Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Pitypang

A Viktória-vízesés

Egy újabb képzeletbeli utazásra hívom a kedves olvasót, ezúttal az afrikai Viktória-vízeséshez. Egyszerre szép és félelmetes, ahogy harminc emelet magasból alázuhan a Zambézi vize Afrikában. A vízesés robaja messziről hallatszik, a magasba felcsapó pára pedig felhőt alkot felette. A Zambézi folyó Zambia és Zimbabwe között vízesés formájában lépi át a határt. A vízesés helyi elnevezése: Mosi-oa-Tunya, azaz ’mennydörgő gőzölgés’ vagy ’robajló füst’ onnan ered, hogy a víz száz méteres mélységbe alázúduló hangját ötszáz méteres párafüggöny egészíti ki. A Viktória-vízesés 1708 m széles vízzuhataga a legszélesebb a világon, közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, 1989-ben az UNESCO világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül. A világörökség részét képező Viktória-vízesés európai elnevezése David Livingstone felfedezőtől, orvostól és misszionáriustól származik, aki 1855-ben látogatta meg, és az akkori brit királynőről, Viktóriáról nevezte el.

Így írt a felfedezésről: „Mintha a föld nyelte volna el a vizet, és a szakadéknak, melybe beleveszett, a másik széle úgy tűnt, mintha mindössze 30 méternyire lett volna. Mindaddig nem értettem, miről van szó, amíg ámulattal eltelve nem kúsztam el egészen a perem széléig, ahonnan lepillantottam az óriási mélységbe. Az egész vízesés attól van, hogy a két part között meghasadt a kemény bazalt, és ez a szurdok aztán a bal part felől indulva még vagy 50–60 kilométeren át húzódik.” David Livingstone a vízesés fölötti szigeten egy fába véste neve kezdőbetűit. Az itt alapított várost az európai telepesek Livingstone városának nevezték el. A skót felfedező emlékét múzeum őrzi, tiszteletből a vízesés mellett szobrot is állítottak neki.

A vízesés legelső formája egyes becslések alapján akár 100 millió évvel ezelőtt is megjelenhetett a területen. Ezt követően fokozatosan visszavonult, és a Zambézi folyó, illetve annak őse mentén közel 150 km-t „haladt” azon a helyszínen, ahol a tereplépcső mentén „lezökken” a folyóvíz. A szakemberek szerint az utóbbi 500 ezer évben keletkezett vízesések közül a mai vízesés a nyolcadik – tehát a vízesés vándorlása a jövőben is hasonlóan zajlik majd. A folyó eróziója idővel újabb lépcsőt mélyít a kőzetekbe, így a vízesés helye ismét áthelyeződik. Az Angola, a Zimbabwe, a Namíbia, a Zambia és a Mozambik területén keresztül folyó Zambézi-folyam – amelyik a vízesést táplálja – Afrika déli részének legnagyobb folyama. 2736 km hosszával a Föld folyói között a 39. helyet foglalja el. Afrikában a Nílus, a Kongó és a Niger után a negyedik leghosszabb folyó. A felfelé meredő sziklák és a kiemelkedő szigetek öt nagyobb zuhatagra osztják a vízesést: Ördög-vízesés, Fő-zuhatag, Lópatkó-zuhatag, Szivárvány-zuhatag és Keleti-zuhatag. A Viktória-vízesés alatt a víz 25–75 méter széles szakadékba jut, innen egy erre merőleges, 65 méter széles és 120 méter hosszú csatornán áramlik ki, amely a Fortyogó Üst nevű katlanba torkollik. Ennek mélysége száraz időszakban 17 méter, esős időszakban a dupláját is elérheti – ilyenkor a vízsebesség eléri a 150 km/órát. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.

Zambia területének legnagyobb részét az ősi afrikai masszívum kőzetein kialakult 1000–1500 méter magas fennsíkok alkotják. Az ország déli határán, a Zambézi-fennsíkon alakult ki a Viktória-vízesés.
A bazaltot vulkánkitörések garmada hozta létre, és a rétegek elérik a 18–30 métert. Balázs Dénes magyar kutató fedezte fel, hogy az egyes mederszakaszok a vízesés korábbi helyét jelölik. A zuhatag közelében található a világ egyik legnagyobb és legidősebb majomkenyérfája, ismertebb nevén baobabfája. A majomkenyérfa volt a találkozási pontja korábban az idetévedő kereskedőknek, kalandoroknak és utazóknak. Az 500 méter magasságba feltörő vízpára, mely már 40 km távolságból látható, jelzi a lenyűgöző esést, amely felé a folyó gyanútlanul halad. A levegőben szétszóródott vízcseppeken megtörő napsugarak ragyogó szivárványíveket rajzolnak az égre. Például a tiszta, holdfényes éjszakákon előfordulhat, hogy a párában különleges, éjszakai szivárvány dereng fel. A Viktória-vízesés óriási értéke, hogy nem tették tönkre civilizációs vívmányokkal a természet eredeti állapotát, csak egy-egy, a dzsungelbe rejtett kilátópontról tekinthető meg a vízesés. A legjobb turisztikai szezon az augusztustól decemberig tartó száraz évszak, mert a látogató a megszokott, parttól partig élvezhető panorámában gyönyörködhet, de ez idő tájt a vízszint igen alacsony. A márciustól májusig tartó esős időszakban viszont valóban fantasztikus a látvány. A Zambézi ekkor teljes erejével tajtékzik, és zabolázatlan, vad erővel zuhog alá, amelynek ilyenkor mintegy tízszer akkora a tömege, mint a száraz évszakban. Bár a lezúduló víz mennyisége évszakonként változik, a folyót duzzasztó esőzések idején másodpercenként akár 39 ezer m³ víz is átbukhat az 1,6 km széles kőperemen. A turisták szerint a vízesés lenyűgöző képét érdemes repülőről megcsodálni, de a jól kiépített sziklasétányokon akár gyalogosan is körbe lehet járni a több részre szakadozó sziklaíveket. Ha van elég kalandvágy az ideérkező kirándulókban, egy vadvízi evezésre is benevezhetnek.

 

Összeállította: Minier Csaba