Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

A kolozsvári ünnepségsorozat eseményei 

Szentnek lenni: ma is lehet 


Február 10-én délután a nőszövetség dísztermében Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora, dr. Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője tartott előadást Szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása címen. A Ferenc pápától vett címmel azt kívánta sugallni az előadó, hogy Márton Áron a mindennapos helytállásban, a sokszor fárasztó apróságok következetes megtételében vált szentté. Nem kiemelkedő, hősies dolgokat kell tehát keresnie annak, aki őt követni akarja, hanem azt kell megtalálnia, itt és most, a lehetőségei és adottságai fényében, ami kinek-kinek a saját teendője. Márton Áron kolozsvári korszakáról beszélt, abból emelt ki olyan részleteket, amelyekben egy-egy ma is aktuális tanítás rejlik. Az előadó hangsúlyozta: az a kor sem volt vidámabb és könnyebb, mint a mai: nehéz háború után, kisebbségi, teljesen új helyzetben, gazdasági válság kellős közepén Márton Áron mégsem siránkozott, panaszkodott, hanem azt kereste, mit lehet a sok lehetetlenség között tenni, s azt mindig bátran és következetesen meg is tette. Nem keresett kibúvót, kényelmet, nem mások tetszésére törekedett. Kovács Gergely arra biztatta a hallgatóságot, hogy Márton Áront tettekben kövessék.

Az előadást követően az érdeklődők a helyszínen kedvezményesen vásárolhatták meg az ünnepségre újranyomtatott egykori kiadványt, a Szentelik a püspököt címűt, valamint a Verbum kiadónak a Szent István Társulattal közösen kiadott Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről című tanulmánygyűjteményét. Este a Szent Mihály-templomban a Papp László vezette Mustármag Énekegyüttes Népemért vállalom című, Márton Áron tiszteletére írt zeneművet mutatta be a kolozsváriaknak.

A kolozsvári Márton Áron-ünnepségek harmadik napján dr. Marton József egyháztörténet professzor előadását hallgathatták meg az érdeklődők, ezután Bogdán Zsolt UNITER-díjas érdemes művész tolmácsolásában Márton Áron tiszteletére írt versekben, valamint a dr. Potyó István karnagy által összeállított zenei műsorban gyönyörködhettek.

Marton József A 75 éve püspökké szentelt Márton Áron címen tartott átfogó előadást, amelyben a csíkszentdomokosi útkereséstől a frontélményeken át a teológiáig vezető utat vázolta, a fiatal Márton Áron papi ténykedését, a püspöki élet nehézségeit, a börtönéveket s az azt követő, megszorításokban bővelkedő éveket is bemutatta. Minden szakaszból kiemelt néhány olyan elemet, amely a folytonos fejlődést mutatta, tisztázott néhány gyakran ismételt félreértést is. Rá­­mutatott Márton Áron következetességére, munkabírá­sára, helytállására, tisztánlátására, amely nem csak egyházi, de az erdélyi magyarság életkérdéseiben is megnyilvánult, amellyel a kommunista hatóságok gyűlöletét, ugyanakkor azonban mint méltó ellenfél, a tiszteletét is kiváltotta. Előadása zárásaként a magyar szellemi élet nagyjaitól Márton Áronra vonatkozó jellemzéseket idézett. Mindezt kiegészítette és a képet teljessé tette Bogdán Zsolt, aki az ismert vagy kevéssé ismert szövegeket olyan művészi szinten adta elő, hogy még az olykor botladozó sorok is színnel teltek meg és elvarázsolták, meghatották az egybegyűlteket. A zenészek tolmácsolásában felhangzott az az Ave Maria is, amelyet Dan Mizrahi zsidó zeneszerző, Márton Áron egykori rabtársa a katolikus főpap kiválóságától áthatva írt emlékére.

Az ünnepségsorozat koronája: a záró szentmiseáldozat 

A szentelés napján, február 12-én, a szentelés helyén, a kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott szentmisén három püspök koncelebrált: a főcelebráns Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, vele Csíkszeredából a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke, Tamás József és a váradi püspök, Böcskei László. Magyarországról a piarista rend képviseletében Ruppert József érkezett, a főegyházmegye egész területéről sok pap, a szülőfalu képviselete, más zarándokcsoportok Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről, és természetesen a templomot zsúfolásig megtöltő kolozsváriak. A közösség ünnepléséhez a világi hatóságok tisztségviselői, politikai szervezetek képviselői csatlakoztak, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Magdó János, és nem utolsósorban a görögkatolikus egyház képviseletében a kolozsvár-szamosújvári püspök, Florentin Crihalmeanu.

