Vasárnap Logó

A betegek világnapjára

XVI. Benedek pápa a betegek világnapjára (február 11.) írt üzenetében minden emberi élet abszolút és felsőrendű méltóságát hangsúlyozza akkor is, ha ez az élet gyönge, védtelen, és a szenvedés misztériuma veszi körül. A betegek világnapjának idei témája a beteg és szenvedő gyermekek.

„Körünkben élnek olyan kicsiny emberi lények, akik fogyatékkal járó betegségeket hordoznak testükben, és sokan olyan betegségekkel küzdenek, amelyek az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is gyógyíthatatlanok – írja üzenetében a pápa. Vannak olyan gyermekek, akik háborúk következményeit viselik testükben és lelkükben, mások esztelen felnőttek gyűlöletének ártatlan áldozatai, ismét mások sorsukra hagyva, család nélkül az utcán élnek, kiskorúak, akiknek gátlástalan felnőttek sárba tiporják ártatlanságát és soha be nem gyógyuló sebeket ejtenek bennük.”

A keresztény közösség nem lehet közönyös e drámai helyzetekkel szemben, világosan tudja, hogy cselekednie kell. Az egyház ugyanis Isten családja a világban, és ebben a családban senkinek sem szabad szenvednie amiatt, hogy nélkülözi a legszükségesebbet is. A szeretetszolgálat minden időkben szorosan hozzátartozott a keresztény közösségek életéhez, az egyház az evangéliumi eszményeket mindjárt a kezdetektől konkrét gesztusokban váltotta valóra. Ma a megváltozott egészségügyi körülmények között még inkább belátjuk, mekkora szükség van az egészségügyi szakemberek és a helyi keresztény közösségek harmonikus együttműködésére.

Üzenetében a szentatya ezután a beteg gyermekek családjára irányította a figyelmet. A család túl azon, hogy osztozik a szenvedésében, nagy gyakorlati nehézségeket is magára vállal, hogy közel maradhasson a beteg gyermekhez. Az irgalmas szamaritánus példájára a keresztény közösség nem hagyhatja sorsára ezeket a szülőket. Olyan hálózatot kell kialakítani körülöttük, amely segít a próbatétel elviselésében, táplálja bennük a reményt, hogy azt érezzék, hogy a krisztusi hitben osztozó testvérek egy nagyobb családja veszik körül őket, tettekkel és imádsággal. A beteg gyermekek lankadatlan napi gondozása beszédes tanúbizonysága az emberi élet iránti szeretetnek, főként abban az esetben, amikor ez az élet gyönge és kiszolgáltatott. Határozottan meg kell védeni az emberi élet abszolút és elsőrendű méltóságát. Az idő múlik, de az egyház tanítása ezen a téren változatlan. Fennhangon hirdeti, hogy az élet szép, és akkor is teljességében vállalni kell, amikor az élet erőtlen és a szenvedés misztériuma öleli körül.

Az üzenet ezekkel a szavakkal zárul: „Kedves beteg, szenvedő gyermekek! A pápa atyai szeretettel magához ölel titeket hozzátartozóitokkal együtt. Biztosít benneteket arról, hogy külön megemlékezik rólatok imáiban. Kéri, hogy bízzatok a szeplőtelen Szűz Mária anyai segítségében, akit karácsonykor ismét szemléltünk, amint örvendve karjába szorítja a gyermekké lett Isten fiát. Kérem nektek és minden betegnek a szent Szűz, a betegek üdvössége anyai közbenjárását, és mindenkire szívből adom rendkívüli apostoli áldásomat.”

(VR)