Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.


Az egész évben rejtettebb formában, észrevétlenül működő karitatív intézmények decemberben kissé láthatóbbá válnak, hiszen ilyenkor a kiemelkedő ünnepi programok révén szélesebb körben, nyilvánosan is megmutatkoznak. Ilyen eseményekre került sor december 20-án a kolozsvári Szent Mihály plébánia keretében működő Szent Mihály Caritas
és Nőszövetség életében: hajléktalanoknak és gyermekeknek osztottak ajándékot. Erről a két eseményről és a szeretetszolgálat egyéb állandó tevékenységeiről a helyszínen kérdeztük a két intézmény vezetőjét, Fábián Máriát.


A karácsony előtti rendezvények között máskor is szerepel a hajléktalanok számára szervezett ruhaosztás. Látható módon mint ismerősök jönnek ide a segítségre szoruló emberek. Hogyan alakult ki a velük való kapcsolat?

Hajléktalanokkal 2005 telétől foglalkozunk. A Szent Mihály templom körüli téren éldegélnek, a ferences templom körül is lehet találkozni velük. Számon tartjuk őket, nyomon követjük, kivel mi történik: beteg, meghalt – vagy éppen megoldódott a helyzete, bár ez ritkán fordul elő. Minden nap kapnak valami kis uzsonnát, legtöbbször zsíros kenyeret és teát, de van, amikor egyéb is kerül. Ruhaosztást főként ünnepek előtt szervezünk, de év közben is kaphatnak, ha bejönnek, igyekszünk nekik megfelelő ruhákat begyűjteni.

Milyen segítségre és milyen anyagi  forrásokra támaszkodhat ebben a munkában?


A szervezésben Müller Erzsébet van nagy segítségemre, anyagi vonatkozásban pedig Kovács Sándor főesperes úr segítsége számottevő, hiszen a szerény, de mégis biztos, rendszeres étkezési lehetőséget az ő jóvoltából az Agapé étterem biztosítja. Támogatóink a Filantróp Egyesület, a Zsidó Hitközség, de a ruhák gyűjtésében a hívek is sokat segítenek, hiszen sokan tudnak erről az akcióról, a nőszövetség tagjai közül is besegítenek, például ellenőrzik a ruhák állapotát, mert sajnos vannak, akik piszkos, szakadt ruhákat hoznak, hát ezeket nem osztjuk ki...

Hány hajléktalant látnak el ilyen módon.

Körülbelül 30 hajléktalan jár hozzánk, nem egyforma gyakorisággal, de ennyien fordulnak meg itt. Legnagyobb részüknek volt családja, lakása, de valami miatt  – sokszor az alkohol az oka – tönkrement az életük. Nagyrészt magyarok, sajnos sok a fiatal férfi, hárman még a gyerekeiket is hozzák...

Tudtommal működnek hajléktalan-szállók is Kolozsváron. Ezeket nem veszik igénybe a gondozottjaik?

Nem bírják, mert ott bizonyos szabályokat be kell tartani, ők viszont öntörvényű emberek, semmit sem lehet nekik előírni. Nem akarnak visszatérni a normális életbe...

Nem lehet könnyű bánni velük...

Valóban – de én védőnő voltam, megtanultam a szociális problémákkal küszködő embereket kezelni. Könnyen megtalálom a hangot velük, és azután teljesen a bizalmukba fogadnak, fontos nekik, hogy van hova bejönni, valakivel szóba állni. Próbálkoztunk komolyabb pasztorációval is, a piarista templomban még szentmisével is, de ez egy nehezebb terület, nem mindig működik.

Milyen más programokat működtetnek?

Vannak más szociális csoportok is, betegeket, időseket látogatnak, orvosi segédeszközöket, ruhaneműt viszünk a rászorulóknak. Az orvosi segítséget ebben az esetben is a Filantróp egyesület biztosítja. Az E-tanulás idős korban című programunk is nagyon népszerű Nagy Edit jóvoltából. Eddig több mint 100 idős tanult meg a számítógéppel bánni, internetezni alapfokon. A rendezvényeink talán ismertebbek, hétfőnként különböző témájú előadásokat, művészi programokat kínálunk a szabadidő hasznos eltöltése cím alatt. Fiatal tehetségeket mutatunk be, alkalmat adunk a fellépésre a zenelíceum és a konzervatórium diákjai számára. A Báthory líceumban volt egy szenvedélybetegségeket megelőző programunk. Aztán van ingyenes jogi tanácsadás, amennyiben ezt igényli valaki, Fuchs Rozália és Fuchs Tünde jóvoltából. Klinikai pszichológust, családterápiás szaktanácsadást is tudunk biztosítani. Ez a szolgáltatásunk már évek óta működik, de csak lassan ment be a köztudatba, hogy érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Most már egyre bátrabban fordulnak hozzánk ilyen kérésekkel is. Külön odafigyelünk továbbá arra, hogy a 90 éveseket köszöntsük – de volt már 100–101 éves születésnap is nálunk!

Gondolom, mindezt csak önkéntesek bevonásával lehet megvalósítani...

Természetesen. Az önkéntesek koordinálása külön feladat – hála Istennek van kit koordinálni. Külön öröm, hogy a Báthory-líceum diákjai is szívesen jönnek és segítenek. Ez számukra sokszor kihívás, hiszen sok nehéz helyzettel találkoznak, de éppen ezért része az iskolai nevelésnek is. Vincze Csilla tanárnő a közvetítő, ő szervezi meg, hogy a diákok kapcsolatba kerülhessenek velünk. A Nőszövetséggel is együttműködünk, az angol nyelvóra, a kézimunka kör ilyen terület. A Szent István-templom körül is elkezdtük már a munkát, ott különösen Benedek Renáta szociális munkásnak köszönhetően szerveződik az idősgondozás, illetve besegít a német játszóház működésébe is.

A most következő karácsony előtti cipődoboz-akció is lassan állandó programmá válik...

Igen, a Gyulafehérvári Caritas már harmadik éve küldi a karácsonyi cipősdobozokat, a nőszövetség pedig egy kis rendezvény keretében adja át az ajándékokat a Báthory-líceum katolikus elemi osztályaiba járó gyermekeknek. De a 200 csomagból jut a hittanosoknak – az első áldozásra készülőknek, a gyermekkórus tagjainak, a Szent István-templom hittantermében működő német nyelvű játszóházba járó gyermekeknek vagy a Gondviselés-alapítvány fogyatékkal élő gondozottjainak is.

 

A rendezvény ez alkalommal is a gyermekek kis műsorával volt fűszerezve, szülők, tanító nénik, a nőszövetség képviselői együtt énekeltek és örvendeztek a gyermekekkel, akik nagy örömmel vették át a cipősdobozokat – de ellent tudtak állnia a nagy kíváncsiságnak, és a színes dobozokat nagy zacskókba rejtve vonultak ki egészséges zsivaj közepette.