Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

„Tudatában vagyok annak, hogy az írott dokumentumok ma már nem ugyanazt az érdeklődést keltik, mint korábban, és gyorsan feledésbe merülnek” – írja Ferenc pápa magyarul az elmúlt héten megjelent új apostoli buzdításában (25.) Mi, az írott sajtó munkásai és elkötelezettjei ezt a kissé pesszimista hozzáállást régóta ismerjük, s halljuk, hogy e vélemény szerint nincs jövője az írott sajtónak, az írott szónak. Ám ahogy ennek ellenére Ferenc pápa mégis írásban fogalmazza meg gondolatait, s reméli, hogy csak eljutnak a halló fülekhez, úgy mi is hiszünk az írott szó erejében. Ferenc pápát azért is jó olvasni, mert írott kommunikációja is érthető, követhető és mozgósító erejű. Az egyetemes egyház számára adandó lelkipásztori programját mint álmot tálalja, ezzel az olvasónak nemcsak a figyelmét ragadja meg, de úgy vonja be annak megvalósításába, hogy nem parancsol, nem kötelez, nem is kólint fejbe valami nehéznek tűnő feladattal, hanem fellelkesít és bevon egy álom megélésébe. „Olyan missziós választásról álmodom, amely képes átformálni mindent, hogy a szokások, stílusok, időbeosztások, nyelvezetek és minden egyházi struktúra is inkább a mai világ evangelizálására alkalmas csatornává váljon, mintsem az önfenntartás eszköze legyen.”

Az új pápai buzdítás minden témáját érdemes külön-külön megfontolni, mi is visszatérünk majd rá. Itt csupán az egyházfői kommunikáció régi-új stílusára szeretném felhívni a figyelmet, mert a beszédmód árulkodik a gondolkodásról, a világ dolgairól való véleményről, és árulkodik a lélekről. Evangelii gaudium, az evangélium öröme a címe, azzal kezdődik, hogy az evangélium szó eredeti értelmére: az örömhírre irányítja a figyelmet, s arra a tényre, hogy a kereszténység alapvetően öröm, megújuló és önmagát közlő öröm. „A mai világnak – a maga sokféle és nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy veszedelme az egyénközpontú szomorúság, mely a kényelmes és kapzsi szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt lelkiismeretből fakad. Amikor az egyén benső élete bezárkózik a saját érdekeibe, akkor nem marad hely mások számára, többé nem jöhetnek be a szegények, többé nem hallja Isten hangját, nem örül a szeretet édes örömének” – írja Ferenc pápa, majd azt is hozzáteszi: „Vannak keresztények, akiknek látszólag nagyböjti stílusuk van, húsvét nélkül.” Márpedig másokat hitelesen csak arra tudunk meghívni, amiben nekünk örömünk telik, különben nem tűnünk meggyőzőeknek.

Még tart a farsang, amely nagyböjt előtt külsőségekben is a vidámság ideje: ne féljünk örülni. Ugyanakkor úgy készüljünk a nagyböjtre is, mint ami a húsvét előízét hozza a maga késleltető tempójával, azaz nem a keserűség, savanyúság ideje, hanem a legnagyobb isteni tett, a beteljesedés, a megváltás előjátéka. Ennek nevében éljük a kereszténységet, és ennek nevében missziózunk, hívunk meg másokat. Kóstolgassuk, tanuljuk újra, újuljunk meg benne: az evangélium örömében.