Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

XXV. évfolyam 7. szám, 2015. február 15.

Aktuális

Pontosan huszonöt évvel ezelőtt tartottuk az első Keresztény Szót a kezünkben, izgalommal, örömmel szimatolva az akkor még a hagyományos betűszedéssel, nyomdai technikával készült lapot, hitetlenkedő örömmel nézve, ahogy rég dédelgetett álmunk testet öltött, színvonalas tartalommal telt meg. Hiszen álmodoztunk, sokan, sokfelé, titokban vagy egymással megosztva, arról, hogy egyszer Erdélyben ismét nyilvánosság elé tárhatjuk a katolikus, a keresztény kultúra tárházát, újdonságokat és régi értékeket, hogy mindez olyan természetessséggel kerül vissza a kulturális közgondolkodásba és vérkeringésbe, amilyen természetes része az életnek, a mindennapoknak, ahogyan jelen volt és alakította az egyéni és közösségi életet.

Gondosan választották ki az első szerkesztők az indulás időpontját, hogy az Márton Áron püspökké szentelésének napjára essék, ezzel jelezve egy irányvonalat, elköteleződést, és már akkor kérve ezzel a szentté avatandó, szentéletű, a kultúra és közösség iránt fiatalságától elkötelezett püspök égi támogatását.

Miért van az, hogy sokszor elmegyünk Isten akarata mellett, mint a gyorsvonat a falusi állomásocska mellett?! Vagy nem vesszük észre, nem ismerjük fel, mit akar, vagy azt gondoljuk, hogy biztos Isten is azt akarja, amit mi akarunk. Pedig ő legtöbbször jelek által is üzen, figyelmeztet, óv, tanít, mutatja, mit és hogyan akar valamit, csak mi vagyunk annyira vakok, talán magunkkal elteltek, esetleg elbizakodottak, hogy ezeket a jeleket nem vesszük észre. Vagy éppenséggel nem akarjuk észrevenni…

És ez alól senki sem kivétel, még én sem! Hiszen hányszor jártam már úgy, hogy azt hittem valamiről, hogy az a valami Isten akarata, azt ő is akarja, pedig csak én akartam! Ő legfeljebb megengedte! Éreztem a szívem mélyén, hogy valami nincs rendben, mégis erőltettem a másik dolgot, nem törődve a jelekkel, azt hívén, hogy amit én akarok, azt bizonyára Isten is akarja. Ha azt kérjük Istentől, hogy legyen meg mindenben az ő akarata, akkor járjunk nyitott szemmel, nyitott szívvel, figyeljünk az általa küldött jelekre! „Ne keményítsük meg a szívünket”, hanem legyünk nyitottak mindenre, amit ő adni akar nekünk, elénk állít, hiszen ő jobban tudja, mi a jó nekünk, jobban ismer minket, jobban ismeri a velünk kapcsolatos terveit, mint mi magunk!

Panoráma

Álarcok, jelmezek, tánc, mulatság, vidámság jellemzik sokak számára ezeket a napokat. Faransag­temetések, és sok helyen egy utolsó nagy bál húshagyó kedden. Aztán – hithű helyeken – éjfélkor elnémul a zene, leáll a forgatag, és következhet a „memento mori”, a hamvazkodás. És ez így van rendjén, hiszen „mindennek megvan az ideje” (ld. Préd 3,1–8.). A kérdés csupán az, mit kezdünk ezzel az átmenettel. Mert ha a derűt és életkedvet a harsány mulatsággal és a farsangi jelmezekkel együtt elcsomagoljuk, és ha a nagyböjti szent időt a búskomorság, a hamuszürkeség idejének éljük meg, akkor nemcsak természetellenes váltást erőltetünk magunkra, hanem az Evangélium üzenetétől is eltávolodunk.

Ilyenkor mindig eszembe jut a 20. század „hétköznapi”, francia misztikusnőjének, Madeleine Delbrêl­nek Az engedelmesség bálja című elmélkedése, amelyben életünket egy, az Úr karjaiban, a Gondviselés ritmusában, a Lélek zenéjére áttáncolt bálhoz hasonlítja. Így a farsangi bálok tulajdonképpen bemelegítő gyakorlatai lehetnének a nagyböjti lelki áthangolódásnak: A zenére és a táncpartnerre való ráhangolódás, a saját rugalmasságunk és alkalmazkodó képességünk, a váratlan fordulatokra adott reakciónk közelebbről való megismerése, ha figyelmet szentelünk neki, lelki gyakorlattá válhat, ami segíthet aztán – a nagyböjtben és nem csak – a jó Isten „felkéréseinek” észrevételében, akaratának megérzésében, a ráhagyatkozásban, a valóság zenéjének felismerésében és a Gondviselés ritmusváltásainak elfogadásában.

