Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Útjelző

Mária iskolájában 73/1. 

Dr. Nogáll János a Boldogasszony Követése című könyvében ezt így fogalmazza meg:

„Mária Istenével szeretetbeli viszonynak örvendett. […]  A Szűzanya példája annak, hogy aki az Istent igazán szereti, azon igyekszik, hogy minél több szívet az ő szerelmére bírjon.” (Nogáll János: Boldogasszony Követése, 9.187.)

Minél több szívet Isten szerelmére bírni… a Szűzanya annyira szerette Istent, annyira megtapasztalta Istent, hogy meg szeretné osztani ezt másokkal is. (vö. Erzsébet látogatása)

Aki megtapasztalja Isten személyes szeretetét, vagy aki csak egy parányit is megsejt belőle, arra törekszik, hogy mások is megtapasztalják, megéljék ezt. Ez az az élmény, tapasztalat, ami mindnyájunknak adatott. Ez lenne a mi életfeladatunk is: Minél több szívet Isten szerelmére bírni.

Másodéves kispap voltam, amikor a Hittudományi Főiskola könyvtárában olvasgattam. Levettem egy könyvet a polcról, melynek ez volt a címe: Szerelmes a jó Isten… akkor valamiféle melegség járta át szívemet. Könnyek eredtek meg a szememből… azt sem tudtam, hogy hova forduljak, nehogy kispap társaim meglássanak. Kegyelmi pillanat volt, az biztos, és hiszem, hogy szeret a jó Isten. Szerelmes a jó Isten, mindig élünk szeretetében, szívében.

A Szűzanya is megélte az Istennel való bensőséges szeretetbeli viszonyt. Ez tágította ki szívét annyira, hogy a mi égi édesanyánk is lett. Aki az Istent igazán szereti, azon igyekszik, hogy minél több szívet az ő szerelmére bírjon.

Bosco Szent János a Szűzanya szerelmese volt. Mindenkinek ezt mondta: „A Madonna nagyon szeret benneteket!”

Tekintsünk Bosco Szent János Szűz Máriával való bizalmas kapcsolatára: Bosco Jánosnak kilencéves korában látott álma egész életére nagy befolyással volt. Akkoriban az az előkelő Úr azt ígérte neki, hogy ad melléje egy tanítónőt. Don Bosco szokta emlegetni: „Akkoriban az Úr mellett láttam egy felségesen öltözött úrhölgyet… ő észrevette, hogy a korábbi kérdések miatt még nagy zavarban vagyok, és arra kért, hogy lépjek közelebb. Jóságosan kézen fogott engem.”

Meg volt győződve arról, hogy őt a Szűzanya „kezénél fogva” vezeti. Ez az álma eléje vetítette a munkaterét, és megtanította őt a jóság és a szelídség nevelési módszerére. Rendszeres imádsága által lett Szűz Mária János hétköznapjainak is édesanyja, sokkal több a búcsújárás és az ünneplés nagyasszonyánál. Megmutatkozott ez már Becchiben, amikor télvíz idején az istállóban felolvasott hallgatóinak, és az olvasást „Üdvözlégy Máriával” fejezte be. Ugyanígy nyáron, amikor mutatványai megkezdése előtt nézőivel közösen elimádkozta a rózsafüzért. Továbbá a Moglia-tanyán is, amikor őt kérte meg Dorotea asszony, hogy imádkozza el ő a rózsafüzért, mert ájtatosan és összeszedetten tudja imádkozni.

A papi szemináriumba való lépése előtti napon így szólt hozzá édesanyja: „Amikor megszülettél, az Istenanyának ajánlottalak. Amikor megkezdted tanulmányaidat, szívedre kötöttem, hogy szeresd mennyei Édesanyádat, most azt ajánlom neked, hogy légy teljesen az övé.”

Don Bosco idejében is voltak a Mária-tiszteletben elfogultságok és túlzások. Az ifjúság apostola a barátjának, Comollo Alajosnak, aki szeminarista korában halt meg 1839-ben, hamarosan megírta életrajzát. E szerint Comollo a halálos ágyán erre int mindenkit: „Óvakodj mindenkitől, akik keveset imádkoznak a Szűz Anyához és egy kicsi áldozatot is hoznak, ennek fejében azt hiszik, hogy a Szűz Anya megvédi őket, bár szabados és zabolátlan életet folytatnak. Ha csak ennyiben áll a Mária-tiszteletük, akkor jobb, ha semmit sem tesznek. Légy a Szűz Anya őszinte tisztelője azáltal, hogy erényeit utánozod, és akkor majd tapasztalhatod jóságának és szeretetének hatalmát.”