Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

(Lk 2,10)

Közlemény

A Vasárnap újság online változata 2017 januárjától a romkat.ro online portálon érhető el. Az archívum elérhető továbbra is ezen az oldalon.

Schönberger Jenő szatmári püspök karácsonyi levele

Krisztusban szeretett Paptestvérek, Szerzetes Nővérek és Szerzetes Testvérek! Elsősorban hozzánk szól prófétája által az Úr! „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” (Iz 40,1) – de ne kieszelt mesékkel, hanem Isten örömhírével, evangéliumával: „Gyermek született, Fiú adatott nekünk, az ő vállára kerül az uralom” (Iz 9,6).

Kedves híveim! Karácsony örömteli vigasztalását szeretném megosztani veletek, akiket oly sok minden aggaszt, félelemben tart. A munkanélküliség, a gazdasági krízis, a mindennapi gondok és szenvedések fölött nincs hatalmunk, nem tudjuk megszüntetni, de ma annak születését ünnepeljük, aki meg tudja szelídíteni és a javunkra tudja fordítani mindezeket.

Egy gyermek születése önmagában is titok. Nem lehet azon egyhamar napirendre térni, amikor egyszer csak ott mocorog egy tenyérnyi gyermek édesapja kezében, édesanyja hasán. Már ez a titok is kitágítja a horizontot, megnevezhetetlen örömet gyújt a szülők, rokonok lelkében. Új élet született, aki nagy reménységre ad okot, akármilyen körülmények között jött is a világra. Szűz Mária és Szent József átélték egykor ezt az örömet és reménységet, de azt is, amire ezen felül a hit bátorította és jogosította fel őket: gyermekük, akit Jézusnak neveztek, a világ Üdvözítőjének született. Eredete titokzatos, számukra is megfoghatatlan volt. Karácsony titka előtt a hívő ember elnémul, mert mit is szólhatna a Teremtő e hihetetlenül nagylelkű lépéséhez, szabad döntéséhez. Isten úgy szeretett minket, hogy Üdvözítőt küldött nekünk, aki testvérünkké lett.

Kedves Testvéreim! Amikor Jézus a világba jött, szülőföldjén és világszerte sokan várták az Üdvözítőt, de a Messiás eljövetelét aligha képzelte el úgy bárki is, ahogyan történt.

Minden értelmet felülmúlóan teljesítette be Izajás próféta jövendölését, ő Emmánuel, ami azt jelenti: velünk az Isten.

Nem szól még egy szót sem, nem tud beszélni. Semmi mást nem képes, mint elfogadni a gyermeki lét korlátait és ajándékait. De ezzel is tanít minket: „Ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában” (Mt 18,34).

Mi az örömhír számunkra az angyali üdvözlettől egészen a nyilvános működésig? Mit tanulhatunk mi Isten gyermekségéből, Jézus gyermeki létéből?

Azáltal, hogy Isten fia csecsemőként jelent meg közöttünk, számunkra a bizalom új ideje kezdődött. Az emberré lett Isten emberekre bízta magát. Bárcsak megértenénk, mit rejt ez a titok! Istent mindig hatalmasként akarjuk látni, aki a mennyben trónol, mindenható, elérhetetlennek tűnik, leginkább akkor, amikor gyengeségünket, gyermekségünket és kiszolgáltatottságunkat éljük át. Érezzük, hogy vele szemben mi csak porszemek vagyunk.

Megtestesülésével csecsemőként jött közénk, kiszolgáltatva magát az embereknek. Mint gyermek rábízta magát Szűz Máriára, Szent Józsefre, és kiszolgáltatta magát a körülményeknek is. Mindenekelőtt teljesen rábízta magát mennyei Atyja szeretetére. Amikor majd a gondviselésről tanítja övéit, azt mondja: „Ti keressétek előbb Isten országát és annak igazságát” (Mt 6,33). „Ne féljetek! Sokkal többet értek ti a verebeknél” (Lk 12,7). Bárcsak elhinnénk, hogy Isten szemében többet érünk a verebeknél! Amikor elhisszük, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, akkor a bizalom új formáját fogjuk megélni, ami azt jelenti, hogy minden körülmények között ráhagyatkozunk. Ha elfogadjuk emberlétünk korlátait és határait, akkor béke lesz a szívünkben és nem lázadás.

Testvéreim, ne akarjunk mindent előre tudni! Bízzuk rá magunkat Istenre, ahogy Szűz Mária és Szent József is tették. Ők hagyták, hogy Isten váratlan eseményeken keresztül vezesse őket. Ha József elkezd okoskodni, amikor megjelenik az angyal, és kéri: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!” (Mt 2,13), ha nem engedi magát vezetni, akkor elveszíti a gyermek életét. Isten azt szeretné, ha megengednénk neki, hogy újra és újra továbbvezessen minket az élet útjain, a változásokon és váratlan eseményeken keresztül.

Higgyük el, Isten, aki maga a szeretet, amikor megváltoztat valamit, akkor a szeretet új ajándékait készíti el számunkra. Soha nem öntörvényűen váltogatja az eseményeket és dolgokat. Szeretné mélyebb szeretetbe és megajándékozottságba vezetni utunkat.  A szeretet soha nem tesz rosszat annak, akit szeret. Soha! Ha Isten szeretetében van elrejtve az életünk, akkor minden Isten szeretetében történik, minden a javunkra válik. Akkor is, ha nem értjük.

Természetesen hosszú folyamat, mire belenövünk újra a gyermeki bizalomba és megtanuljuk rábízni magunkat a mennyei Atya szeretetére. De testvéreim, ha Isten egy kiszolgáltatott, védtelen, segítségre szoruló gyermekben testesült meg, hogy megmutassa, mennyire rászorul a mi szeretetünkre, akkor karácsonykor mi is nagy elhatározást tehetnénk, és újra rábízhatnánk magunkat Istenre. Fogadjuk el, hogy Isten gyermekei vagyunk, és minden élethelyzetben, életkorban, életállapotban válasszuk szabadon ezt az ajándékot! Éljünk úgy, hogy mi most az Atya jelenlétében az ő gyermekeiként vagyunk itt, ebben a világban! Istengyermekségünk fényében próbáljuk meg újraértelmezni, újrafogalmazni jelenünket és múltunkat! Isten gyermekeként minden megváltozik, s Jézus arcképe lassan-lassan kirajzolódik a mi életünkön is.

Krisztusban szeretett testvérek! Az elkövetkező két év igencsak sok kegyelmet tartogat számunkra. Advent első vasárnapjával meghirdettük a misszió évét, melynek mottója: „Együtt az úton”. Ugyan ki mással szeretnénk jobban együtt lenni életünk útján, mint éppen vele, aki emberré lett, csakhogy útitársunk lehessen? Ő Emmánuel, az úton velünk együtt járó Isten.

Szeretett pap és szerzetes testvéreimet kérem, Jézussal együtt járva misszionáljanak és engedjék sugározni magukból istengyermekségük örömét. Köszönöm egész évben végzett munkájukat és áldozatukat, amit Isten országáért és a lelkek üdvösségéért végeztek. Nektek pedig, kedves hívek, köszönöm szereteteteket, Istenhez, hitünkhöz, egyházmegyénkhez való ragaszkodásotokat és támogatásotokat. Boldog Scheffler János vértanú püspökünk közbenjárására kérem Isten bőséges áldását mindnyájatokra, és kívánok bensőséges szent karácsonyt és boldog újévet mindenkinek.

Szatmárnémeti, 2011 karácsonyán