Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Karácsony

Első évben, amikor a Caritasnál kezdtem dolgozni, december 24-én vittük ki kolléganőmmel az ajándékcsomagokat hátrányos helyzetű családokhoz. Volt olyan család, ahol a szegénység mellett is belopták a karácsony hangulatát a családba, zöld ágból egyszerű koszorú, töltött káposzta illata és mosoly a gyerekek szemében.

De nem mindenhol fogadott ilyen kép minket.

Kopogtattunk egy ajtón: mivel nem kaptunk választ, bátortalanul benyitottunk, és két apróka szempár kérdőn nézett ránk, hogy vajon kik vagyunk és mit is akarunk. December 24-e volt, dél körül… Sehol semmi karácsonyi hangulat, még egy árva zöld ág sem hányódott semerre.  A két kisgyerek a tévét nézte, talán valami karácsonyi rajzfilm ment. Kerestem, vajon merre lehetnek a szülők. Hát ők is otthon voltak, aludtak a sarokban, egy ágynak nem igazán nevezhető matracon.

Azon a karácsonyon, abban a családban, akkor mi voltunk az angyalok, mert ha nem lettek volna azok a csomagok, az a két kisgyerek talán csak a tévéből látta volna, hogy ma van karácsony, de az érzés ismeretlen maradt volna számukra. Nem hagytak nyugton a gondolataim, szomorú volt látni azt a mérhetetlen nagy különbséget az egyes emberek karácsonya között. Van, ahol az ajándék a szükséges dolgok pótlását jelenti (egy cipő, egy kabát). Rosszabb a helyzet, amikor a felesleget hozza el az angyal egy tévé vagy egy kisvasút formájában… És vannak gyerekek, akik sem a szükségeset, sem a felesleget nem kapják meg, pedig eljár az angyal az ő házuk felett is. Én pedig hiszem, mert hinni akarom, hogy valamilyen formában a kis Jézus születése a változás reményét belopja ezeknek a gyerekeknek is a szívébe – ami talán a legnagyobb ajándék.

Egy kislány jut eszembe, aki egyszer mesélte, hogy nagyon szeretett volna kapni egy Barbie-babát. Cipősdoboz csomagokat hordtunk ki hátrányos helyzetű családokhoz. A cipősdoboz csomagokat Németországban élő gyerekek állítják össze itteni gyerekeknek ajándékul. Nagyon „zsákbamacska”, nem tudjuk, hogy mi van a csomagokban, a mi feladatunk csak az, hogy eljuttassuk olyan gyerekeknek, akik igazán örülni tudnak neki.

A kislány rajzolt is a Mikulásnak, hogy hozzon neki egy Barbie-babát, és a bátyjával levelet is íratott, hogy a Mikulás biztos legyen a dolgában, hogy mit is kell hoznia, de sajnos a várva várt ajándék nem érkezett meg. És hihetetlen az isteni gondviselés, hogy a cipősdoboz csomagban, amit a kislány a Ca­ri­tas munkatársaitól kapott, egy igazi Barbie-baba volt. Még számunkra is meglepetés, öröm volt megkapni a várva várt ajándékot. Látni a gyermek szemében, megtapasztalni azt a hitet, hogy ő tudta, hogy megkapja a Barbie-babát, hisz ezt kérte.