Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

…legyenek eggyé kezedben…

A vallásháborúk kora tájainkon már rég letűnt…

Milyen jó, hogy egyre ritkábban hallani ilyen okból kirobbanó családi perpatvarokról, és talán egyre kevesebb az előítélet is, jobban kezdjük ismerni egymást – ha még nem is eléggé –, esetleg merünk tanulni is más felekezetű keresztény testvéreinktől… Sőt, már arra is van példa, hogy gyakran átesünk a ló másik oldalára, és feladjuk vallási (és nemzeti) identitásunkat a „béke érdekében”, „felebaráti szeretetből” – holott nyilván nem erről lenne szó…

Az idei imahét jelmondata felhívja a figyelmünket ennek az egységnek egyik nagyon fontos jellemzőjére: kezedben – Isten kezében jöhet csak létre; ezt az egységet ugyanis nem képes az ember helyreállítani, az az ember, akinek bűne miatt jött létre a megosztottság.
Mit tehet akkor mégis a mindig összeférhetetlen és okoskodó ember?

Nézzünk csak vissza elmúlt hetünkre: hány rendezvényen, ökumenikus istentiszteleten vettünk részt? Hány ilyen témájú tévé- vagy rádióműsort kísértünk figyelemmel, hány más felekezetű ismerősünkre mosolyogtunk rá többször, mint egyébként? Mennyit imádkoztunk egyedül vagy a családban ezért az ügyért? Netalán elolvastunk egy könyvet, ismertető füzetet a közeledés érdekében? Mert helyes ismeret nélkül nincs elfogadás, nincs igazi szeretet…

Úgy tűnik, ma már nem is annyira az ellenséges érzület a probléma, hanem az érdektelenség. Felgyorsult életritmusunk ritkán enged rést ütni az időbeosztásunkon, hogy ezekre időt szakítsunk, s különben is ma már olyan természetes, hogy nem bántjuk egymást – de ettől az egység, a keresztényi tevékeny szeretet még nagyon messze van…

Egyik fontos dolog, amit tehetünk – és nemcsak az egység hetében –, az éppen ez: érdekeljen a másik felekezetű felebarátom hite, liturgiája, kultúrája, egyházi élete… Érdeklődésem meg fogja mutatni, hogy abban a környezetben, ahol élek, mi az én konkrét részfeladatom – akkor is, ha az egész hogyanjára nincs, nem is lehet rálátásom, és anélkül, hogy a magaméból bármit is föl kéne adnom.

Egykor református nagymamámmal mindig szívesen énekeltem együtt. És ennyi elég volt ahhoz, hogy közöttünk létrejöjjön az egység. Kis buzgó katolikus hittanosként is volt egy kedvenc református énekem: Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…

Mi sem illik jobban ehhez a kérdéskörhöz, mint ennek az éneknek a biblikus bölcsessége.

Farmati Anna