Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Egy falat a léleknek

Mennyire szép a reggeli ima: „Szívem első gondolata hozzád száll fel, Istenem…” És most szeretnék megállni ennél a sornál, de nem csak az első sornál, hanem az első gondolatnál. Valójában az egész nap folyamán nem kellene továbbmenni, hanem meg kellene megmaradni az „első gondolatnál”.

• Mert annyi minden támadja meg a gondolatainkat… Az egész napunk nem más, mint a gondolataink viharának, csatáinak az átélése. És az érzékszerveink teljes egészében kiszolgálják bennünk e csatározás „igényeit”. A szív mélyén rejtőző öröm, remény, félelem és szomorúság is sok háborúságot indít el.

• Nem is szólva az emlékezetről, amely az egyik témáról a másikra ugrik, helyes és téves gondolatokat kergetve. S a hangulat, különösen a rossz hangulat kicsinyessé és nyugtalanná teszi bennünk a szívet.

• Hogyan győzhetjük le a gőgös kísértőt? Többek között úgy, hogy semmibe vesszük az általa sugallt gondolatokat. Belső harcunkban be kell hunynunk a lelki szemünket, vagyis nem kell foglalkozni a gondolatokkal, csak a kitartó imával és a jótettekkel.

• Ha különféle gondok, gondolatok gyötörnek még az imádság alatt is, akkor csak egyszerűen nemet kell mondani nekik. Az ima közbeni hosszú, bonyolult belső elemzések sem vezetnek a jóra, mert megzavarják az áhítatot. Az ember önmaga körül kezd forogni, és nem Isten lesz a legfőbb.

• Az Úr akkor jön el és akkor lép be a lélek mélyére, amikor az érzékszervek jól be vannak csukva, és nem engednek be senkit és semmit. – De hát akkor az Isten? – Talán arra gondolsz, hogy Istennek nem lehet ellene mondani?

• Isten egészen másként jön, úgy, ahogyan nem is sejted. Neked nem kell tudnod, honnan és hogyan jön, csak azt, hogy ő az, aki élteti a lelkedet, amelyre vágyakozik.