A templom Szent Cecília kórusa ezúttal elsősorban népénekeket énekelt: köztudott, hogy Márton Áron, aki a II. va­­tikáni zsinat liturgikus reformjainak erdélyi életbe léptetésén személyesen buzgólkodott, azt szorgalmazta, hogy minden szentmisén a nép énekeljen, s olyan egyházi énekeket válasszanak, amelyek értékesek, a nép ajkán élnek, hogy az áldozatba valóban be tudjon a közösség is kapcsolódni.

Jakubinyi György érsek ünnepi homíliájában négy kérdésre kereste a választ. Ezek közül az első a szentelő püspökre vonatkozott: Miért Andrea Cassulo pápai nuncius szentelte Márton Áront? 
 A szokás az lett volna, hogy a bukaresti Cisar érsek legyen a szentelő, ám a nuncius korábban sokat tett és nagyon szívén viselte a kisebbségi sorsba került erdélyi magyarok ügyét, a vatikáni vezetésnél maga kérte a székely pap püspöki kinevezését a korábbi gyakorlattal (amikor is Romániában német püspököket neveztek ki: Temesváron és az összevont szatmár-váradi püspökségen is német püspök volt, mint ahogy Márton Áron közvetlen elődje, Vorbuchner Adolf is az volt) szemben – Márton Áron ezért hívta őt. A másik kérdés a társszentelőkre vonatkozott: hiszen a két német ajkú püspök helyett a tájékozatlan szemlélő magyar ajkú vagy magyarországi püspökre számítana: ám ez a kor történelmi-politikai helyzetében szinte lehetetlen volt, a háborús helyzet miatt a határok lezárva, Romániában pedig nem volt magyar ajkú püspök. A szentelés maga is egyházi gyász közepette történt: a Márton Áront püspökké kinevező XI. Piusz pápa február 10-én váratlanul elhunyt, teste a szentelés pillanatában is ravatalon feküdt a Vatikánban. A harmadik kérdésben azt taglalta az ünnepi szónok, vajon miért választotta Márton Áron püspökké szentelése helyszínéül Kolozsvárt, holott talán illő lett volna a püspöki székhelyen szenteltetnie magát. Jakubinyi érsek feltételezése szerint a döntésben közrejátszott a két város nemzetiségi összetétele közti különbség (Gyulafehérvár már akkor kis létszámú magyar lakossággal rendelkezett, míg Kolozsvár többségében magyar volt és kulturális központ), nem utolsósorban pedig Márton Áron személyes kötődései, a városban eltöltött termékeny, küzdelmes évek s az azok során szerzett sok-sok ismerős. Végül a negyedik kérdés, amit Jakubinyi György érsek a hallgatósággal meg akart értetni, egyházjogi-dogmatikai jellegű volt: a hét szentség sorában csak a papság található, a püspökség nem külön szentség, minek akkor a papszentelés után még egy hasonló szertartás. A válasz: a szentség valóban egy, de azon belül különböző fokozatok vannak, ezek közt a püspök az egyetlen, aki az áldozatbemutatásra vonatkozó hatalmat tovább tudja adni, ezért hát őt erre a fokozatra külön szertartásban kell felszentelni az egyházi rendelkezések értelmében.

A templomba lépőket a szentély melletti oszlopon látható hatalmas, Valovits László által festett és az alkalomra kölcsönzött Márton Áron-portré fogadta, amely a helyieket és a zarándokokat egyaránt lenyűgözte, olyannyira, hogy a szertartás befejeztével sokan fényképezték, illetve fényképezkedtek a képpel, elmondták előtte a szentté avatásért való imát.

A szentmise végén Kovács Sándor főesperes-plébános mindenkinek megköszönte a szervezésben való közreműködést, Jakubinyi érsek pedig neki mondott köszönetet a méltó ünneplés megszervezéséért, a fáradságos munka összehangolásáért. Végül a templomban a bejárattól balra elhelyezett emléktáblát áldotta meg a főpásztor, majd a templom előtt álló Márton Áron-szobrot koszorúzták meg a résztvevők.

Az ünnepségsorozatról szóló beszámolót Jakubinyi érsek szavaival zárjuk: Márton Áron jelmondatát az ünneplők emlékezetébe idézve buzdított minden keresztényt, emlékeztette őket a keresztségben kapott általános papságukra és az abból fakadó küldetésre. Végül arra intett: a hitvalló kereszténynek Márton Áron példája nyomán a munkában és a szenvedésben egyaránt ki kell tartania és helyt kell állnia.