minket körülvevők: először a szűk család, majd az egyre táguló világ. Birtokba vesszük, felmérjük a rendelkezésre álló lehetőségeket, használjuk azokat, hogy egyre jobban belenőjünk környezetünkbe, amelynek értékeivel azonosulunk, visszásságait

bíráljuk és próbáljuk meg is változtatni. Egyszóval környezetünket megismerjük, megértjük, elfogadjuk, a magunkénak tudjuk, a körülöttünk élőkkel azonosulunk, örömeiket-bánataikat osztjuk, hozzájuk alkalmazkodunk, s alkalomadtán hibáikat igyekszünk csiszolni. Megtanuljuk elődeink történetét, büszkék vagyunk tetteikre, építkezünk dicsőségükből, és mi is továbbadjuk mindezt utódainknak.

Ilyenkor általában arra emlékezünk, amire büszkék lehetünk, és úgy emlékezünk, hogy az építő jellegű legyen. Fontos ez: hogy a jót lássuk, hogy örülni tudjunk, hogy büszkék lehessünk. A helyes arány a legfontosabb: hogy lássuk a valós erényeket, s azokat továbbvigyük, de semmiképp ne bizakodjunk el, és soha ne a más kárára büszkélkedjünk a magunkéval; hogy tudjunk az ősökre együtt emlékezni, és a mieinkre való büszkeség mellett a szomszéd sikerének is tudjunk örülni, azt elismerni akkor is, ha amúgy a szomszéd nem a legközelebbi családtagunk, barátunk…

Azt mondják, mi, magyarok sírva vigadásra és megosztottságra hajlamos kis nép vagyunk. Vannak, akik holmi turáni, keleti átokról beszélnek, amely nem enged minket egységben élni. Keresztényekként nem hihetünk a tartós elátkozottságban, hiszen mindannyiunkat megváltott Krisztus. Imával, valódi keresztény szeretettel minden gonosz legyőzhető. Az már a mi kicsinyhitűségünk következménye, ha ebben nem tudunk hinni, bízni, ha el-elcsüggedünk, ha a világ mai állása szerint nem sok reményt mutató környezetben nem vagyunk képesek Isten rejtett jeleit meglátni.

Nemrég történt New Yorkban egy repülőgép szinte csodával határos megmenekülése: a Hudson folyóra sikerült leszállnia, miután madárrajok mindkét oldalon a motor leállását okozták. A pilóta lélekjelenléte és bravúros szakmai tudása mentette meg a több mint száz utas életét. Rövid idővel az esemény után az amerikai tévések filmet készítettek az esetről, megörökítve és ünnepelve népük fiának kiemelkedő tettét. Kortársukat ünneplik, méltó helyet találtak erre, időt áldoztak a megörökítésre. Hazájuk egy még élő fiát tisztelik meg, s egyben mindezzel azt is tanítják a fiataloknak: érdemes és lehet manapság is nagy tetteket végrehajtani, hőseiket még életükben meg tudják becsülni. Március idusán magyar elődeink hősiességének ünneplése közben ez jutott eszembe: talán ha még élő kiválóságainkat életükben tisztelni tudnánk, ha kortársaink, a körünkben élők eredményeit meg tudnánk becsülni, ha előítéleteinken túl tudnánk lépni, a másikról is feltételezni azt, amit magunkról állítunk… boldogabb volna mind egyéni, mind közösségi életünk. Adja Isten, hogy egyre jobb emberek, keresztények, magyarok lehessünk.

Bodó Márta