Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Panoráma

Hivatalosan adventtel kezdődött az új pasztorális év, ám a kiadott és augusztus végén a pasztorális napokon ismertetett füzet értelmében decemberben már a harmadik témát dolgozhatják fel azok, akik időben elindultak a javasolt úton. Decemberre az önkéntességről, s emellett, ezzel összekapcsoltan az élő plébánia, az élő közösség építésén gondolkodhatnak és munkálkodhatnak a buzgó lelkű hívek.

A közösség pedig a legfontosabb törekvés, a gyümölcsöző keresztény élet forrása és ismérve. A család természet adta közösség, de mivel a vérségi kötelékek erősen összefűzik, ez segít is megmaradni benne. Az igazi Krisztus-arcúság, Krisztus-követés akkor és ott kezdődik, amikor már nem a test és vér sava köt össze, hanem a lélek, a Lélek maga.  A nagy közösség Krisztus teste, az egyház, de az a maga világegyházi egészében nem élhető meg mindennap. Ez azonban nem kellene kibúvó legyen számunkra. A közösség látható a családban, és láthatónak kell lennie az egyházközségben, a keresztény hívők más csoportjaiban. A keresztény hívőnek a közösségteremtő viselkedésre, viszonyulásra nem keresztény köreiben is törekednie kell.

„A közösség és küldetés egymással mélyen összekapcsolódnak, […] a közösség a küldetés forrása és gyümölcse, ezért a közösség missziós jellegű, a misszió pedig a közösségre irányul” – olvashatjuk II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű buzdításában.

December talán különösen is alkalmas e téma átelmélkedésére és az ebből következő gyakorlat (nem csak decemberben gyakorlandó!) életbe ültetésére. A pasztorális füzet erre vonatkozó írásának összeállítója, Molnár Judit, a Caritas önkéntes koordinátora a következő pontokban foglalta össze a keresztény közösség ismérveit: az Krisztusban gyökerezik, küldetése van, a tagok ismerik egymást, felelősséget vállalnak egymásért, mindenkinek szerepe és helye van, folyton változik, s a tagokat, amellett, hogy önkéntes alapon vannak együtt, egy rajtuk kívül álló közös cél tartja össze; a közösségnek van vezetője és vannak ünnepei. A Nagy József által megfogalmazott cél pedig decemberre így foglalható össze: „Fedezzük fel új módon egymást, egymás értékeit, legyünk a többiek szolgálatára úgy, ahogyan leginkább szükségük van ránk”.


Adventi rekollekciós napok a gyulafehérvári főegyházmegyében

Menjetek tehát és tegyetek tanítványommá minden népet! (Mt 28,19a) Ezzel a mottóval tartottak decemberben adventi rekollekciós napokat a papok számára a gyulafehérvári főegyházmegyében, amelyek keretében a missziós küldetés lényegéről, mai megvalósításáról, elmélyítéséről beszéltek és egymást biztatták e feladat teljesítésére. A cél: új módon találkozni a közénk jött Jézussal, az ő lelkületével fordulni a ránk bízottak felé, közvetítve az isteni örömhírt – mindezt szabadon és szeretettel, egymást segítve. A rekollekciós napok előadói Ilyés Zsolt, Csató Béla, illetve Csont Ede voltak, őket kísérték a pasztorális bizottság részéről Szénégető István, dr. Nagy József, illetve Portik Hegyi Kelemen, a bizottság titkára.

 

Szatmáron elkezdődött a misszió éve

Adventtel kezdődött el a szatmári egyházmegye új, két évre kiterjedő pasztorális témája. Ezúttal a misszió évét hirdették meg, s mindent ennek a célnak a jegyében terveznek. November 25–26. közt zajlott a szatmári egyházmegye értékelő, tervező és közvetítő pasztorális műhelytalálkozója mindazok részvételével, akik aktívan, tevékenyen részt vesznek az egyházmegye életében, közösségeket vezetnek, képviselnek. Ekkor lezárták a szeretetszolgálat évét, megkezdték az új tematikus évet, a misszió évét. Schönberger Jenő püspök az előző évet sikeresnek nevezte, a boldoggá avatást az év legkiemelkedőbb eseményeként értékelte. Az új év új tematikájáról elmondta, az előző felhíváshoz sem csatlakozott mindenki, éppen ezért kíváják kiszélesíteni a munkát, s a misszióval folytatni. Ennek szimbóluma a láb, „hiszen a mi szívünk nem lehet maradéktalanul boldog testvéreink nélkül” – mondta a püspök. Egeli Ferenc püspöki titkár mutatta be a terveket és az ezeket megalapozó gondolati hátteret, majd dr. Német László SVD, a nagybecskereki egyházmegye püspöke, verbita missziós szerzetes tartott előadást a misszió aktualitásáról. A résztvevők s a szatmári egyházmegye hívei saját közösségükben igyekeznek a maguk helyén és módján a missziót folytatni. (Józsa J.)