Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXVI. évfolyam 8. szám, 2016. február 21.

Beteglátogatás során gyakran megtapasztalom, milyen kegyelem ez a szolgálat. Eszembe jutnak a Szentírás szavai: „Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld” (Kiv 3,5). Ha tehetném, lábujjhegyen járnék, hogy még a léptek zajával se zavarjam, riasszam meg a beteget. Aztán finoman, szívből rámosolygok, és a bemutatkozás után, ha a beteg is szeretné, beszélgetni kezdünk. Időjárásról, családról, kórházról. Van, aki még nem akar a betegséghez kapcsolódó témáról hallani, vagy olyasmiről, amiről úgy gondolja, hogy attól sebezhetővé válhat. De ha észreveszi, hogy valóban érdekel és fontos számomra, amit mond, ha már „jóban vagyunk”, mesél betegségről, fájdalomról, kétségbeesésről, reményről, mint a csobogó patak.

 

Sok kegyelem és bölcsesség adatik a súlyos betegeknek. Ott van az Istenbe, a szeretet és irgalom forrásába vetett hit, a teljes ráhagyatkozás, amint a zsoltáros szavaiból is ismerjük: „onnét van most sajgó sebem, hogy az Úr keze most másképp érint” (Zsolt 77,11).

A beteg és én közös résztvevői vagyunk ugyanazoknak az aggodalmaknak és reményeknek, ízlelgetjük a megpihenés és új utak meghódítását.

Panoráma

Jakubinyi György érsek hetvenéves

 

„Éveinknek száma legföljebb hetven,

S ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig.

Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás,

Gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.”

(Zsolt 90,10)

 

A Biblia szerint az emberek közül legtöbbet élt Matuzsálem 969 esztendősen halt meg. Akkoriban még ennyit éltek az emberek, legalábbis a Biblia így rögzíti – ma lehet azon elmélkedni, vajon milyen naptár és rendszer szerint számoltak. Tény, hogy a Biblia azt a tanulságot kívánja elmondani, hogy Isten jósága az embert élteti, és gonoszsága miatt kapta büntetésül az egyre rövidülő földi létet. Hiszen már a vízözön előtt 120 évre csökkent az ember földi élete, később a zsoltáros Dávid király már 70, kivételesen 80 évről beszél. A 70. életévét töltő Jakubinyi György érsek a biblikus szakember eszköztárát felvonultatva erről beszélt február 13-án, szombaton a gyulafehérvári székesegyházban tartott szentmisén az őt köszönteni gyűltekhez szólva. Azzal zárta homíliáját – amelynek elején a vámos Lévi-Máté meghívásáról is beszélt az evangélium alapján –, hogy az ember életének lényege, bármennyit élne is, hogy a számára kiszabott időt tartalommal töltse meg. Ezt a gondolatot szőtte tovább akkor is, amikor a Teológia dísztermében a tiszteletére tartott ünnepi műsor végén megköszönte a megemlékezést: elmondta, őt a dicséret, érdemei sorolása nem hatja meg, mert tudja, Isten előtt mit ér, s hogy Isten előtt mindenki bűnösként áll, ő maga is. Ugyanakkor Ferenc pápával azt kérte: imádkozzanak, imádkozzunk érte.

Panoráma

Fotók: Csúcs MáriaÜnnepélyes keretek között nyitották meg Csíkszeredában február 12-én, Márton Áron püspökké szentelésének 77. évfordulóján a Márton Áron-emlékévet. A boldog emlékű erdélyi főpásztor születésének 120. évfordulója alkalmával Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága hirdette meg az emlékévet azzal a céllal, hogy a 2016-ban tartott rendezvényekkel az „emberkatedrálisnak” tekintett Márton Áron életművét, tevékenységét minél szélesebb körben megismertessék, népszerűsítsék. A kezdeményezéshez csatlakozott Hargita megye Tanácsa és kulturális intézményei, Magyarország Csík­szeredai Főkonzulátusa, a Pro Patria Egyesület, a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért és a csíkszeredai Márton Áron Líceum.

Panoráma

Zsúfolásig telt idén is február 11-én a csíksomlyói kegytemplom: több ezer idős és beteg érkezett Csíksomlyóra, hogy az Irgalmasság kapuján átlépve részt vegyen a betegek idei nagy zarándoklatán, az évek óta hagyományossá vált püspöki szentmisén közösen imádkozzanak, hálát adjanak, és kéréseik teljesüléséhez a Szűzanya közbenjárását kérjék. A szentmisén nemcsak a szenvedőkért, hanem ápolóikért, az orvosokért, az egészségügyben dolgozókért is imádkoztak.

Panoráma

Húsz év börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság február 10-én Alexandru Vişinescut, Románia egyik leghírhedtebb börtönének egykori parancsnokát. Az ítélet jogerős, Vişinescu azonnal börtönbe került annak ellenére, hogy 91 éves, összetöpörödött öregember. 