Panoráma

Farsang utolsó vasárnapja, február 15-e a Gyulafehérvári Főegyházmegyében „az ifjúság napja”. Jakubinyi György érsek idei első körlevelében a következőket írta: „Főegyházmegyénkben farsang utolsó vasárnapját „az ifjúság vasárnapjának” nevezzük. Dicséretes dolog, hogy ezen a napon több plébánia olyan programot szervez, amelyben az egész közösség a fiatalokkal együtt ünnepel és imádkozik. Örömmel tölt el, valahányszor olyan plébániáról hallok, ahol a fiatalok otthonra találnak, és olyan lelkipásztorokról, akik atyaként fogadják őket. Ferenc pápánk fő vágya ez. Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában így fogalmaz: Az egyház arra hivatott, hogy az Atya nyitott háza legyen (47. pont). Az ifjúsági lelkipásztorkodás minden korban kihívást jelentett. Főegyházmegyénk ifjúságának lelkipásztori szolgálatában fontos szerepe van a lelkipásztoroknak, a hitoktatóknak, a katolikus iskolák nevelőinek, az egyetemi és ifjúsági lelkészeknek. Ezek munkáját a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) hivatott összehangolni. Áldásos tevékenységüknek tanúi az évenként megszervezett programok.

Panoráma

Időszerű-e ma a Tízparancsolat? Nem elavult? – Ezeket a kérdéseket Incze Dénes Az Isten tízparancsolata című, január első napjaiban napvilágot látott könyvének bevezetőjében olvashatjuk. Hiszen ma is állítják egyesek, hogy ezek a 3500 éves zsidó törvények nem kötelezhetik az egész emberiséget. Nincs igazuk! – nyomatékosítja a szerző. A Tízparancsolat ma is időszerű. Megszegése ma is bűn Isten, az emberi természet és a társadalmi rend ellen! Mert ezeket Isten kihirdetésük előtt jóval régebben, már a teremtéskor az ember szívébe írta. Ezért kötelező erővel bír minden emberre. A Tízparancsolat ma is minden társadalomnak rendíthetetlen alapköve.

Panoráma

Nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a zarándokok életében. A Boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom a kegyhelyen erőt és reményt adott és ad a kegyhelyre zarándoklóknak: sokak számára a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet és a kultúra védőbástyája.

A szobor alkotásának ötszáz éves évfordulója alkalmából jubileumi Mária-év van a kegyhelyen 2014. szeptember 14-től 2015. szeptember 13-ig. Ferenc pápa a jubileumi év minden egyes napjára teljes búcsút engedélyezett a szokott feltételekkel.

Panoráma

Urunk bemutatásának ün­nepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, Kolozsváron is megemlékeztek a szerzetesi hivatások világnapjáról. A kereszténység kezdetétől fogva mindig akadtak férfiak és nők, akik az evangéliumi tanácsokhoz igazodva akarták nagyobb szabadságban követni és hűségesen utánozni Krisztust. Így, isteni terv szerint, a szerzetesi családoknak egész sora fejlődött ki csodálatos változatosságban. Az erre hivatást érző keresztény férfi vagy nő (pap és/vagy szerzetes, illetve szerzetesnő) életállapotának környezetét az egyház és az egyetemes közösség alkotja. Velejárója: szegénység, ima, munka/szolgálat, testvéri közösség, Krisztus követése a kapott karizma szerint.

Panoráma

Tízéves a Mária Iskola

Sepsiszentgyörgyön háromnapos lelkigyakorlattal ün­­nepelte február 3–5. között a Mária Iskola tízéves születésnapját. A Szent József plébánián több mint százan vettek részt a Mag­ni­fi­catos találkozások a találkozásokban című rendezvényen, amelyet a Mária Iskola vezetője, Hajlák Attila-István marosvásárhelyi segédlelkész tartott. Hálát adtak az elmúlt esztendőkért, ami alatt – a Szűzanya hívásának eleget téve –, Erdély különböző Rózsafüzér-társulatának tagjai Mária iskolás lelki családdá alakultak. Vida Izabellától, a sepsiszentgyörgyi csoport vezetőjétől megtudtuk, hogy a következő helységekből voltak résztvevők: Marosvásárhely, Csíksze­reda, Székelyudvarhely, Gyergyó­szent­miklós, Gyergyóalfalu, Csi­­csó, Farkaslaka, Brassó, Kéz­di­vásárhely.

