Vasárnap Logó

Keressen a katolikhos.ro oldalain:

Rendelje meg a teljes Szentírást

Ár: 30 lej

 

 

Ár: 50 lej

 

 

Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig… 

Az élő szervezet csodálatos fejlődése vagy talán a véges, ám állandóan táguló világegyetem ihlette azokat az optimista pénzügyi szakembereket, akik határtalan növekedést prófétáltak a globalizálódó világnak, mindenekelőtt gazdasági vonatkozásban. Aki már az „öregecskedés” (Gyurcsány Ferenc nyelvújító törekvésének terméke) korában leledzik, az könnyűszerrel érezheti bizonyítottnak azt a sajnálatos tényt, hogy nem csupán a töretlen fejlődést éli át a szervezet folyton bugyogó örömmel, hanem a leépülés örömtelen folyamata is előre programozva van. A világegyetem állásával kapcsolatban pedig Stephen Hawking professzornak Az idő rövid története első kiadásában közzétett számos elméleti jóslatát alátámasztották az utóbbi évek megfigyelései, mások mellett a kozmikus háttérsugárzást vizsgáló műhold (COBE) friss eredményei, amely a kezdet kezdetét követő 300 000 éven belülre visszanyúlva tapogatta le a világegyetemet, feltárva a téridő szövetének Hawking által megjósolt kis ráncait.

Szeptember végétől az „örök” fiatalos, lendületes (8-12 százalékos) fejlődést mutató világgazdaságnak gyermekien rózsás orcáján jelentek meg apróbb ráncok, aminek következtében olyan rég elfeledett szavak kezdtek közszájon forogni, mint válság, a gazdasági növekedés lassulása, recesszió. Az arc ráncainak megjelenésében általában az egészségtelen életmód, valamint az idő (el)múlása a ludas. Mert egészségtelen életmód az, ha vakon bízva a teljességgel előre nem láthatóban és ezért megbízhatatlanban ma elfogyasztjuk az egy hónap múlva esedékes mindennapi kenyerünket, ráadásul kalács formájában. Meg talán az is lehet, hogy a piac kifogástalanul működő önkontrolljáról minden látható ok nélkül mérhetetlenül meggyőződött neoliberális piacgazdaság felett járt el az idő.

Pedig éppen most kezdtek a neoliberális jegyekkel (is) rendelkező kormányok rákapni annak a nevelési rendszernek az ízére, ami egyszerű konzumidiótákat szabadít a világra, a társadalmi-politikai kezelhetőségük okán. Akinek ugyanis a termelés-fogyasztás minden idejét kitölti, attól nem várható el a gondolkodás mint az emberi lét egyik mellékterméke. Aztán persze azért vannak a legjobban megdöbbenve, hogy a gondolkodás kimaradásával a cselekvés is fáradsági tüneteket produkál (amit egyébként a választási kedv lanyhulása minden szónál ékesebben bizonyít – más egyebek mellett).

Pozitív hozadéka a mindenkit sújtó világgazdasági ódiumnak talán az lehet, hogy ismét magukra találnak az emberek. Az sem elképzelhetetlen, hogy megjegyzik annak a szomszédnak a nevét, aki már öt éve mellettük lakik. A lassulás nem mindig jelent csak rosszat. Sok emberi vonás vár felfedezésre a másik arcán és a magunk lelkében egyaránt. Emellett a csiga története sem hagyható figyelmen kívül, aki a haladás lassúságát hangsúlyozó útitársának rezignáltan így felelt: nem baj, ha lassan haladunk, mert lehet, nem is jó irányba tartunk. Nem olyan nagy baj tehát az, amit a nóta, egyszersmind népi megfigyelés imígyen summáz: „Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig…”

Balla Árpád