Vasárnap Logó

Dr. Jakab Antal püspök születésének centenáriuma

 

A Szentírás figyelmeztet: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben” (Zsid 13,7). Ezt a felhívást követjük, amikor március 13-án megemlékezünk dr. Jakab Antal egykori főpásztorunk századik születésnapjáról. Nem szeretnék történelmi tanulmányt írni… Ezt megteszik az illetékes történészek. A hiteles ítéletet életpályája fölött már kimondta a jó Isten, amikor 1993. május 5-én magához hívta, hogy hazatérjen az atyai ház örök boldogságába […]

Kispapkorom kezdetén még börtönben volt. […] A fiatal káplánra felfigyelt az akkor már országos hírű hitszónok, kolozsvári plébános, Márton Áron is. Amint püspök lett, hivatta kedves papját, és harmincévesen kiküldte Rómába ezekkel a szavakkal: „Három évet kap. Amit ezalatt elér, azzal tér vissza!” A tehetséges és vasszorgalmú Jakab Antal e három év alatt megszerezte a Pápai Lateráni Egyetemen az egyházjogi licenciátust és doktorátust is! Tétele a joghatóság kérdését kutatja az erdélyi fejedelemség idején (1527–1697). Értékes doktortézisét a mostoha viszonyok miatt csak halála után tudtuk kiadni, kilencvenedik születésnapjára.

Hazatérése után már kezdődött is papnevelői munkája, teológiai tanársága. Ebből én is részesülhettem. Minden  áldozatot vállalt, hogy a még kényszerlakhelyre zárt főpásztorának, Márton Áronnak a kérését teljesíthesse.  A kultuszügyosztály még nem engedte be Gyulafehérvárra állandó jelleggel. Búzásbesenyői helyi lelkészként ingázott. Majd beköltözhetett a szemináriumba, és elérkezett a segédpüspöki kinevezése is. Emlékszem óráira. Alaposan magyarázta az egyházjogot. Fegyelmet tartott. Gyakorlati nevelést akart adni. Ezért felhasználta lelkipásztori tapasztalatait. Börtönéveit nagyon ritkán említette, szerénységből, de okosságból is. Egyik órán elmondta, hogy a börtöncella falára naponta egy vonást véstek. Így számították az időt. Szabadulva magával hozta az utolsó számot. Mi azonnal elosztottuk 365-tel, és megkaptuk a tizenkét év nyolc hónap börtönidőt.

Márton Áron püspök már korán bevonta az egyházkormányzatba a tehetséges egyházjogászt. Ott szerepelt a püspök letartóztatása esetére kijelölt ideiglenes kormányzók között. Márton Áron börtönévei alatt öt hónapig vezethette az egyházmegyét letartóztatásáig. Nem volt hát feltűnő, hogy Márton Áron vértanú papját akarta segédpüspökének. Hosszas tárgyalások után el is érte a kinevezését. Mindenben úgy akarta, ahogyan őt annak idején, 1938 karácsonyán kinevezték. A kultuszügyosztály azonban nem engedélyezte a hazai püspökszentelést. Tüntetéstől féltek. Így kerülhetett sor a feledhetetlen római püspökszentelésre (1972. február 13.), ahol a főszentelő maga VI. Pál pápa volt. Feledhetetlen élmény maradt számunkra, akik ott lehettünk.

Ezután következett tíz év az egyházmegye élén, Erdély 80. püspökeként, Márton Áron utódjaként. Nehéz tíz év volt, de rá várt még az a feladat is, hogy egyházmegyei kormányzóként átvezesse az egyházmegyét a kommunizmus bukása után az új korszakba. Még három évet élhetett nyugdíjasként. Ott várja a feltámadást a székesegyház kriptájában a megyéspüspökök sorában, nagy elődje és eszményképe, Márton Áron mellett. Amikor főegyházmegyénk alapításának millenniumára emlékezünk, foglaljuk imáinkba néhai főpásztorunk születési centenáriumát is.

Dr. Jakubinyi György