 

 

Romániában a kommunista rezsim idején több mint félmillió, a rendszer ellenségének tekintett embert börtönöztek be, közülük sokan nem élték túl az embertelen fogva tartási körülményeket. Alexandru Vişinescu az első volt kommunista börtönparancsnok, akit bíróság elé állítottak Romániában, s az első, akinek az ügyében jogerős ítélet született. A vádirat szerint Vişinescu volt börtönparancsnok rendszeresen megsértette a politikai foglyok alapvető emberi jogait. 1956 és 1963 között a hírhedt Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka volt, ahol ebben az időszakban legkevesebb tizennégyen haltak meg. A rabokat elviselhetetlen körülmények között, gyakran magánzárkákban tartották, hidegben és kevés élelemmel. Az ügyészség legalább tizenkét fogoly – köztük a Nemzeti Parasztpárt több vezetőjének – haláláért közvetlenül őt tette felelőssé. Később kegyvesztett kommunista vezetők is idekerültek, köztük Luka László (Vasile Luca) és titkára, Alexandru Iacob. 1955 után ebben a börtönben raboskodott több-kevesebb ideig több pap, püspök is: Alexandru Todea görögkatolikus püspök, Boros Béla segédpüspök, Waltner Joseph (József) temesvári római katolikus pap, püspökségi tanácsos, Heber Johann Nikolaus temesvári római katolikus püspöki titkár, Gheorghe Petz, Pătraşcu Gheorghe, Duma Ioan (János) római katolikus papok, Leluţiu Aurel görögkatolikus pap, Ştefan Tătaru ferences szerzetes, Godó Mihály jezsuita, valamint itt halt meg Sándor Imre gyulafehérvári egyházmegyés pap, titkos ordinárius, egykori kolozsvári püspöki helynök. Râmnicu Sărat főjellemzője az állandó hideg volt, amely szeptemberben elkezdődött és május-júniusig tartott. Sándor Imre a hideg miatt halt meg: 1956. február 5-én (más források szerint 29-én) fagyott meg cellájában, testét jeltelen sírba temették, ma sem lehet tudni, hol nyugszik.

Panoráma

A kézdivásárhelyi szervezőknek köszönhetően a Mária Iskola „tanulói” február 7–10. között intenzív kurzuson vehettek részt. Minden tanóra az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek a körüljárásával foglalkozott. Nem pusztán elméleti alapon, sokkal inkább a gyakorlatba ültetésről volt szó. Ezt alátámasztandó Hajlák Attila-István tanmeséket mondott, amelyek a példabeszédek erejével rávilágítottak egy-egy erényes cselekedet lényegére. A kiscsoportos foglalkozásokon feladatokat kellett megoldani Például mindenkinek le kellett rajzolnia a kedvenc bibliai jelenetét, a rajzon valahol fel kellett tüntetnie saját magát is, és ezzel a rajzzal kellett bemutatkoznia a csoport többi tagja előtt. Éneket is kellett írni az irgalmasságról, amit a bibliai színes esten adtak elő. A Mária Iskola tagjai nem ijedtek meg sem a feladatoktól, sem a minden percet lefedő programtól.

Panoráma

Fotó: Fábián RóbertKolozsváron immár hagyomány Márton Áron püspökké szentelésének emlékére február 12-én a leendő erdélyi szentre emlékezni. Idén a püspökké szentelésnek 77., születésének 120. évfordulóját ünnepeljük, így a kolozsvári rendezvény nagyobb szabású volt: az ünnepségen, amelyet a Szent Mihály plébánia és a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület szervezett, a Nőszövetség dísztermében kezdődött, két kiadványt mutattak be. Elsőként az Imádkozzunk Áron püspökkel! című imafüzetet, majd Nagy Zoltán hitoktatónak A Hegy című DVD-összeállítását ismerhették meg a résztvevők.

Panoráma

Öt akolitust avatott fel Tamás József segédpüspök Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János plébániatemplomban február 14-én. Ugyanakkor három lelkipásztori munkatársra kérte a jó Isten áldását, hogy a szolgáló szeretet lelkületével és elöljáróik iránti engedelmességgel eltelve, tanúságtevő módon hirdessék Isten jóságát és építsék az ő országát.

Egy falat a léleknek
  • Nem a dolgok biztosítják az életet. „A Lélek az, ami éltet.” (Jn 6,63) Ahol a Lélek nem kelt életet, ott a dolgok üresek maradnak. Ahol a Lélek nem működik, ott a dolgok legfennebb régészeti, múzeumi tárgyakká lesznek, amelyeknek szépsége elszomorít, mert halott.
  • Figyelem! A történelmi nagyságunk, büszkeségünk és az anyagi jólétünk nem ment meg minket! Mindkettő olyan törmelékké válhat, amely maga alá temet.
  • A mai világ ezt kérdezi tőlünk: Van-e bennünk élet, azért, hogy jelent és jövőt adjunk neki?

Emlékezzünk régiekről

Hatvan éve haltak meg

Márton Béla. Vicében született 1884. június 1-jén. A teológiát Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte 1907. június 26-án Mailáth Gusztáv Károly püspök. Kézdiszentléleken és Kolozsvárt volt káplán. Mócson, Maroshévízen, majd 1941-től Görgényszentimrén plébános. Ott is halt meg 1956. február 25-én, 72 éves korában. Temetésén én mondtam a szentbeszédet. A községi temetőben nyugszik.

Hírek, hirdetések

A duzzogástól a kézfogásig

A Gyulafehérvári Főegyházmegye család-munkacsoportja idén is megszervezi a feleségek és édesanyák hétvégéjét, amelynek mottója: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Óz 6,6).

Arra hívják a feleségeket és édesanyákat, hogy közösen tanuljanak irgalmasan nézni önmagukra, kapcsolataikra, felfedezve, átélve Isten irgalmát; oldani a mindennapok leterheltségét, és új látásmóddal rácsodálkozni a megtapasztaltakra.