Panoráma

Az egy éve Kolozsváron, Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulója alkalmából megnyitott emlékév záróünnepségét tartották Csíkszentdomokoson február 8-án. A Csíkszentdomokosi Ifjúsági Szervezet és a Márton Áron Múzeum által szervezett megemlékezésen szép számban vettek részt helybéliek, környékbeliek, mindazok, akik Márton Áron püspök tisztelői.

Panoráma

Ezzel a címmel tartotta meg Csíkszeredában a házasság hetéhez kötődő programját a Csíkszeredai Nagycsaládo­sok Egyesülete. A február 7-ei rendezvénynek a Segítő Mária Katolikus Gimnázium díszterme adott otthont.

A közös hálaadás, a tanúságtevés és egymás bátorítása céljával hívták a házaspárokat idei rendezvényükre a szervezők – mondta köszöntőjében Dánel Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, aki arra kérte a résztvevőket, hogy a nap folyamán a felvidékiek keresztény család értékeit hirdető, véleménynyilvánítási referenduma sikeréért is imádkozzanak. (Az aznap lezajlott népszavazás érvénytelennek bizonyult, hiszen a választópolgároknak csupán 21,41 százaléka vett részt a referendumon). 

Emlékezzünk régiekről

Hetven éve haltak meg:

Lukács Vilmos. Született Futásfalván 1863. szeptember 25-én. A gimnáziumot Udvarhelyen és Gyulafehérváron, a Teológiát Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte 1887. július 14-én Lőnhart Ferenc püspök. Gyergyószentmiklóson káplán, Ákosfalván, Csíkszentdomokoson, Katonán plébános. 1933-ban nyugdíjba vonult Kolozson, és ott is halt meg 1945. február 2-án 82 éves korában. Sírja ma is látható a kolozsi temetőben.

Pitypang

A Viktória-vízesés

Egy újabb képzeletbeli utazásra hívom a kedves olvasót, ezúttal az afrikai Viktória-vízeséshez. Egyszerre szép és félelmetes, ahogy harminc emelet magasból alázuhan a Zambézi vize Afrikában. A vízesés robaja messziről hallatszik, a magasba felcsapó pára pedig felhőt alkot felette. A Zambézi folyó Zambia és Zimbabwe között vízesés formájában lépi át a határt. A vízesés helyi elnevezése: Mosi-oa-Tunya, azaz ’mennydörgő gőzölgés’ vagy ’robajló füst’ onnan ered, hogy a víz száz méteres mélységbe alázúduló hangját ötszáz méteres párafüggöny egészíti ki. A Viktória-vízesés 1708 m széles vízzuhataga a legszélesebb a világon, közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, 1989-ben az UNESCO világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül. A világörökség részét képező Viktória-vízesés európai elnevezése David Livingstone felfedezőtől, orvostól és misszionáriustól származik, aki 1855-ben látogatta meg, és az akkori brit királynőről, Viktóriáról nevezte el.

Hírek, hirdetések

Vigasztalódás a gyászban

Lelkinapra várják mindazokat, akiket bármilyen veszteség ért (válás, haláleset, egészség elvesztése vagy egy fontos érték…) február 28-án, szombaton Csíkszeredába, a Millennium-templom alagsorába (Angyalos). A program délelőtt fél 10-től délután 4-ig tart. Akik belefáradtak a gyászba és fájdalmukkal egyedül érzik magukat, azokhoz szól a felhívás: „Ne vidd tovább egyedül a terhet!”A szervezők hívják őket, hogy keressék együtt az új lehetőségeket a továbblépésre! Aki megoldást keres, elengedésre-menedékre vágyik, Isten szeretetében megnyugvást találhat sorstársakkal együtt. Meghívott előadó: Darvas Piroska segítő nővér. Szentmisét celebrál: Csíki Szabolcs segédlelkész. A részvételi szándékot február 25-éig lehet jelezni a következő telefonszámokon: 0740-822 170 (Szász Ibolya), 0746-138 763 (Nagy Enikő Zelma szociális testvér) vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen. (N. Z.)