Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

Kakas István

Kakas István feltehetőleg Kolozsváron született 1558 körül. Apját már Kolozsvárott találjuk, ahol tekintélyes vagyont, Miksa császár-királytól pedig nemességet szerzett. Fia, István tehát jó módban nőtt fel, élvezve az anyagi függetlenség és gondtalanság minden előnyét. Nagy műveltségre tett szert, hisz tíz évet töltött a bécsi, bolognai és páduai egyetemeken, amelyekről képzett, tanult emberként tért vissza szülővárosába, Kolozsvárra.

Jogi tanulmányai után az ifjú Kakas bírói pályára lépett, de nyelvismerete és külföldi tapasztalatai miatt az állami élet szervezetében is helyet kapott. Erdélybe visszatérve Báthory Zsigmond fejedelmi udvarában kincstartó, majd a fejedelmi udvari ítélőszék bírája lett. 1593-ban járt Angliában Erzsébet királynénál, hogy támogatását kérje Erdély érdekében a szultánnál. Lengyelországban is több ízben megfordult, majd többször egymás után a prágai udvarba küldték, és római, illetve spanyolországi követsége csak új ura – Báthory András bíboros fejedelem – váratlan halála miatt maradt el. Amikor elvesztette a fejedelmi támogatást Erdélyben, eladta a kolozsvári házait, és második feleségének a birtokára, az olaszországi Bolzanóba költözött. Itt érte utol Rudolf császár levele, melyben felkérik a nagy szövetséges reményekkel kecsegtető perzsiai (mai Irán) követség vezetésére. A diplomáciai kapcsolatok felvételét a perzsa sah kezdeményezte. Kakas küldetése volt, hogy ezt a szövetséget ténylegesen nyélbe üsse a török birodalom ellen és a szultán ellen. 1602-ben indultak el Prágából. És annál fájdalmasabb, hogy miután Prágából indulva Szilézián, Lengyelországon, az orosz birodalmon és a tatárok földjén, a viharos Kaspi-tengeren át szerencsésen eljutott Perzsiába, épp akkor lepte meg a halál, amikor célját majdnem elérte: elfogyott az ivóvizük és kénytelenek voltak tengervizet inni. A követség tagjai sorra megbetegedtek. Valószínű, hogy Kakas István is vérhast kapott. 1603-ban már hordágyon vitték Lahidzsánba, ahol három nap múlva meghalt. Kérésére a szállásuk kertjében temették el egy lombos fa árnyékában. Így vált Kakas István az első magyar perzsiai utazóvá. Habár naplója nem maradt reánk, utazásáról bőséges tudásunk van, ugyanis végzetes nagy útját fiatal titkára, a szászországi Tectander György németül lejegyezte. Gazdáját elveszítve Tectander másfél évi kalandos, veszedelmes út után ért vissza kiindulóhelyükre, Prágába, ahol Rudolf császár-király 1605. január 8-án fogadta és vette át jelentését. Kakas István útjáról magyarul az 1892-ben Temesváron megjelent Régi magyar utazók című könyvben olvashatunk, szerzője Szamota István, valamint Nyireő István Kakas István utazása Moszkván át Perzsiába című könyvében, mely a Földrajzi Közlöny kiadásában jelent meg 1905-ben.