Vasárnap Logó

Sok a tag, de a test csak egy

Jártál már hiteles keresztények élő közösségében? Voltál már valamilyen összejövetelükön? Megfigyelted, milyen az életük? Ha igen, biztosan észrevetted, hogy a közösség tagjai különféle feladatokat látnak el. Van, aki a beszéd adományával rendelkezik, és olyan lelki mélységeket tud átadni neked, amelyek megérintik lelkedet. Van, aki úgy tud élni a segítés, a szolgálat, a másokról való gondoskodás adományával, hogy elámulsz, látva, milyen eredményeket ért el a szükséget szenvedők megsegítésében. Van, aki olyan bölcsen tanít, hogy új erővel árasztja el meglévő hitedet. Van, aki a szervezés művészetét kapta, van, aki az irányításét. Van, aki meg tudja érteni azt, akivel kapcsolatba kerül, és vigaszt tud nyújtani azoknak, akik erre szomjaznak. Mindezt megtapasztalhatod. De ami egy ilyen élő közösségben leginkább megérint, az a közös lelkület, amely mindenkit átjár. Úgy érzed, hogy ott van a levegőben, és ebből az eredeti közösségből egységet, egyetlen testet alkot.

Sok a tag, de a test csak egy. (1Kor 12,20)

Pál is egészen élő keresztény közösségekkel találta szembe magát. Ő különleges helyzetben volt, mert ezek éppen az ő rendkívüli igehirdetése folytán keltek életre. Ezek közül az egyik a korintusiak fiatal közössége volt, amelyben a Szentlélek bőkezűen osztogatta ajándékait, vagy, ahogy mondani szoktuk: karizmáit. Sőt, abban az időben egyes rendkívüli karizmák is megjelentek, a születő egyház különleges hivatásának megfelelően. Ez a közösség azonban, miután megtapasztalta a Szentlélek különleges adományainak magasztos élményét, megismerte a rivalizálást, a zavart, éppen azok között, akik ezekben az ajándékokban részesültek. Az Efezusban tartózkodó Pálhoz kellett tehát fordulniuk, hogy tisztázzák a helyzetet. Pál habozás nélkül válaszolt, megírva rendkívüli leveleinek egyikét, amelyben elmagyarázza, hogyan kell élni ezekkel a különleges kegyelmekkel. Elmagyarázza, hogy különböző karizmák, különböző szolgálatok léteznek, mint amilyen az apostoloké, prófétáké vagy tanítóké, de az Úr, akitől mindezek származnak, egy és ugyanaz. Azt mondja, hogy a közösségben vannak, akik csodákat művelnek, gyógyítanak, olyanok, akik rendkívüli módon mások szolgálatára vannak hivatva. Mások a kormányzás adományát kapták, vannak olyanok is, akik nyelveken beszélnek, és olyanok, akik ezt értelmezni tudják. Hozzáfűzi azonban, hogy mindez az egy Istentől származik. Mivel tehát a különböző ajándékok ugyanannak a Szentléleknek a kifejeződései, aki tetszése szerint osztja őket, nem lehet, hogy ne legyenek harmóniában egymással, lehetetlen, hogy ne egészítsék ki egymást.

Hiszen ezek nem személyes előnyökért vannak, nem vezethetnek dicsekvéshez vagy önigazoláshoz, hanem közös célt szolgálnak: a közösség építését, mások szolgálatát. Éppen ezért nem szülhetnek rivalizálást vagy zűrzavart.

Pál – bár azokról a különleges adományokról beszél, amelyek a közösség életét hivatottak szolgálni – arra figyelmeztet, hogy a közösség minden tagja kapott képességeket és talentumokat, hogy azokat mindenki javára kamatoztassa; továbbá hogy mindenki örüljön annak, amit kapott. Úgy mutatja be a közösséget, mint egy testet, és felteszi a kérdést: „Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test?” (1Kor 12,17-19) „Ám sok a tag, de a test csak egy.” Ha minden tag más, mindegyik ajándék lehet a többiek számára. Így mindegyik önmaga lehet, megvalósíthatja Isten reá vonatkozó tervét, amely megkülönbözteti őt a többiektől.

Pál abban a közösségben, amelyben a különböző adományok működnek, olyan élő valóságot lát, amelynek ezt a nagyszerű nevet adja: Krisztus. Mert tény, hogy ez az egyedülálló test, amelyet a közösség tagjai alkotnak, valóban Krisztus teste. Krisztus ugyanis tovább él az egyházban, és az egyház az ő teste. A keresztségben a Szentlélek valóban Krisztusba építi a hívőt, aki bekapcsolódik a közösségbe. Ott pedig mindenki Krisztus: minden megosztottság megszűnik, eltűnik minden hátrányos megkülönböztetés.

Sok a tag, de a test csak egy.

Ha a test egy, a keresztény közösség tagjai akkor gyakorolják jól új életmódjukat, ha megteremtik maguk között az egységet. Azt az egységet, amely feltételezi a különbözőséget, a pluralizmust. A közösség nem egy tehetetlen maszszához hasonlít, hanem egy élő szervezethez, amelynek különböző tagjai vannak. A keresztény számára szakadást előidézni éppen az ellenkezője annak, mint amit tennie kell.

Sok a tag, de a test csak egy.

Hogyan fogod tehát élni ezt az új igét, amelyet az Írás eléd helyez? Fontos, hogy nagy tisztelettel legyél a keresztény közösség különböző feladatai, ajándékai és talentumai iránt. Ki kell tárnod szívedet az egyház sokféle gazdagságára. Nemcsak a kis helyi egyházra, a plébániai közösségre, egy keresztény társulatra vagy egyházi mozgalomra, amelynek tagja vagy és amelyet ismersz, hanem a sokféle formájú és kifejeződésű egyetemes egyházra. Mindezt a magadénak kell érezned, mert ennek az egyetlen testnek a része vagy.

Amint tekintettel vagy fizikai tested minden tagjára és véded őket, úgy kell tenned ennek a lelki testnek minden tagjával is. Mindenkit becsülnöd kell, és meg kell tenned a részedet abban, hogy a lehető legjobban hasznossá tehessék magukat az egyházban.

Ne kicsinyeld le azt, amit Isten ott kíván tőled, ahol vagy! Lehet, hogy úgy tűnik számodra, hogy a napi munka monoton, és nincs különösebb jelentősége. Mindannyian ugyanahhoz a testhez tartozunk, és mint tag mindenki részt vesz az egész test munkájában, azon a helyen, amelyet Isten választott számára.

Végül a legfontosabb az, hogy ott legyen benned az a karizma, amely – Pál szavaival élve – felülmúlja az összes többit: a szeretet. A szeretet azok iránt, akikkel találkozol, a szeretet minden ember iránt a földön. A szeretet, a kölcsönös szeretet által lehet a sok tag egyetlen testté.

Chiara Lubich