Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Áruló

Nem értem a Mt 26,24-ben olvasható mondatot. Magam is megkérdeztem a Mestert, hogy nem én árulom-e el.

Tudom, hányszor elárulom őt nap nap után, amíg itt megyek mellette, hallgatom tanítását és figyelem tetteit. Hányszor nem értettem meg, nem hittem el a látott mozdulatát sem, és hány alkalommal éreztem azt, hogy bizony kényelmesebb lenne nekem is otthon, a halászháló mellett, az asszonyom közelében vagy a barátaim csapatában.Mindig itt maradtam, itt vagyok már otthon, itt a helyem, a zsigereim ide vezetnek vakon is, a Mester közelébe. Nem én választottam, hanem ő keresett ki engem a palesztin falvak egyikéből. Ahogy mindegyikünket. Ahogy az árulót is.

Hogyan lehet valaki nálam is nagyobb áruló, hiszen újra és újra megszégyenülök a betegekkel való gyengédsége láttán, aki nap nap után lesütött szemmel veszem tudomásul, hogy még mindig nem kezdődik el népem politikai megváltása. Biztos, Uram, hogy nem én vagyok? Olyan büszke lennék, ha valóban ünneplő tömegek kísérnének állandóan téged, úgy, mint néhány napja, amikor bevonultunk a nyüzsgő városba. Annyira tudtam volna értékelni, ha királlyá választottak volna, ott a tó partján, a kenyérszaporítás után. Magam is nagyon a csúcson lennék.

Annyiszor elképzeltem, hogy kórházat nyitunk, és minden beteget hozzád vezetünk. Vagy missziót szerveznénk, amelynek keretében a friss halottakat támasztatnánk fel veled. Megbeszélnénk a parasztokkal, milyen időjárást szeretnének, és Izrael látná el élelmiszerrel az egész birodalmat.

Legalább ünnepelt előadó lehetnél. De gyakran félrevonsz minket a puszta közepére, és csak velünk vagy, csak a mi kis közösségünkkel foglalkozol. Sokszor szinte menekülsz a tömegtől. Minket is otthagysz a homok magányában, hogy valamelyik domb mögött egyedül imádkozhass. Újra és újra beszélsz a halálodról, a szenvedésedről. Ha gyógyítasz, azt is szigorú titokban teszed: ne tudja más, csak az az ember, aki meggyógyult. Nem mind képes rá, hogy magában tartsa újraépülése csodáját, de volt olyan gyógyult ember, akinek egészségessé válásáról még mi sem tudtunk, hiszen ráparancsoltál, hogy ne mondja el senkinek. Csak a szeme csillogása árulkodott. Mégis: nem reklámot kérsz, csak kapcsolatot. Pedig mindened megvan ahhoz, hogy ünnepelt ember legyél, akár a király ellen, a király helyett is.

Én pedig nem értem. Nem ez az árulás? Nem a megingásaim, a konok nemtudásom, az értetlenségem az, ami éppen ma este szerinted is áruláshoz vezet? Mi lenne a különbség köztem és az ember között, aki veled a tálba nyúl? Ugyanazt eszem én is. Ugyanúgy elment mindegyikünk a te örömhíredet hirdetni a falvakba, és mind boldogan és hittel tértünk vissza! Ez sem elég ahhoz, hogy mind a te oldaladra kerüljünk országodban, ahogy ígérted? Hol van az igazságod, hol van az irgalmad?

Vagy talán éppen az igazságod, az irgalmad a kulcs ebben a kegyetlen mondatban. Valami, amit még nem ismerünk a történetből. A minden árulásból való visszatérés lehetősége. Amikor a fejünk, a szívünk, a vérünk, egész lényünk visszatérne mindennapos árulásunk után, de a fájdalom, a szégyen, a szemedbe nézés kényszere nem enged hozzád, a társaságodba. Ha így van, akkor nem a múltunkban dőlt el árulásunk bére, hanem a jövő titka, hogy melyikünk nem mer visszatérni.

Ma már nem nyúlok a tálba.

Bayer Róbert